A SZELLEM kalandja

bátor tengerésznek most ki kell várnia a hurrikánévad elmúltát. Amíg a pihenő után újabb kalandoknak vág neki, vitorlázást oktató édesapját, Méder Istvánt kérdeztük arról, hogy miként éli meg fi a kicsinek nem nevezhető vállalkozását.

Áront és a Carinát őrzőangyalán kívül mintha a jótevőknek egy kis csapata kísérné. Ha így van, kikből áll ez a kis társaság?

 Régi s új barátokból meg persze rokonokból. Aki tudja, anyagilag is hozzájárul Áron útjához, de a jó tanács, biztatás legalább annyira fontos számára. Felsorolni is nehéz volna, hányan szorítanak neki: mindenképpen megemlítendők a magyar, európai, amerikai és ausztráliai rádióamatőrök, hiszen velük az óceánon napi kapcsolatban áll. A hajósok a kikötőkben sokszor kisegítik a javításokban, a szigetek lakosai zöldséggel, gyümölccsel látják el, a régi barátok pedig ingyenes és korlátlan szerverhelyet, az Üzenőfal meg a Galéria (amelyet eddig 174 ezer internetező tekintett meg) keretprogramját biztosították a számára.

Nem éppen szokványos, ha egy remete- vagy rockerkülsejű sportembernek keze ügyében van a Biblia. Akár még az is felvetődhet, hogy Áron az igazságot keresi. Ez az út mennyire a szellem kalandja?

E kaland alapja a hit, nélküle nem menne. Áron helyszűke miatt, sajnos, csak néhány könyvet tud tárolni a hajón. A tengerészek mindig vallásosak. Áron is, ezért olvassa a Bibliát, abban minden kérdésre talál választ. Legtöbben saját álmaik megvalósulását látják ebben az útban: ez is szellemi vonatkozás. A szellemi szféra része a lélek ereje. Egy ilyen úton ez meghatározó. A vitorlázás technikai sport. A technika gyakran csődöt mond, a lélekerő ilyenkor is segíthet. Két példa rá: Az Atlanti-óceánnak úgy vágott neki, hogy nem működött az autopilotja. Minden tapasztalt hajós azt mondta, hogy nélküle vagy szélkormány nélkül egyedül nem szabad elindulnia, mégis útnak eredt. Később vitorlarúdja is használhatatlanná vált. Töretlen lendülettel folytatta a vitorlázást, és harminckilenc nap alatt célba ért. A Galápagosoknál eltört a Carina árbocmerevítő keresztrúdja. Ekkor én és rádióamatőr barátai tanácsoltuk, hogy forduljon vissza. Áron válasza az volt: »Tudom kezelni a helyzetet.« Ez a szakasz ötvenkét napig tartott...

Miért tavi vitorláson indult el a fiad?

Erre csak sejtem a választ. B18-as vitorlással elég sokat szelte egyedül a Balaton hullámait, talán akkortájt támadhatott ez az ötlete. Persze Kalózzal is vitorlázott egyedül, még szerencse, hogy nem az inspirálta. Áron választásában az ár dominált: 2004 novemberében nálunk ez volt a legolcsóbb hajó, amit alkalmasnak ítélt. Igaz, nagyon rossz állapotban volt...

Az utóbbi években népszerű lett a kicsik atlanti versenye, amelyen gyakorlatilag tavi méretű vitorlások indulnak Franciaországból Brazília felé. Tavaly a cseh David Křížek a harmadik helyen végzett.

Ez egy irányzat, amely azt bizonyítja, hogy nem feltétlenül nagy és a fi atalok által nehezen megvásárolható vitorlásokon lehet csak a vizeket járni? Valóban van ilyen irányzat, a kis hajók nagy utazásairól szól például a www.sailfar. net oldal. A Mini Transat 6,5 m-es hajói alig hosszabbak a Carinánál, ám versenyre tervezték őket. Egyszer Áron is indulna ilyen megméretésen, de ehhez komoly szponzor kellene.

Miből áll a digitális technika, amely mégiscsak jelen van a Carinán is?
Két kis kézi GPS, kézi mélységmérő, MP3-lejátszó (már nem jó), notebook (Áron elsősorban kikötőkben használja), a VHF-rádió. Fontos, bár nem kifejezetten digitális technika az autopilot és a HF- (rövidhullámú) rádió, a napkollektor, áramfejlesztő szélgenerátor.

Adódott olyan helyzet, amikor a fi ad testi épsége miatt magad is kényszert éreztél, hogy beavatkozz a történésekbe?

A Földközi-tengeren eltűnt egy hétre. Akkumulátorai lemerültek, így rádión sem tudott hírt adni magáról. Pár nap múlva beindult a fantáziám, kerestetni kezdtem a Search and Rescue szervezettel. Mikor végre kikötőbe ért, már várták, kezébe nyomtak egy telefont, hogy azonnal értesítsen... A másik esetet Áron kezdeményezte: rossz volt a motor kihajtása, mikor Fidzsi közelébe ért, a zátonyok miatt vitorlával kockázatossá vált az útja. Egy ausztráliai rádióson keresztül kérte, hogy segítsek. Sokat telefonáltam, rengeteg mindent ígértek, végül mégis kint éjszakázott, és másnap reggel egy kifelé tartó bárkát stoppolt le jelzőfáklyával. A segítségem nem sokat ért, viszont a Fiji Times-ban megjelent egy cikk a rendőrség hősiességéről...

A Carina útja eddig viszonylag a nagy óceáni vízáramlások mentén vezetett. Mi lesz a stratégia a Torres-szorosban, az Indiai-óceánon és a Vörös-tengeren?

A Torres-szoroson a zátonyok miatt nehéz, kacskaringós utat kell megtennie. Ha májusban indul, a szél- és áramlási viszonyok kedvezőek. Motorra akkor is szüksége lehet. Utána én az Indiai-óceán déli részét választanám, de ott nincsenek olyan szigetek, ahol ki lehet kötni utánpótlásért vagy javítások miatt. Áron inkább az északi felén menne, ott viszont az áramlatok, szelek nem annyira kedvezőek. Az Ádeni-öböl nehezebb terep, ősszel a Vörös-tengeren már lehet kedvező szélirányra is számítani. Bár útja felén igen, a nehezén még nincs túl...

 Nem sajnálod, hogy nem együtt vágtatok neki ennek a nagy kalandnak?

Sajnálom, de talán jobb így: a hajó felkészítése során olyan sokat dolgoztunk együtt, hogy viszonyunk különlegesen mély, baráti kapcsolattá fejlődött. Két személy egy ilyen út során, egy ilyen kis hajón rendszerint elviselhetetlenné válik egymás számára. Kár lett volna...