<p>Szerény munkámat elsősorban János István idősebb testvérem, édesapám és a régi család többi tagja, valamint a volt sorstársak emlékének ajánlom. A málenkij robot a második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka magyarított elnevezése. A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett.</p>
A Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és vittek el magyar civil embereket. Férfiakat 17–45 éves, nőket 18–30 éves korig.
A visszaemlékezéseim legelején emlegetett Panykó Gábor bácsi a környéken híres nádfedő mester hírében állt. Nagyon sok esetben láttam, mint történik a fedés, és mik a szakma kellékei. Ezeket lerajzoltam a velünk levő szovhozbeli őrnek, aki továbbadta az egészet az illetékes munkavezetőnek, s egy kissé kézzel-lábbal is elmagyaráztam az egész munkafolyamatot. A nyári istálló befedése nagyon jól sikerült, amivel, úgy érzem, megbecsülést szereztem nemcsak társaimnak, de a magyar névnek is. Maga a legelő, ahol a nyári istálló épült, lankás domboldalon terült el. A jószágállomány pedig Nyugatról behozott fajtiszta tehenekből állt. A tavat, ahol a nádat szedtük, híd választotta ketté. A híd két oldalán elég nagy sima vízfelület volt bármilyen növényzet nélkül, felfrissülésre, fürdésre kiválóan alkalmas.
Ki is használtuk a lehetőséget, és sikerült szinte mindennap egy-két órát eltöltenünk a kellemes vízben, természetesen az őr mindenkori beleegyezésével. A lehető legrészletesebb leírás kedvéért megjegyzem, hogy a legtöbb munkahelyen ún. cigarettaszünetet engedélyeztek, amit oroszul perekurnak mondtak.
Folytatás a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.