A megújuló influenza

Igazán pusztító csak tízévente fordul elő, s ilyenkor minden védőoltás ellenére sok áldozatot követel. Egyáltalán, mi ez a vírus, amely állatról emberre terjed, és mindig képes megújulni?

A fertőzés lehetőségei

Báró Kétly László doktor, egyetemi tanár az I. számú belgyógyászati klinika vezetője 1918-ban a „spanyolnáthának nevezett processzust” azonosnak tartotta az influenzával. „Ami azt jelenti, hogy az úgynevezett Pfeiffer-féle influenza bacilusok folyománya. A fertőzés leggyakoribb útja a légutak, úgy, mint orr, garat, légcső, tüdő. A betegség fertőzésének módja a betegnek egészségessel való érintkezése. Tekintettel arra, hogy az influenza elterjedése független minden légköri viszonytól, a jelenlegi járvány ijesztő intenzitásának magyarázatát részben a háború teremtette megváltozott viszonyokban kell keresnünk. A leromlott közlekedési viszonyok minden vonalon túlzsúfoltságot teremtettek. Az emberek néha minden ok nélkül jönnek-mennek. A színházak, mulatók, szóval a nyilvános helyek tömve és ezzel már adva vannak a direkt fertőzés fontosabb lehetőségei is. Ha még megemlítem azt, hogy a fertőzés prediszpozícióját, a betegségre való hajlamosságot többek között a testi kimerültség vagy idegi izgalmak is megteremthetik vagy fokozhatják, akkor körülbelül megnyerjük a kéznél lévő magyarázatot” – írta a Jó Egészség című újságban.

Katonákat oltottak

Az elképzelés, hogy az influenzát az 1892-ben felfedezett Pfeiffer-féle bacilus okozza, évekig tartotta magát, és mindenki abban bízott, hogy csakhamar meglesz a védőoltás, amelynek köszönhetően végérvényesen leszámolhatunk a betegséggel. De mint kiderült, a különösen életképes vírust nem lehet végérvényesen legyőzni, újra és újra meg kell vívni vele a harcot.

Az influenza kórokozóját csupán 1932-ben fedezték fel, és ekkor készült el az első védőoltás is ellene. Tenyészteni 1934-ben kezdték, és Amerikában hamarosan elkezdődött a vakcina fejlesztése. Felnőtteket és gyerekeket egyaránt oldottak, de még csak kísérleti jelleggel, az igazi tömeges védőoltás 1940-ben kezdődött, amikor az influenza B vírust is izolálták. „Kétkomponensű vakcinát állítottak elő az A és B vírusból, s mivel akkor már zajlott a második világháború, elsősorban a katonáknak adták be. 1945-ben ezzel a hatóanyaggal már komoly vizsgálatot végeztek nyolcezer katonán, és az eredmények nagyon biztatók voltak” – magyarázza Jankovich István virológus.

A járványügyi és immunológiai eredményekből kiindulva a korabeli szakemberek azt hitték, hogy ezzel végérvényesen megoldották az influenza kérdését, de 1947-ben kiderült, hogy az 1945-ben beoltott katonák már védtelenek, vagyis a vírus felettébb változékony, a járványokat pedig mindig új törzsek okozzák. Miután ezekhez igazították az oltóanyagok összetevőit, a hatásosságot is sikerült nyolcvan-kilencven százalékra növelni.

Disznók és madarak terjesztik

Az influenzavírus azért olyan változékony, mert nyolc szegmensből álló ribonukleinsav-genómja van, s mind önállóan tud változni; emiatt nincs ellene univerzális védőoltás. A jelenlegi járványokat okozó vírusok általában Kína déli részén, sertésekben és költöző madarakban alakulnak ki, s azok az ürülékükkel terjesztik őket. Pusztító világjárványok körülbelül harmincévenként vannak, ilyen volt a spanyolnátha, az ázsiai, a hongkongi influenza, majd 2009-ben a H1N1 nevű sertésinfluenza. Ezek mind mutációk, amelyek állatokban, többnyire sertésekben jönnek létre, és nagyon gyorsan terjednek, mert az emberek ellenálló képessége egyre alacsonyabb.

Évről évre változik az oltóanyag összetétele is. Az Egészségügyi Világszervezethez (WHO) tartozó influenzafigyelő szolgálat felügyeli azt a hálózatot, amelyhez mintegy kétszáz ország tartozik. Az ottani laboratóriumok rendszeresen küldenek járványügyi adatokat, izolált vírusokat, valamint vérmintákat a nemzetközi kutatóközpontokba. Öt ilyen működik a világban, és genetikai vizsgálatok, valamint számítógépes algoritmusok alapján döntik el, melyik az a vakcina, amelyik az adott idényben hatékonyan véd. A WHO mindig március elején deklarálja a következő szezon vakcináját, és a gyártóknak fél évük van az előállítására. A vírustörzseket meg kell vásárolniuk a szervezettől, és mást, mint amit a WHO ajánl, nem építhetnek az oltóanyagba.

Nincs teljes védelem

Az 2017/18-as idényre szóló vakcina már nem egyfajta vakcinavírust tartalmaz, hanem egyenesen hármat – egy H1N1 típusút, a legutóbbi nagy járvány okozóját, egy hongkongi, valamint egy ausztráliai vírust. A felmérések szerint az A és a B típusú influenza ellen egyaránt hatékony, vagyis akik idejében megkapták, azok nem betegednek meg, vagy sokkal enyhébb lefolyású lesz a betegségük. Az oltóanyagok hatásossága hetven-nyolcvan százalékos, de ha nagyot változik a vírus, akár húsz százalékra is csökkenhet. Jankovich István szerint azonban a vakcina feladata nem az abszolút védelem, hanem az, hogy az idős embereknél, krónikus betegeknél a fertőzés ne okozzon súlyos szövődményeket, a betegséget könnyebben viselők pedig ne terjesszék tovább a vírust.

Az influenzát egy egészséges ember öt-hat nap alatt „kifekszi”, de a cukorbetegeknél, szív-és érrendszeri megbetegedésekben szenvedőknél a láztól felborulhat a szervezet egyensúlya, és másodlagos bakteriális tüdőgyulladás alakulhat ki. A vakcina a benne levő vírussal szemben két héten belül száz százalékos védettséget ad. De mivel az influenzavírus genetikai anyaga folyamatosan változik, általánosan nyolcvan százalékos védettségről beszélhetünk. Az oltóanyag kifejlesztése során az első kísérleteket egereken végezték: tüdejükbe fecskendezték a vírust, és miután az állat elpusztult, a szervből kinyerték a kórokozót. Ma már embrionált tyúktojásban vagy szövettenyészetekben szaporítják.

Legalább ne haljunk bele

A nagy spanyolnáthajárvány óta eltelt száz év alatt az influenza legalább ötvenmillió ember halálát okozta világszerte, és azóta sem tudunk tőle megszabadulni. A 2009-es világjárványt okozó vírus rokonságban volt a spanyolnátháéval, és a WHO százezerre teszi a halálos áldozatok számát. De miért spanyolnátha a neve a világszerte pusztító kórnak? Azért, mert Spanyolország az első világháború idején semleges volt, és mivel semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy eltitkoljon járványügyi adatokat, az első megbetegedési adatok innen származtak. Ám a vírus nem Spanyolországból, hanem Amerikából, Kansas államból származik, a katonák hurcolták Európába és az egész világba. Ezt megelőzően 1889-ben volt egy orosz influenzajárvány a H3N8 rendszámú vírustól, de a Kansasban 1918 körül kialakult H1N1 mutáció teljesen új volt, s az emberek védtelenek voltak vele szemben. A háborús körülmények között rendkívül gyorsan terjedt, elsősorban a katonák kapták el, majd a civilek is. A betegek száma néhány tucatról napok alatt több ezerre nőtt.

Az utolsó világjárvány a 2009-es sertésinfluenza volt, de ezt is a vándormadarak terjesztették. „Ha egy állatot kétféle vírus fertőz meg, akkor a fertőzött sejtben kb. hatvannégyféle influenzavírus tud kialakulni, és elég, ha ebből egy képes megfertőzni az embert. A Távol-Keleten azért alakulnak ki gyakran világjárványok, mert a rizsföldeken megtűrt pekingi kacsák gyakran érintkeznek emberekkel, az emberek pedig a disznókkal. A disznó az igazi keverőedény, mert az emberi és a madárvírust egyaránt képes befogadni s terjeszteni. Így az influenza különböző változatainak terjedését a mai napig sem tudjuk megakadályozni. Csupán a betegség lefolyást vagyunk képesek mérsékelni, de ez sem kevés. Mert ha már mindenképp meg kell betegednünk, legalább ne haljunk bele.

A spanyolnátha magyar áldozatai

Frőlich Brúnó és Kaffka Margit fiukat, Lacikát Dévára íratták iskolába. Lacika azonban szeptemberben a spanyolnátha-járvány miatt visszament Pestre, és a szülők úgy döntöttek, hogy kéthetente felváltva lakik náluk. November végén két hetet Lacika anyjánál, aki Bauer Ervin biológus felesége volt, spanyolnáthában megbetegedett. Az új Szent János Kórházba szállították. Két nap múlva Kaffka Margitnál is jelentkeztek a betegség tünetei. Férje őt is a Szent János Kórházba vitte, de anya és gyermeke külön osztályon feküdt. Mindkettő menthetetlen volt. Kaffka Margitot utolsó óráiban azzal vigasztalták, hogy fia életben marad, meggyógyul. Az írónő még végrendelkezett fia nevelését illetően, és 1918. december 1-jén, életének 38. évében elhunyt. Egy nappal később a tizenkét éves Lacika is követte a halálba; mindketten a történelem legnagyobb járványának áldozatai lettek.

Spanyolnáthában halt meg 1918. októberében, 32 évesen Karinthyné Judik Etel is, „rúzzsal és tükörrel a kezében”. Kosztolányi Dezsőné írta meg naplójában, hogy „mindjárt el is vitték. Ekkor már a járvánnyal kapcsolatos rendeletek ki voltak ragasztva a házak falára.”

Vírus ólomkoporsóban

A spanyolnátha vírusát úgy izolálták, hogy a kutatók kiderítették: Londonban a spanyolnáthajárvány idején halt meg a húszéves Phyllis Burn, és légmentesen zárt ólomkoporsóban temettek el. Leszármazottai engedélyt adtak a koporsó felnyitására. A tudósok szövetmintát vettek a holttestből, és az RNS vírusmaradványokból kimutatták a spanyolnátha teljes génkészletét. Ehhez nagyon hasonlított a 2009-es influenzáé, de mégsem volt teljesen azonos vele. A spanyolnáthát is a H1N1-es vírus okozta ugyan, de az az alsó légutakat fertőzte meg, és súlyos, vérzéses tüdőgyulladást okozott. A jelenlegi influenzák inkább a felső légutakat támadják. Az 1918-as spanyolnátha még abban az évben háromszor tért vissza – ilyen azóta sem történt. A mostani influenzák inkább a gyengébb immunrendszerű csecsemőket s idős embereket támadják, a spanyolnátha a húszas-harmincas korosztályban szedte áldozatait. Mivel egy minta még nem tudományos értékű, a tudósok továbbiakat kerestek. Mégpedig a Spitzbergákon és Alaszkában, ahol az örök fagy tökéletesen konzerválta az elhunyt katonák tetemét. A belőlük vett minták is azt igazolták, hogy a spanyolnáthát az influenza H1N1 vírusa okozta, de a 2009-es már ennek továbbfejlődött változata volt.