A locsolás díja: hímes tojás

Mindhárom technika a mai napig ismert a magyarlakta területeken, s az újabb eljárások mellett is használatos.

Karcolásos díszítés

Egyes kutatók ezt az ősi módszert tekintik a legrégebbinek. Az egyszínűre festett tojásra éles szerszámmal – árral, késsel, bicskával, szöggel – rákaparják a díszítőmotívumokat. Már az avar kori sírokban találtak karcolt tojásokat. A 19. századiak ősi elemeket, főleg virágszerű ornamenseket őriznek. Ezt a technikát elsősorban pásztoremberek alkalmazták.

Viaszírásos díszítés

A magyar területeken a legelterjedtebb eljárás, egyfajta batiktechnika. Eszköze eredetileg madártoll volt, később az íróka (pálcára erősített fémcsövecske) váltotta fel. Az írókát forró méhviaszba mártogatva „írják”, azaz rajzolják a tojásra a geometriai vagy növényi motívumokat. Régebben az írni szavunk rajzolást jelentett. Innen az írott tojás megnevezés is. A tojást festőlében áztatják. A festék megszáradása után a viaszt gyertyaláng felett megolvasztják, aztán ronggyal letörölgetik. Eltávolítása után kirajzolódik a minta, ugyanis a viasszal lefedett részeket nem éri a festék.

Levélrátétes – berzselt – díszítés

Elterjedt eljárás, szintén egyfajta batiktechnika. Közkedveltsége ellenére azonban a vele készült tojásokat a nép sosem tekintette igazi hímeseknek. A benedvesített levelet ráhelyezik a tojásra, fonallal alaposan rögzítik hozzá, majd a tojást festőlébe mártják. Megfestés után eltávolítják róla a levelet. Alatta világos színben kirajzolódik a mintája. Ma elterjedtebb, hogy a levelet a tojással együtt nejlonharisnya-darabba csomagolják, ezzel szorítják rá; a harisnyát a tetején összekötik, s új mártják a festékbe.

A viaszírásos tojásdíszítő mód változatai

1. Metszett vagy mosott tojás

Valaha elterjedt technika volt. Manapság reneszánszát éli. Írásos emlékek is megörökítik, a legrégebbi a 18. század közepéről való. Sajnos, az eljárás a magyar nép körében egy időre feledésbe merült. A szláv hagyományban viszont közkedvelt volt, így a szlovákban is. A tojást előbb megfestik, majd viasszal megrajzolják a mintát. Utána a tojást savanyú káposzta levébe vagy ecetes vízbe helyezik. A festék a viasz alatti részeken megmarad, a többi részről lemaródik. Végül a viaszt gyertyaláng felett leolvasztják. A végeredmény fehér alapon színes mintázat.

Nagyon szépek a barna héjú metszett tojások is. A tojást nem festik meg, a barna héj adja az alapszínt. Viasszal felviszik a mintát, majd a tojást ecetes vízbe helyezik. Száradás után a viaszt eltávolítják.

2. Díszítés viasszal és gombostűfejjel

Pálcikába szúrt különböző nagyságú gombostűfejek segítségével viszik fel a viaszt. Virágsziromhoz hasonló motívumok alkotják a díszítményt. Ezután a tojást festőlébe helyezik, majd száradás után eltávolítják a viaszt.

3. Díszítés színezett viasszal

Szintén gombostűfejjel történik, de ehhez felolvasztott színes viaszt használnak. Egy tojáson akár öt-hat színűt is. Előre megfestett és festés nélküli tojásokon egyaránt alkalmazható.

A magyarlakta területeken az utóbbi három technika nem volt közismert, de az utóbbi időkben egyre nagyobb teret hódít a többi mellett. Viszont a szlovák falvakban általánosan elterjedtnek számított.

4. Aranyozott díszű tojás

A tojást előbb megfestik a kívánt színre, majd viasszal ráírják a mintát. Legvégül aranyszínű porfestékbe forgatják; ez beleragad a viaszos részekbe.

-------------------------

Egyéb technikák

1. Maratott tojás

Nem közkedvelt eljárás, de a Dunántúlon, Kalocsán sajátos stílust hoztak létre. A megfestett, kifújt tojásra sósavba vagy választóvízbe (salétromsav vizes oldata) mártott tollal írják a mintát. A sósav részben lemarja a festéket, így a minta valamivel világosabb lesz a festék színénél. Manapság sósav helyett inkább citromlevet vagy hamulúgot használnak. A citromlé után sárga, a hamulúg után lilás lesz a rajzolat.

2. Rátétes tojások

A magyar hagyományban a szalmarátétes tojás nem ismert. Cseh, szlovák, valamint osztrák vidékeken azonban alkalmazzák. Technikailag igényes eljárás, viszont a tojások nagyon mutatósak. A húsz centiméteres darabokra felvágott szalmát előbb egy-két napra beáztatják, majd éles késsel hosszában kettéhasítják, fehéres belsejének levakarása után langyos vasalóval kivasalják, apró darabkákra vagdossák, aztán a mozaikszerű elemeket az előre megfestett és kifújt tojásra ragasztják.

3. A gyöngyrátétes tojás apró gyöngyök felragasztásával készül. Szintén nagyon mutatós. A szalma- és a gyöngyrátéteset karácsonyfadíszként is lehet használni.

4. A rátétesek közé sorolható a kákabéllel díszített. Nem általánosan elterjedt technika, de ismeri a magyar néphagyomány is. A cseh, morva és szlovák pedig művészi szintre fejlesztette. A hosszú, cipőzsinór vastagságú kákabélből különböző mintákat alakítanak ki és ragasztanak fel a tojásra. Helyenként megfestik a kákabelet. Gyakran kombinálják színes gyapjúfonallal.

A rátétes eljárással készültekhez sorolhatók a különböző textilrátétes tojások. A rátétet gyapjúfonal, csipke, textildarabkák, szalagok stb. alkothatják.

5. Érdekes a patkolt tojás, amely igen nagy ügyességet és türelmet követel készítőjétől. Ugyanis az apró patkókat picike ólomszögek segítségével kell a törékeny héjhoz rögzíteni. Hasonló módszerrel készül kovácsoltvas díszekkel a vasalt tojás, valamint a rézlemezekből kivágott apró figurákkal díszített fémrátétes palóc tojás. A drótozott inkább szlovák, de a magyar hagyomány is ismeri. A művészi drótmunkáknál alkalmazott hurkolásokat használja.

6. Azsúrozott (áttört) tojások

Csipkézetteknek is nevezik őket. Igényes technika. A felrajzolt mintákat hegyes szerszám – ár, tű, manapság fúró – segítségével kilyuggatják. A minta valóban olyan, mint az azsúrhímzés. Az apró lyukak környékét felolvasztott fehér vagy színes zsírkrétával körülrajzolják. Leginkább kacsa- vagy lúdtojáson alkalmazzák ezt az eljárást. Nagyobb felületen ugyanis szebben kirajzolódik a finom csipkemunka.

7. Pingált tojások

A díszítményt ecsettel festik fel, majd lakkozással tartósítják. Növényi motívumokat használnak, de ezek nem egyeznek a régi motívumkinccsel. Kalocsán, Mezőkövesden közkedvelt módszer.