A lélek is vágyik az étekre

Ahogy cseperedett, egyre inkább előtérbe került kézügyessége, tizennégy évesen már portrékat készített osztálytársai kedvenc színészeiről és énekeseiről, amelyeket azután nekik is ajándékozott. Volt, amikor a fotózás töltött be jelentős szerepet az életében, hiszen édesapjának köszönhetően a képeket elő is tudta hívni.

Mikor jött a pályaválasztás ideje, döntenie kellett, milyen irányban haladjon. Szerelmét, a francia nyelvet először a tévében látott Entrée libre alapszintű nyelvtanfolyamból kezdte elsajátítani, amelynek szöveges változatát a Život hetilap le is közölte. Amikor az ott hallottakat már megtanulta, a lelkesedése viszont töretlen maradt, egy magántanárhoz kezdett járni, aki két év után arra biztatta, hogy próbálkozzék meg az egyetemi felvételivel. Miután a középiskolában németet tanult, evidens lett a szakpárosítás. Az adott évben összesen öten jelentkeztek Eperjesen francia–német szakra, és Erikán kívül csak egy ember végzett. Ezt követően a Tiszacsernyői Vasúti Szakmunkásképző és Kereskedelmi Akadémia tanára lett. Tizenhét éven át tanított, ám 2015-ben –sokak megdöbbenésére – véget vetett ennek a pályának. Vajon miért? – teszem fel az első kérdést.

Szeretek tanítani, bár egyáltalán nem mindegy, hogy kit kell nyelvekre oktatni. Akik valóban szeretnék megtanulni az adott nyelvet, ott van értelme a tanításnak, hiszen eredményes lehetek, s ez boldoggá tesz. Ha viszont valaki nyűgként éli meg a tanórákat, ott más a helyzet. Sajnos, azt tapasztalom, hogy manapság a pedagógusi pálya rettenetesen bürokratikussá vált, és ez bizony gátolja a kreatív véna kibontakozását. Tanítványoknak nyelvet oktatni továbbra is szeretek, de a pedagógusi pálya már nem az én világom.

Úgy hagytad ott a középiskolát, hogy nem volt helyette más munkahelyed.

Így igaz, és sajnos, ez ma sincs másképp. Apróbb munkák ugyan adódtak. Például egy öregotthonban havi 80 órában foglalkoztam a bennlakókkal. Korábban ilyen tapasztalatom még nem volt, ezért izgatottan vártam: sikerül-e majd őket lekötnöm és elszórakoztatnom. Kellemes emlékként él ma is bennem ez az időszak. Többfajta kreatív módszert is megtanítottam nekik, de semmi sem volt kötelező számukra, mindenki azzal foglalkozhatott, amihez épp kedve volt, illetve amit egészségi állapota is megengedett.

Köztudott, hogy a papírhajtogatás tudományában te már élen jársz, ismertesd meg velünk is e technikák lényegét!

Elsőként a hagyományos origamival kezdtem el foglalkozni, majd a moduláris origamit sajátítottam el. Ez a 3D-s technika elemek hajtogatására és azokból egy-egy alakzat összeállítására helyezi a hangsúlyt. Létezik egy közösségi oldal Pinterest néven, ahol a tagoknak saját faliújságuk van. Oda bármit feltölthetsz, amit társaid számára érdekesnek tartasz. Van, aki csak az elkészült termékeit mutatja be, mások az elkészítés folyamatát is feltöltik. Aki ezeket átnézi, rengeteg ötletet kaphat az alkotáshoz. A Facebookon magam is közzéteszem elkészült darabjaimat, abból is meríthet bárki inspirációt. Én színes, 80 grammos géppapírt használok az alkotáshoz.

A következő elsajátított technika a papírfonás lett.

Így igaz, ezzel 2013-ban kezdtem el foglalkozni. Alapanyagul a színes szórólapok szolgálnak. Feltétel, hogy kevésbé merevek legyenek. Ha megvan az alapanyag, akkor még feltétlenül be kell szerezni a munkához egy nem túl tapadós ragasztórudat és egy bicikliküllőt, amely felhasználásával készülhet a papírpálca Ebben a technikában – valószínűleg a kosár- és a szalmafonás hagyományai miatt –, az oroszok és az ukránok járnak az élen, de egyre többen érdeklődnek iránta Szlovákiában, Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon is. Nem kevés papírfonó él spanyol nyelvterületen. A közösségi oldalaknak köszönhetően a papírfonás tudománya rohamosan terjed az egész világon, a csoportok egy része fázisfotókkal és videókkal segíti a többieket, így egykettőre nemzetközi hírnévre is szert tesznek.

Csakhogy te már ennél is tovább léptél. Mostanában a közösségi oldaladon leginkább a papírszövés eredményei láthatóak.

Igen, ennek a technikának az az érdekessége, hogy egyszerre több hagyományos technikából merít ihletet, többek között a már említett szalmafonásból vagy pl. a tengerparti vászonliliom (Phormium tenax) leveleinek feldolgozásából. Amikor rábukkantam az interneten, azonnal beleszerettem, és ki is próbáltam. Legnagyobb kedvencem az Új-Zélandról származó fonásmód, a putiputi, amely elsősorban szalmával és gyékénnyel dolgozik, de papírral is megoldható. A technika pontos angol megnevezése: flax weaving putiputi. Bonyolultnak tűnik, de ez sem ördöngös dolog. Hazájában a lakodalmi díszítések szinte csak ebből készülnek. Ők már egészen magas szinten művelik a szövést, de nem csoda, hiszen az anyatejjel szívják magukba.

Mi jelent számodra az alkotás, miért szereted ezeket a szépségeket?

Olyan ritmikus alkotásról van szó, amely kikapcsol, eltereli a figyelmet a hétköznapok gondjairól, jó hatással van a lelki egyensúlyra. Egy csodás folyamat, amely során az élettelen papírból személyes tárgy kel életre. Természetesen mint minden sikerhez, ehhez is szükséges a türelem, a kitartás, a pontos munka. Ugyanakkor megéri mindezeket befektetni, hiszen az alkotás semmihez sem hasonlítható örömforrás. Akinek van kézügyessége, azt – kortól függetlenül – tovább kell fejlesztenie, hiszen a személyiségfejlődésre is pozitív hatása van.

Mi kellene még, hogy te is tökéletesen boldog embernek érezhesd magad?

Továbbra is szívesen fogadom a magántanítványokat, akik franciául vagy németül szeretnének megtanulni, saját tempóban, kívánt szinten, de a tudás céljához is tudok alkalmazkodni. Boldoggá tenne, ha kreatív tudásomat is át tudnám adni másoknak, és nem utolsósorban meg tudnék belőle élni. A Facebookon is azzal a céllal hoztam létre az alkotói műhelyemet, hogy lehetőséget kínáljak mindazoknak, akik társaságban szeretnének dolgozni. Ha egy alkotó hajlamú magánember hivatalosan szeretne a tehetségéből megélni, nagyon sok bürokratikus akadályba ütközik. Ez gyakran el is veszi a kedvét a továbblépésektől. Azt is meg kell még említenem, hogy az alkotótehetség és az üzleti érzék nem feltétlenül jár együtt. Ez is sok csalódás forrása lehet. El tudnék képzelni egy olyan alkotóműhelyt, ahol szervezetten, üzleti tapasztalatokkal rendelkező egyének segítségével és erkölcsi támogatásával régiónk olyan kreatív alkotói dolgozhatnának, akik nem azért munkanélküliek, mert nem akarnak dolgozni, hanem azért, mert a társadalom eddig még nem kínált fel számukra olyan munkakört, amelyben képesek magukat kiteljesíteni. Az itt elkészült termékeket értékesíteni lehetne ajándékboltokban, vásárokon, ezzel is hozzájárulva vidékünk fellendüléséhez. Jó lenne olyan társadalomban élni, ahol nemcsak a hatalom kiszolgálóinak, hanem a tehetséges embereknek is terem babér.