A látszat mögött

 Ezek igazán sokszínűek voltak, és általuk érdekes emberekkel találkoztam, kedvencem mégis az volt, amikor egy egyetemi történelemtanár nem hivatalos asszisztenseként működtem.

A professzor asszony mesélte, hogy egy korai sérülés miatt világossá vált: nem lesz belőle atlétikai bajnok, ezért az amerikai politikatörténet mellett döntött. Mert a történészek legálisan olvashatják mások leveleit.

Segítőjeként én is ugyanezt tehettem. A tanárnő Eleanor Roosevelt – Franklin Delano Roosevelt elnök felesége – életét és munkásságát kutatta. Évekig heti rendszerességgel végeztem kutatási és adminisztrációs feladatokat egyetemi irodájában és otthonában. Barátok lettünk. Hetente szívtam magamba az általa kínált tudást, cipeltem haza a tőle kapott könyveket, és szótárazva szorgalmasan el is olvastam őket. Az idegen nyelvű intenzív tanulás, a hiányos nyelvismeret, új környezet és más kultúra, ahol a kulturális és politikai vonatkozások nagy részét nem ismertem, frusztrációkkal és látszólagos kudarcokkal telített. De ha az ember kitartó, és évekig tanul, a jutalom nem marad el.

Ha az (eddig) utolsó diplomám megszerzése után nem vettek volna fel a mostani állásomba, biztos örömmel kutatnám tovább Eleanor Roosevelt életét, munkásságát és a korszak politikatörténetét. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a nőt saját írásaiból és mások elmondásaiból egy kicsit megismerhettem. Azelőtt egy nem túl szép asszonyként, sikeres politikus feleségeként gondoltam rá. Idővel viszont önálló, rendkívül intelligens, művelt, jó humorú és önkritikus, az elesettekért, szegényekért, elhagyatottakért tenni akaró és tudó, fantasztikusan sok energiával, jellemmel és kitartással megáldott nő képe alakult ki bennem.

Roosevelt elnök a Hyde Parkban (New York állambeli kisváros a Hudson folyónál) levő családi házat tartotta igazi otthonának. Eleanor viszont sosem érezte otthon magát a szép, családjuk számára kibővített házban, mert azt Franklin anyja, Sara uralta. Itt megjegyezném, hogy a házaspár csak Sara miatt nem vált el. Amikor Eleanor rájött Franklin hűtlenségére, válást kezdeményezett, Sara viszont kijelentette, hogy ha elválnak, Franklin egy fillér apanázst sem kap az örökségéből politikai karrierjére. Franklin számára a szerelménél is fontosabb volt karrierje, a házaspár együtt maradt, és kapcsolatuk politikai partnerséggé alakult. Tisztelték és támogatták egymást egészen Franklin haláláig.

Eleanor részére később Hyde Parktól néhány kilométerre, egy kis patak és tó mellett vettek telket. Takaros kis faházat építtettek, melyet Val-Killnek neveztek. Franklin aktívan részt vett felesége független otthona létrehozásában: építészt fogadott, alaprajzokat készített. Megértette, hogy az árván felnőtt Eleanor, akinek kamaszkorában részeg férfirokonaitól tartva két lakatot is felszereltek szobaajtajára, saját otthonra vágyik. Először bútorgyár működött itt, amikor az megszűnt, Val-Kill Eleanor és legközelebbi barátainak otthona lett. A családi fáma szerint a ház szakácsai mind csak pár hónapig maradtak, mert a ház asszonya minduntalan vacsoravendégeket hívott. Gyakran New Yorkból hazafelé tartó vonaton megismert idegent, idegeneket, esetleg egy csapat barát jelent meg váratlanul, így a szakácsok sosem tudták, hány ember számára készítsenek vacsorát.

Karácsonykor kétszáz embernek vett ajándékot a volt first lady. Számára a tárgyak és birtoklásuk nem volt fontos. John F. Kennedy Val-Killbe jött el Eleanor támogatásáért, mielőtt versenybe szállt volna az elnöki posztért. A támogatást azzal a feltétellel kapta meg, hogy határozottan kiáll az afroamerikaiak egyenlő jogaiért. A Ku-Klux-Klan 25 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki ezért fejére.

A Val-Kill-i ház ma nemzeti emlékmű, évente ezrek látogatják. Akik vonattal érkeznek, ugyanazokon a síneken siklanak, ugyanazt a csodálatos látványt élvezik, mint valamikor Eleanor Roosevelt. Maga a ház szerény, takaros és otthonos. A hátsó bejárat küszöbét sok híres politikus lépte át. Mire ideköltözött Eleanor, már idős, saját politikai tevékenységének köszönhetően ismert közéleti személyiség volt. Íróasztalán a mai napig ott díszeleg a névtábla, amelyet egy diáktól kapott ajándékba. Keresztneve hibás írását (Elanor) nem tette szóvá az ajándékozónak. Hogy az ne szégyenkezzen miatta.