A kincset érő Kincső

Itthon és Európában

A mintegy 60 főt számláló népes tábor Juhász Sándor néptáncos-koreográfus személye köré összpontosul, aki mindent megtesz azért, hogy a néptáncot, népzenét, ezen belül is az Alsó-Garam menti, „sallai” verbunkot népszerűsítsék nemcsak idehaza, hanem egész Európában. „Az, hogy a táncosaink minden próbán itt lehessenek, a szülők részéről nem kis áldozattal jár. Hiszen nemcsak Zselízről, hanem a környező falvakból is járnak hozzánk gyerekek, fiatalok” – mondja a tánccsoportot vezető Juhász Sándor.

A kísérő zenekar, a Gereben tavaly ünnepelte tizedik születésnapját, ebből az alkalomból CD-t is adott ki, Kötődések címmel.

A Tiszta Forrás Alap három csoportot működtet. Az Apró Kincső az óvodáskortól az alapiskola 5. osztályáig fogadja be a tehetséges gyermekeket, a Kincső az alapiskola felső tagozatos tanulóit és a középiskolás korú fiatalokat tömöríti, a KSZCS-t (Kincsős Szülők Csapata) pedig felnőttek alkotják.

A táncegyüttesnek minden hétvégére akad meghívása. A sok felkérésnek nem is tudna eleget tenni, ha a szlovák kormánytól, a Nemzeti Kulturális Alaptól, a Bethlen Gábor Alaptól, a Rákóczi Szövetségtől és Nyitra Megye Önkormányzatától nem kapna támogatást. „Ez, sajnos, nem fedezi az összes kiadásunkat, de nélküle nem tudnánk vállalni a munkát. A város részéről már az is hatalmas segítség, hogy a művelődési házat otthonunknak tekinthetjük, használatáért nem kell bért fizetnünk… hálásak is vagyunk mindezért” – mondja a csoportvezető.

A város hírnevét pedig nemcsak Szlovákia, hanem Európa-szerte öregbíti a Kincső. Ma már a nívós rendezvények garanciája lett pörgős, jól felépített koreográfiájával. „A munka és az elért eredmények mellettünk szólnak. Elérni, hogy nevünk legyen a szakmában, nehéz volt, de talán még ennél is nehezebb megtartani ezt a színvonalat.”

Turnék, táborok

Juhász Sándor munkája nem merül ki a Kincső vezetésében, menedzselésében, a koreográfia, a fellépések szervezése mellett számtalan programmal készülnek. „Az előző évekhez hasonlóan idén is megtartjuk a Szlovákia körül nevet viselő turnénkat, amely során igyekszünk a legkisebb községbe is eljutni – mondja a továbbiakban. – Olyan helyeket választunk, ahol igénylik a színvonalat, de az anyagiak hiánya miatt nem tudnak hivatásos néptánccsoportot meghívni. Turnénk során 5 helyszínt is meglátogatunk, ahol szívesen fogadják a népi táncot és népzenét. Idén tizedik alkalommal szervezzük meg Zselízen népművészeti táborunkat, amely inkább alkotóműhely, hiszen a néptánc- és különféle hangszereken való tanulás mellett kézműves- és színjátszó-foglalkozást is kínálunk a gyerekeknek. Gál Tamás színművész segítségével a táborzáró műsorunkat sok humorral fűszerezve mutatjuk be. Sajnos, az anyagiak miatt itt sem tudunk 80-100 gyereknél többet fogadni, bár jelentkező jóval több is lenne. Két éve – megdöbbenésünkre – a szlovák kormányhivatal sem támogatott bennünket, ezért csak minimális létszámmal tudtuk megszervezni a tábort.”

Fesztiválok és verbunk

A Kincső számtalan hazai és magyarországi néptáncfesztivál résztvevője. A közelmúltban a Papp László Sportarénában lépett fel a XXXII. Országos Táncháztalálkozón, s a szlovákiai magyarságot egyedüliként képviselte a Gyermek- és Ifjúsági Néptáncantológián, szintén Magyarországon. A szlovák szakma is elismeri munkáját, hiszen több rendezvényre is meghívást kapott, így például állandó résztvevője és kimagasló helyezettje a Saffa sarkantyúja országos szólótáncversenynek, a miavai fesztiválnak, de vendége volt a legnagyobbnak, a východnáinak is. „Népzenei megméretéseken is jelen vagyunk. Mint szülőt büszkeséggel tölt el – meséli Juhász Sándor –, hogy legkisebb fiam, Zsombor a Fölszállott a páva népzenei és néptánc tehetségkutató versenyen egészen az elődöntőig jutott; emellett Balogh Kálmán cimbalomművész magántanulója, ahol hasonlóan eredményes, mint a táncban.”

A Kincső még egy nívós rendezvényt szervez Zselízen. „Idén az V. Garam menti verbunktalálkozót is megrendezzük, amelyet azzal a céllal indítottunk el, hogy a sallai verbunkot népszerűsítsük. Erre a találkozóra mindig más néptáncegyütteseket hívunk meg, olyanokat, amelyek a sallai verbunkot még nem táncolták. A találkozó délelőttjén megtanulják, majd délre elkészül egy koreográfia. Csodálatos látvány a délutáni viseletes menettánc, majd a város Szent Jakab terén egyszerre karikázó, éneklő lány-asszony forgatag. Nem mindennapi élmény az sem, amikor 100-150 fiatal férfi táncos ropja a délelőtt folyamán elsajátított sallai verbunkot. Persze a verbuválást átélni óriási élmény nemcsak táncosként, hanem turisztikai látványként is. Este a program közös táncházzal zárul, amely bizony gyakran kivilágos-kivirradtig tart.”

A jövő zenéje….

Arról, hogy őt magát mi indította el a pályán, így nyilatkozik Juhász Sándor: „A katonai szolgálat letelte után öcsém meghívott egy próbára Lévára, ahol teljesen magával ragadott Diószegi József lelkesedése. Így én is ott ragadtam” – mondja.

Egész családja, felesége és gyermekei is a néptánc, népzene lelkes rajongói és művelői. Hogy a mai világban ez a fajta hagyományőrzés mennyire megbecsült, lesznek-e, akik átveszik a stafétát, a Kincső vezetője így látja: „Egyelőre a jövő zenéje, hogy lesznek-e követőink. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy megszerettessük már a legkisebbekkel is. Húsz évvel ezelőtt könnyebb volt a helyzet, mert akkor szervezetekbe tömörülve készülhettünk egy-egy nagyobb rendezvényre. Korábban ez a feladat főleg a Csemadokra hárult, ma már inkább az egyénekre. Tőlük, tőlünk függ, lesz-e jövője a néptáncnak, népzenének.”