A nyugdíjas Sanyi bácsi korához képest nagyon aktív volt. Mindig új ötletekkel lepte meg a családját és környezetét. A család nagy ámulatára bejelentette, hogy kecskét kell venni azért meg ezért. Családtagjai szájtátva hallgatták az érveit. A legerősebb érve az volt, hogy a kecsketejet egészséges tápszerként emlegetik.
A kis unokák, mint ez a gyerekeknél szokás, ugráltak örömükben az új jövevény hallatára. – De ki fogja fejni? – tette fel a kérdést már előre a fiatalasszony. Félt, hogy mint fehércselédre őrá fog e tevékenység hárulni. Parázs vita indult minden oldalról. Az első és fontos kérdés: hol lesz elhelyezve a kecske. Nagyon lényeges kérdés a táplálás is. Záporoztak az érdekesebbnél érdekesebb kérdések. Sanyi bácsi ezeket a problémákat már előre átgondolta, az ő szavajárásával: megrágta. Elő is rukkolt velük – a gyerekek spontán támogatásával próbaidőre. (Ma hamarabb találni vételre pónilovat, mint kecskét.) A család egyes tagjainak örömére.
Fáradozása nem maradt eredmény nélkül. A kecskével az úton hazafelé megvoltak az első kellemetlenségek az ezekre az állatkákra jellemző viselkedés miatt. Minden kellett neki, amit maga előtt látott, nem volt rest a magasban levő levelekért nyújtózkodni. Új szállásával azonnal megbarátkozott. Nem is igyekezett kitörni, miért is, ha hordták neki a jobbnál jobb finomságokat.
Kezdték megszokni a felnőttek is, amikor bekövetkezett a váratlan fordulat. Ha ólját elhagyta, a nyakára szíj került, és erős zsineggel ki lett kötve a legelőre. A nyakszíj feltevésekor nyugtalanul forgolódott, felmérgesítve ezzel Sanyi bácsit, aki nyitott ököllel orron vágta. A kecskének semmi baja nem lett, de Sanyi bácsinak eltörött a kisujja, ami orvosi beavatkozást igényelt. Be kellett gipszelni. A kis közösségben semmi sem marad titkokban, ugratták is az öregurat, aki amilyen büszkén hozta a kecskét, olyan gyorsan túl is adott rajta.
Puss Rudolf
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.