A jó közgazdász a jelent látja, és a jövőbe néz

Közgazdásznak tanulni manapság hatalmas kihívás, hiszen az elhúzódó gazdasági válság idején joggal merül fel a kérdés: vajon helyes volt-e az, amit eddig oktattak, hol és hogyan kell ezentúl keresni a megoldásokat. A szakma iránt ennek ellenére – vagy talán épp ezért – töretlen az érdeklődés a Selye János Egyetemen is, ahol vállalatirányító szakembereket és alkalmazott informatikusokat képeznek. Hogy milyen alapelvek szerint, arról a közgazdaság-tudományi kar megbízott dékánjával, Bukor Józseffel beszélgettünk.
* Ön matematikus, vagyis a megkérdőjelezhetetlen számok felől közelíti meg a gazdaságtudományt, de vannak, akik szerint ez annál sokkal több, már-már filozófia. Mit gondol, egy mai gazdasági szakembernek inkább matematikusnak vagy inkább társadalomtudósnak kell lennie?
Jó, ha a kettő együtt van, mert csak így működhet. A jó közgazdász egyszerre elemez és számol, ismeri a múltat, látja a jelent, és a jövőbe néz. A matematikaoktatásban a helyzet viszonylag egyszerű, hiszen a gazdasági jelenségek matematikai modelljei esetében a játékszabályok pontosak, egyértelműek. A célunk itt az, hogy a hallgatók felismerjék az egyes problématípusokat, és alkalmazni tudják a javasolt megoldási algoritmusokat.
* Léteznek egyáltalán a valóságban modellértékű helyzetek?
Tisztán nem, mint ahogy semmilyen szakágban nem léteznek. A sebész sem az anatómia szakkönyvben ábrázolt testet operálja, az irodalmár sem mindig nagy klasszikusokat elemez, de arra a biztos tudásra, melyet ezek ismerete jelent, szüksége van ahhoz, hogy bármely helyzettel megbirkózzon. A jó képességű, rugalmas gondolkodású szakember az itt szerzett alapokból tud építkezni egész életében, és csak a saját tehetségén múlik, milyen kreatív módon használja.
* A felmérések szerint a bölcsészettudományok mellett évek óta a közgazdász szakok iránt a legnagyobb az érdeklődés. Ezt önök is tapasztalják?
A vállalati gazdaságtan és menedzsment szakon baccalaureatusi képzésen 713 hallgatónk van, ebből 489 nappali tagozaton, magiszteri szinten pedig a 298 diákból 175 hallgató tanul a nappali tagozaton. A február 28-án szervezett nyílt napon 173 középiskolás látogatott el hozzánk, hogy tájékozódjanak a kar tanulmányi programjairól, a felvételiről és az egyetemi életről. Büszkeségünk az új alkalmazott informatika szak. Noha csak a múlt év augusztusában érkezett meg a minisztériumi engedély, ebben a tanévben már huszonhárom fővel el is tudtuk indítani. Az idén kb. 50 középiskolát végzett fiatal felvételével számolunk. Bízunk benne, hogy a jövőben mint rendszergazdák, vállalati informatikusok vagy programozók megállják a helyüket, hiszen ezek iránt a szakmák iránt várhatóan a jövőben is nagy lesz a kereslet.
* Vannak visszajelzéseik arról, hogyan állnak helyt a végzőseik a munkaerőpiacon?
Ebben a tanévben nyílt meg az egyetemen belül a karrier-tanácsadó központ. Elsősorban az egyetemi oktatás és a valós gazdasági élet közt próbál áthidaló szerepet betölteni, és ezzel a végzős egyetemisták elhelyezkedésének esélyeit növelni. A másik fontos célja pedig az egyetem alumni, azaz öregdiák rendszerének kialakítása, melynek segítségével a végzett hallgatók tartani tudják a kapcsolatot egykori egyetemükkel.
* Az oktatásügyi minisztérium által közzétett kimutatásban, mely a szlovákiai felsőoktatási intézményeket rangsorolja, a Selye János Egyetem Közgazdaságtudományi Kara nincs az élmezőnyben. A kérdés az, vajon minden szempontot figyelembe vesz-e az értékelés?
Ebben az értékelésben főleg a diákok érvényesülését figyelik, és a magyarországi munkavállalások miatt nem teljesen helytálló karunk besorolása. A hazai statisztikák ugyanis azt nem mutatják ki, mennyi végzősünk dolgozik külföldön. Azt sem veszik figyelembe, hogy diákjaink túlnyomó többsége a gazdaságilag leginkább elmaradott régiókból származik. Aki innen Gömörbe vagy a Lévai járásba viszi haza a vállalatvezetői diplomáját, az a legnagyobb akarattal is nagyon nehezen talál munkát. Ez nem egyetemfüggő, egyszerűen az egyes régiók gazdasági helyzetét és a lakosság mobilitását is tükrözi.
* Meg lehet fogalmazni, miben más, jobb vagy egyedi a közgazdaságtan oktatása itt, mint az ország bármely más egyetemén?
Nem a semmiből indultunk, hanem a rangos budapesti Corvinus Egyetem által működtetett kihelyezett képzés anyagát vettük át és alkalmaztuk a helyi viszonyokhoz. Lényeges szakmai különbségek más hazai egyetemekhez képest nincsenek, hiszen a tanterv adott, a mi legfőbb előnyünk talán az, hogy a lehető legáltalánosabb képzést biztosítjuk. Erre építve bármilyen irányba szakosodhatnak a diákjaink, mert a szilárd alap adott.
* Az egyetemista már alapjában véve vitatkozó, kérdező alkat. Érzékelik az órákon, hogy a gazdasági válság felborított egyes biztosnak hitt alapelveket, megingatta a piac mindenhatóságába vetett hitét? Folynak ilyen viták diákok és pedagógusok között?
Az akkreditált tananyag ugyan adott, de az órákon mindig reflektálni lehet és kell is az aktuális történésekre. Tudomásom van arról, hogy még a magyarországi kollégák is figyelik a szlovákiai gazdasági helyzetet, és olyan példákat hoznak fel az előadásokon, amelyek a hazai gyakorlatot tükrözik. Ma már nem lehet kizárólag az öt-tíz vagy három évvel ezelőtt íródott tankönyvekben tárgyalt esetekkel foglalkozni, igazán az lehet szemléletes és hasznos, ami most és itt működik.
* Nagyon sokat lehet tanulni a diákköri konferenciákon, különböző nemzetközi versenyeken is. Az önök hallgatói részt vesznek ilyeneken?
Igen, nagyon nagy az érdeklődés a különféle megméretések iránt, mert ezek már a mindennapi gyakorlatból adnak ízelítőt. Pl. az amerikai Greensboro Egyetem által koordinált nemzetközi üzleti esetmegoldási programban tizenegy hallgatónk vett részt, Poór József professzor szakmai vezetése mellett. A programba mintegy 2200 hallgató kapcsolódott be több mint 20 országból. A téma üzleti tanácsadási ajánlat kidolgozása volt olyan nagyvállalatok számára, mint a BP olajkonszern, a Google informatikai társaság vagy a Toyota autógyár. A diákjaink itt is bizonyították, hogy birtokában vannak azoknak a készségeknek, amelyekkel reagálni tudnak az új, váratlan kihívásokra.