A jó apa, de rossz férj: Nagy József

Különben is, Brüsszelből hamarabb Pozsonyban van az ember, mint ha mondjuk hétfő reggel Komáromból próbálna felautózni.

A feleségével a pozsonyi Közgazdasági Egyetemen ismerkedtek meg. Ekkor ő egy korábbi, magyarországi kirándulása hatására már tanult magyarul. Amikor összejöttek, mennyire tudott?

A feleségem kassai, ahol az utcán rendszeresen hallott magyar szót. Amikor alapiskolás korában a Balatonnál voltak kirándulni, megtetszett neki a nyelv. Megvette a Maďarčina pre samoukov című tankönyvet, amelyből önállóan próbált tanulni, de egy idő után elfogyott a motiváció…

…ami később az ön alakjában jelent meg. Mit szóltak a szülei, amikor a Csallóköz szívébe hazavitte bemutatni a kassai szlovák menyecskét?

Meg is jegyezték, hogy a magyarok közül miért nem tudok választani? Arra, hogy mi bajuk a szlovák lányokkal, azt mondták, az ég világon semmi, de ki fog miattuk itthon szlovákul beszélni. Ezt később a feleségemnek is elmeséltem, valószínűleg ez adott neki egy újabb lökést a nyelvtanuláshoz. Miután összeházasodtunk, a pozsonyi MKKI indított egy magyar nyelvtanfolyamot, amelyre bejelentkezett.

Mindig nagyobb családot terveztek?

Gyerekként nagyon irigyeltem egy osztálytársamat, akik hárman voltak egy év különbséggel. Nagyon jól el tudtak játszani együtt. Köztem és a testvérem között négy év van, ez olyan szempontból szerencsétlen, hogy a kicsi a nagyhoz már túl kicsi, és fordítva. Meg ahol két gyerek van, az gyakorta kétpólusú berendezkedést eredményez, három vagy több gyerek esetében nem tapasztalható az a „konkurencia”. De semmiképp sem a nemzetgazdaságra való tekintettel döntöttünk a négy gyerek mellett.

29 éves volt, amikor első gyermekük született, még jóval a politikai pályára lépése előtt. Hogyan változtak meg a mindennapjai?

Az, hogy egy másik lénnyel napi szinten törődnöm kell, nem volt idegen számomra, mivel előtte hét évig volt kutyám, így a rendszerhez meg voltam szokva. Természetesen egy gyerek mindent megváltoztat, gyökerestül forgatja fel a korábbi életvitelt. De aki szereti a gyerekeket, azt ez nem hiszem, hogy zavarná. A gyereksírás is csak akkor, amikor már folyamatos, és hajnal háromkor. De szerencsére ezeket a helyzeteket jobbára a feleségem kezelte. Azt szoktam mondani, hogy én jó apa vagyok, de rossz férj, az éjjeli kelés nem volt az erősségem. Viszont máig nagyon szeretek a gyerekekkel lenni.

Két fiúgyermek után született az első kislány, Lora. Jelentett ez minőségi változást az apai identitásában?

Az első két gyereknél azt mondtam, hogy nekem mindegy, mi lesz, az a fő, hogy fiú legyen. Két fiú után más lett a helyzet. Nagyon örülök, hogy született két lányunk is, pláne a jelenből visszatekintve. Persze, a lányokat jobban félti az ember. Most vagyunk abban a korban, hogy a 14 éves kislányom már kezd nagylány lenni, festi a szemét, kezd fiúzni. A féltést ilyen helyzetben a fiúgyermek kapcsán is érzi egy apa, de másként, vagy nem annyira.

Első gyermekük, Teo és a legkisebb, Klára között 11 év a korkülönbség. Mi az, ami rávette önöket, hogy évekig tartó folyamatos pelenkázás után, amikor a gyerekek már „önjárók”, újra elölről kezdjék az egészet?

Klára nagyon nagy áldás. Azt szokták mondani, hogy kisgyerek – kis probléma, nagy gyerek – nagy probléma. Így az ember egymás mellett látja a kettőt, és a kicsivel olyan dolgokat tud újra átélni, amit a nagyokkal ma már nem. Emellett sokkal könnyebb is felnevelni egy ilyen később jött kistestvért, mert már van három bébiszitter. Míg ha egy gyerek van, vagy kettő, de kicsik, akkor ez mind a szülőkre hárul. És annak is örülök, hogy nálunk a nagyobbak számára a kistestvérükkel való foglalkozás természetes, nem nyűgként élik meg.

A szülők a legkisebb gyerekkel általában elnézőbbek szoktak lenni. Önöknél ez hogy alakult?

Igen, szoktunk a feleségemmel erről beszélgetni, hogy vajon nem engedünk-e meg neki többet? De valószínűleg nem, legalábbis elkényeztetve biztos nincs. És ahol már van legalább két gyerek, ott mindig van egy legkisebb…

A példás kétnyelvűség, amely miatt az önök családját oly gyakran emlegetik, hogy működik a gyakorlatban?

A gyerekek az anyjukkal szlovákul, velem magyarul beszélnek. Nálunk a családban a nemzetiség volt a fontosabb, náluk a vallás, így egészen korán, még a házasság előtt megegyeztünk abban, hogy a gyerekek magyar reformátusok lesznek. Lehet, hogy eleinte egy kicsivel, ami legfeljebb tíz százalék, az édesanyjuk révén bővebb volt a szlovák szókincsük, de ez kiegyenlítődött, amint elkezdtek óvodába járni. Ha egymás közt beszélgetnek, és családdal kapcsolatos dologról van szó, általában szlovákul beszélnek, de ha mondjuk iskoláról vagy barátokról van szó, rögtön átváltanak magyarra. Az, hogy mikor melyik nyelvet használják, helyzet- és témafüggő.

A magyar iskola is ilyen sima ügy volt?

Igen. Logikus folytatása volt a magyar óvodának. Sokan azzal jönnek, hogy ha magyar iskolába adják a gyereküket, ki tanítja majd meg őket szlovákul? Szlovákul megtanulnak az iskolában. Ha viszont szlovák iskolába adom őket, nem fogják megtanulni a magyar helyesírást, történelmet, irodalmat. A magam részéről támogatok minden kezdeményezést, amely a magyar anyanyelvi oktatásra irányul, még ha ez nálunk apanyelv is.

Ön viszonylag későn, a 2009-es megyei választások idején lépett a politikai életbe. Kinek volt több ideje a családjára, az üzletembernek vagy a parlamenti képviselő, későbbi környezetvédelmi miniszternek?

Pozsonyban laktunk, a munkahelyem Dunaszerdahelyen volt, 50 kilométerre. Az másfél óra utazás reggel, másfél óra este, dugóban. Miután parlamenti képviselővé választottak, a munkahelyem és a lakóhelyem közti távolság 50 kilométerről 500 méterre rövidült, így családi szempontból ezt akár még előnynek is tekinthetjük.

Brüsszel viszont a korábbiakhoz képest radikális váltás. Az európai parlamenti képviselőséget milyen egyeztetések előzték meg családon belül?

Mondjuk meg őszintén, hogy az esélyek nem voltak annyira nagyok, hogy azt előre meg kelljen beszélni, hogy mi lesz, ha… A választási eredmények után jöttem, jöttünk rá, hogy ez mivel fog járni. A másik rádöbbenés pedig egy-két hónappal azután jött, hogy megindult a munka Brüsszelben.

A gyermekeket „megfelezték”, Teo és Lora önnel Brüsszelben, Leo és Klára az édesanyjukkal Pozsonyban. Hogy működik ez a kettéosztott családmodell?

Hát, ez kicsit keményebb az eddigieknél. A nagyfiam másodikos, a kisebbik elsős gimnazista. A meghatározó középiskolai kapcsolatok elsőben alakulnak ki, ettől őt sem szerettük volna megfosztani. Így az idén a legidősebb fiam és a nyolcadikos lányom jött ki velem, a következő években pedig meglátjuk. Az egész család kiköltöztetése is felmerült, de hamar elvetettük. Nem szeretnénk, ha a gyerekek elszakadnának a hazai környezetüktől, a baráti körüktől, és így magam is többet lehetek otthon.

Milyen gyakran járnak haza?

Az első hónapokban szinte minden hétvégét itthon töltöttem, a gyerekek is hazajönnek kéthetente, de van úgy, hogy közösen a hazaiakkal kiruccanunk, és valahol félúton töltjük a hétvégét. A két tinédzsert nem merem egyedül hagyni Brüsszelben, így gyakran, például a strasbourgi hetek alatt, a feleségem jön utánunk a másik két gyerekkel, de szívesen besegít az anyósom, az édesanyám vagy a barátaim is. Bevallom, sok ez az utazás, szervezés és egyeztetés a hat ember programja közt, de kezdjük megszokni.

A látogatások közötti időkben pedig ön anyjuk helyett is apjuk?

Reggel felkeltem őket, készítek nekik tízórait, majd iskolabusszal mennek iskolába, ahonnan csak délután öt körül érnek haza. Eddigre általában én is hazaérek, persze van, hogy tovább tárgyalunk. De ilyenkor is tudják, mit kell tenniük, egy óra pihenést legalább két óra tanulás követ. Számítógépes játékok nincsenek, az internetezésre fordítható idő is korlátozott. Azt hiszem, már szereztünk elegendő tapasztalatot abban, hogy óvhatjuk meg őket a kísértésektől. Próbálom őket önállóságra nevelni. A múltkor nem keltek fel időben, lekésték az iskolabuszt, így mehettek taxival iskolába, amit a zsebpénzükből kellett kifizetniük. Azóta tíz perccel a busz indulása előtt lent állnak. Néha egy rossz tapasztalat többet ér sok jó tanácsnál.