<p>Két apróságnak tűnő, de annál kedvesebb jelenséggel találkozik az ember Dunatőkésen. A festői tájban, a híres tőkési Duna-ág mellett fekvő településen kicsiny rózsalugas van a községháza mellett. Ez minden évben annyi tővel gyarapodik, ahány gyermek születik a faluban. Mindig a következő esztendőben ültetnek, hogy a kis jövevény már ott tipeghessen szüleivel. A másik érdekesség a községháza – és a mögötte levő óvoda – épülete előtt álló házikó, amelyet Ágh Erzsébet rendező-bábkészítő készített a kicsiknek.</p>
Nem maradhat észrevétlen, és arról is árulkodik, hogy itt találjuk az óvodát. A benne álló, az évszakhoz és ünnepkörhöz igazított bábfigurák várják reggelente az apróságokat. Az embernek önkéntelenül eszébe jut, hogy gyakran a kis dolgok teszik naggyá a közösséget, és hogy nagyon szerethetik Dunatőkésen a gyerekeket.
Petrovits Éva igazgatónő elmondja: kolléganőjével, Nagy Évával 21 gyerkőccel foglalkoznak. Vagyis teljes a létszám, de még januártól is várnak két gyermeket. „Ez nem volt jellemző községünkre, hiszen átlagban tíz-tizenkét óvodásunk volt. A növekedés annak is köszönhető, hogy sok a fiatal, és bérlakások épültek. A közeljövőben is növekedéssel kell számolnunk, főleg a kiscsoportosoknál. A gyerekek háromnegyede most is kicsi. Eddig fölvettük a két és fél éveseket is, most már csak a hároméveseket tudjuk. Kellemes gond ez; sajnos, kevés a helyünk. Fejlesztgetünk, cserélgetjük a bútorokat, de a helyiségeket nem tudjuk kitágítani. A tervek arról szólnak, hogy az önkormányzat a meglevő épület mellett kívánja bővíteni az óvodát.”
A környezet nagyon alkalmas – mondja az igazgatónő; ez egyébként szemmel látható. Nemrég tették rendbe a tágas udvart, de maga a falu is kellemes hely. A gyerekek természetesen ki-kijárnak a vízimalomhoz. „Ráadásul a szomszédban háziállatok vannak, így szinte karnyújtásnyira van egy kis »állatkert«. Emellett lakik a községben egy vadász, Szalai úr, aki őzikéket tart a kertjében, és mangalicája is van. Oda is gyakran ellátogatunk a kicsikkel. Ez azért is fontos, mert lassan már a falusi gyerekek sem ismerik az állatvilágot. Az óvoda mellékutcában van, tehát itt nincs nagy forgalom, és a falun belül megvannak a sétaútvonalaink.” A foglalkozások közül az igazgatónő kiemeli az őszi tökfesztivált, amelybe a szülőket is bevonják, később jön a Mikulás, majd a karácsonyváró. Ilyenkor az apróságok műsorral kedveskednek a szülőknek, nagyszülőknek. Az önkéntes adományokból befolyt összeget az óvoda csinosítására költik. De van farsangi bál, szerepelnek a majálison, nyugdíjasnapon, tartanak ballagást, sportnapot – hogy néhányat említsünk.
A kis faluban, ahol mindenki mindenkit ismer, jó környezetben vannak a gyerekek. Akik nem csak magyarok: akadnak közöttük szlovák anyanyelvűek, sőt van egy cseh nebuló is, aki számára meglehetősen új volt a magyar környezet. Most már valamennyien szépen beszélnek a nyelvünkön.
„A szlovák szülők elvihették volna városi, szlovák óvodába is a gyermekeket, de azt mondták: itt laknak, ismerjék meg a falut, és tanuljanak meg magyarul. Egyébként a pozsonyeperjesi iskolával vagyunk kapcsolatban, mert a gyerekek zöme oda megy később” – fejezi be az 1964-től működő óvoda bemutatását az igazgatónő, hozzátéve, hogy az önkormányzattal jó a kapcsolatuk, a polgármester és a képviselők szívükön viselik az intézmény sorsát. A szülőkről nem is szólva. Velük szokták azt is megbeszélni, hová menjenek kirándulni. A helyi vállalkozók ugyancsak dicséretet érdemelnek, mert például a szülői bál tomboladíjai nekik köszönhetők.
A mozgalom kizárólagos médiapartnere a Vasárnap
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.