A zenetörténetben fontos helyük van az elsősorban tinilányokat megcélzó fiúzenekaroknak. Mostanában ugyan – hosszú évek, sőt évtizedek után – nincs a színen olyan világ- vagy legalább Európa-szerte népszerű, fiatal fiúk alkotta csapat, amelynek rajongótábora tizenévesekből állna.
A zenetörténetben fontos helyük van az elsősorban tinilányokat megcélzó fiúzenekaroknak. Mostanában ugyan – hosszú évek, sőt évtizedek után – nincs a színen olyan világ- vagy legalább Európa-szerte népszerű, fiatal fiúk alkotta csapat, amelynek rajongótábora tizenévesekből állna. Most a szólóelőadók korát éljük.
Lehetetlenség eldönteni, melyik volt az első, a szó hagyományos értelmében vett fiúcsapat. A témát különböző kritériumok alapján vizsgálhatjuk. A legtöbb szakember azonban úgy gondolja, hogy a birminghami Duran Duran a zászlóvivő. Ha valóban így van, akkor másodikként a norvég a-ha következik a sorban. Akárcsak a többé-kevésbé manapság is az élvonalban tanyázó Duran Duran, az a-ha is sikeresen kilépett a tinibálvány státusból. Ez azóta csak az 1991 és 1996 között hódító, 2005-ben újjáalakult Take Thatnek sikerült.
A Morten Harket énekes, Pal Waaktaar gitáros (felesége családnevét felvéve Paul Waaktaar-Savoy) és Magne Furuholmen billentyűs alkotta a-ha már az első kislemezdallal, az 1985-ös Take on Me cíművel befutott – igaz, ehhez kétszer kellett felvennie és háromszor kiadnia. Első albuma Hunting High and Low címmel ’85 nyarának elején került a boltokba. Ezt ’86-ban a Scoundrel Days, ’88-ban a Stay on These Roads című nagylemez követte. Az utóbbin található a legendás John Barryvel közösen komponált James Bond-filmbetétdal, a The Living Daylights. A ’90-es East of the Sun, West of the Moon című album sikere elmaradt a korábbiakétól, a ’93-as Memorial Beach pedig már csak odahaza, Norvégiában ért el jelentősebb eladási példányszámot, ezért az együttes feloszlott. Szép csendben. Senki sem siratta meg. Az egykori rajongók egy része felnőtt, a másik részének akkortájt bizonyára már a New Kids on the Block volt a kedvence…
Az 1959-es születésű, kölyökarcú Harket ezt követően szólókarrierbe kezdett. A ’93-as Poetenes Evangelium és a ’96-os Vogts Villa című lemeze csak norvég változatban jelent meg, a kettő között, ’95-ben piacra került angol nyelvű Wild Seed címűt Európa-szerte forgalmazták.
Az a-ha a kilencvenes évek végén újjáalakult, és 2000-ben új albummal rukkolt elő Minor Earth Major Sky címmel – rajta a Summer Moved On, a The Sun Never Shone That Day és a Velvet című slágerekkel. A trió érett, felnőttpopzenét készített, és a közönség vevő volt az új produkcióra. A korongot 2002-ben a Lifelines, 2005-ben az Analogue című követte. Morten Harket tavaly kiadta negyedik szólólemezét, a Letter from Egypt címűt, és idén ismét az együttesével van. A fiúk kilencedik stúdióalbuma Foot of the Mountain címmel június közepétől vásárolható meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.