A filmtörténet botrányos párja

Több bundát, egy csomó ékszert, fényképalbumokat, leveleket csomagolt be. Sokáig nem látja majd férjét és lányát, a kis Piát. De ezt a férj nem sejtheti. Azt sem, hogy nejét annyira lenyűgözte Roberto Rossellini Róma nyílt város című filmje, hogy szenvedélyes hangú levelet írt a rendezőnek, az pedig szerepet ígért neki következő alkotásában, a Stromboliban. Olaszországban Rossellini sokkal szívélyesebben fogadta, mint az egy rendező-színész kapcsolatra jellemző. Hónapokon át együtt készültek a forgatásra, s közben szenvedélyesen egymásba szeretnek.

A forgatást Bergman már terhesen fejezi be, gyermeket vár Roberto Rossellinitől. Óriási botrány kerekedik Európában és Amerikában egyaránt. Nem akármilyen feleség hűtlenségére derül fény, hanem olyan asszonyideáléra, akit milliók csodáltak. A Casablanca, a Gázláng, az Őszi szonáta és több más sikeres film révén az Oscar-díjas színésznő (később még két aranyszobrocskát vitt haza) az egyik legjobban fizetett hollywoodi csillag lett a negyvenes években. Egyben ő volt a tisztaság és az erény, a példás anya és feleség megtestesítője. Addigi szerelmei titokban maradtak.

A házasságtörés megbocsáthatatlan bűn. Hollywood, a Vatikán, a nőegyletek, a konzervatív bulvársajtó azt követelte, hogy bojkottálják a Bergman-filmeket. Még az Egyesült Államok kongresszusa is megvitatja a művésznő „erkölcsi elfajzását”: az egyik coloradói szenátor szerint a gonosz tartja hatalmában. A sajtó Bergman és Rossellini minden lépését figyeli, semmi sem marad titokban. Paparazzók lepik el a kórházat, amikor 1950 februárjában fiuk, Robertino megszületik. Az anyai öröm helyett a színésznő nehéz időket él át. „Ha másoknak olyan üvegházban kellene élniük az életüket, ahol mindenki előtt kiteregetnék a szennyest, talán békén hagynának” – szavai azonban süket fülekre találnak.

Miután mindketten elválnak, 1950. május 24-én Mexikóban egybekelnek. A rendező elhagyta Bergmanért a híres Anna Magnanit, Bergman pedig svéd férjét és lányukat. Piával hiába szeretne újra találkozni, erre egy ideig nincs lehetősége, volt férje nem engedi. 1950 novemberében az amerikai bíróság is kimondja a válást, s a következő tavasszal végre találkozhat lányával Londonban, de hosszú időre ez az utolsó ilyen alkalom, mivel Petter bírósági úton „kisajátítja” magának Piát, s az a történtek hatására jó időre el is hidegül édesanyjától. Ingrid ettől fogva úgy ír leveleket elsőszülött gyermekének, hogy azt sem tudja, megkapja-e majd őket.

1952 júniusában Bergman újabb két gyermeknek ad életet, megszületik az ikrek: Isabella és Isotta (előbbi is híres színésznő lesz). Szeret Rómában lakni, az olasz környezet és életmód jó hatással van rá, főzni is tanul, s egyelőre jól megvan a mozi nélkül. Végül csak visszatér a film világába, de az olaszos temperamentumú, nehéz, költekező, szeszélyes, sőt sokszor erőszakos férj ragaszkodik ahhoz, hogy ő rendezhesse. Az Európa ’51, az Utazás Itáliába vagy a Félelem és további két közös film azonban hatalmasat bukik. Végül Rossellini meghátrál, Bergman elfogadja más rendezők ajánlatait, és újra ünnepli a világ. „Roberto zseniális rendező, de mint emberrel és férjjel nehéz vele együtt élni” – Bergman nyilatkozata sejteti, hogy a házasságuk válságban van. Rossellini nem volt alkalmas a házaséletre, valójában soha nem hagyott fel egykori bohém életvitelével. Végül a gondok elől Indiába menekül, ott egy indiai színésznővel jön össze, Bergman visszatér Amerikába, s 1957-ben megkapja a második Oscart is. Egy évre rá elválik Rossellinitől. „Végig nagyon jó barátok maradtak – emlékezik lányuk, Isotta. – Ez fontos, mert nagyon szerették egymást.”