Az életben vannak dolgok, amelyek képesek pattanásig feszíteni az egyén idegszálait. Ilyen például egy egyszerű használati cikk. Erről órákig tudna beszélni a vicces Boldizsár, az öreg Angyal, persze nem igazi angyal, csak a neve az. Úgy négy éve vásárolt egy pár 100%-os bőr cipőt, melynek minőségét nemcsak az eladó, hanem a használati utasítás is garantálta. Aztán megtörtént a baj. A keveset használt bőr lábbelin repedezések mutatkoztak. Ez kihozta sodrából az öreget. Ócsárolt fűt-fát, gyártót, eladót, a mai rendszert, egyedül csak a Jóistent nem, mert, ahogy mondani szokta, egy angyal nem süllyedhet olyan szintre, hogy az Istent szidja hanyag és felelőtlen emberi tettekért. Napról napra egyre többet idegeskedett. A felesége figyelmeztette, hogy rossz vége lesz ennek, de a makacs öreg csak leintette, és megduplázta napi alkohol-fejadagját. Barátai többször ajánlották, hogy vigye el a cipőt a suszterhoz. – Suszter, suszter – ismételgette. – Mit tud nekem segíteni egy volt köztársasági elnök? Inkább a gazdasági miniszterhez vinném, hisz ő közelebb áll az árukhoz, ráadásul szintén keleti.
Majd egy nap elkezdett rakoncátlankodni a szíve. Kezelőorvosa specialistához, kardiológushoz utalta. Az öreg a kardiológusnak elmagyarázta, mi okozta a problémáját. Az orvos megnyugtatta, hogy még nincs nagy baj, de nem szabad idegeskednie, legyen nyugodt, vidám, mosolyogjon sokat, hisz a cipő csak használati cikk, és ennél sokkal többet ér az egészség. A jó közérzet a legjobb gyógyszer. Kijövet a szívdoktortól (ahogy ő nevezte), felfedezte, hogy ugyanazon a folyosón van a bőrgyógyászat. Ördögi ötlete támadt: oda nem kell beutaló, így elhozhatja a cipőt, hátha segít a specialista. Másnap táskába is tette, és elment a bőrgyógyászhoz. Feliratkozott a vizsgálatra várók listájára. A várakozók unalmukban egymás között megbeszélték betegségeiket. Amikor őt kérdezték, azzal kezdte, hogy neki nincs semmi baja, de a cipő... – Milyen cipő? – érdeklődtek. Elmondta, hogy ő 76 éves, és rendben van a bőre, míg a cipő nem egész négy, és már repedezik (elő is húzta a táskából), reméli, segít a doki. A várakozók csak rámeredtek, majd pár másodperc múlva a hasukat fogva röhögtek. Röhögött Boldizsár is, és megkönnyebbült, valami isteni érzés kerítette hatalmába. Mikor őt szólította a nővér, elnézést kért, állítva, hogy eltévesztette az ajtót.
Szabó István
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.