A bősi ketrecharcos

* Mi az az MMA?

Mixed Martial Arts, más néven ketrecharc. Ez a küzdősport a leggyorsabban fejlődő sportágak egyike, melyben nagy technikai tudásra van szükség rúgásban, földharcban, ütésben. 

* Hogyan kerültél a Bellator FC-hez?

A cég központja Floridában, pontosabban Coconut Creekben van. Az elmúlt három év sikersorozatnak számított az életemben. Jelenlegi mérlegem harminchat mérkőzés. Ilyen sokat valaki tíz év alatt bunyózik, én négy év alatt teljesítettem. Legutóbbi négy meccsemen a világ legjobbjait vertem meg, egy-egy oroszt, finnt, grúzt, németet, akik már mind amerikai Bellator-bunyósok voltak. Így sikerült nekem is felhívnom magamra a figyelmet. Ennél a bunyósklubnál rengeteg menedzser van. Mivel nem volt meg nekik az elérhetőségem, az orosz menedzser felhívta a horvátot, és rajta keresztül értekeztem a céggel. Elém tették a sokoldalas szerződést, én áttanulmányoztam, és ők ezzel végeztek is. A nehezebb részével barátaim segítségével kellett boldogulnom. A repülőjegytől kezdve a szállásig, edzésekig, az ottani mérkőzéseimig mindenben segítségre szorultam, mivel nem beszélem a nyelvet. Hárman lakunk egy házban, egy boszniai és egy svéd sráccal. Már tavalyelőtt hat mérkőzésre szerződtetett a Bellator FC, amely jelenleg az UFC mögött a legerősebb MMA-szervezet nemzetközi szinten.

* Mit szól ehhez a család?

Szüleim, bátyám már hozzáedződtek a versenyekhez, kiskorom óta sportolok, ez az életem. Édesapám az első számú rajongóm; ő volt az, aki már a kempós versenyeimre elkísért Szlovákiában, de Magyarországra is. Kamerával a kezében minden küzdelmet megörökített. Édesanyám is szívesen részt vesz, hogyha ideje engedi, és főleg ha a közelben van. Szokták tőle kérdezni, hogyan viseli el mint anya, hogy verik a gyerekét. Igazából eddig csak a prágai versenyen, ahol ő is ott volt, kellett végignéznie a csúnya vereségemet. Az élő tévéközvetítéseket mindennek ellenére még nem nézi meg, édesapámat a szomszéd helyiségből kérdezgeti a történésekről. Bátyám ritkábban szokott kísérni, mert ő Németországban dolgozik, ezért nehezebben tud elszakadni. Hálás vagyok, hogy ilyen szerető családom van, mert ők azok, akik kiskorom óta támogatnak. Tágabb családom a barátnőm, aki hogyha közelben volt a verseny, szintén eljött megnézni, de őt különösebben nem vonzza ez a fajta sport.

* Baráti kör, támogatók?

A barátaim a családom után a következő kemény mag, amely végigszurkolja a versenyeimet. Nyitra lett a fő edzőbázisom, ott szintén kialakult egy összetartó baráti kör. Vezetőedzőm és menedzserem Ilja Skondrič, aki elejétől fogva felkarolt, ő szervezte az európai mérkőzéseimet. Edzőpartnerem Matúš Mečár, erőnléti edzőm Zoltán Mišičák, birkózóedzőim Noro Bödör és Milan Revicky. Matúšsal nagyon jó barátok lettünk, neki sokat köszönhetek, a kezdetek óta mellettem állt. Nehéz szponzorokat találni – nálunk, Szlovákiában még nem befutott sportról van szó, hiába vagyok világbajnok –, de barátom nem adta fel sem a ringen belül, sem kívül, ezért vele mentem a szponzori tárgyalásokra. A mai napig csak azok támogatnak, akik elismerik a sokéves munkámat. Jó lenne, hogyha tudnék olyan vállalkozókat találni, akik biztosítanák a havi fizetésemet. Helyszűke miatt nem tehetem meg, de sok embert kellene itt felsorakoztatnom, akinek hálás vagyok. 

* Milyen a kinti élet?

Sűrű. Rengeteg az edzés, nincs idő megállásra. A távolságok európai mértékkel felfoghatatlanok, hogyha nincs valakinek autója, eléggé helyhez kötött. Mindenhova valamilyen tömegközlekedési eszköz kell. Egy nagyobb bevásárlóközpont 40-50 percre van tőlünk. A ház, melyet hárman bérlünk, egy kertvárosnak a része, 15 perc a tengerpart a Deerfield Beach, párszor megmártóztunk. Ötpercnyire van egy kis élelmiszerbolt, de az edzőterem is csak öt perc, tehát gyalog közlekedek. Az emberek nagyon kedvesek, ismeretlenül is mosolyognak, köszönnek. A mérkőzésekre repülővel megyek, a versenyek általában pénteken vannak, de már hétfőn utazni kell.

* Konkrétan hová?

A helyszínek mindig máshol vannak Amerika-szerte, a rendezők minden helyszínen várnak bennünket. Összebarátkoztam velük, azt hiszem, megkedveltek. Az angol nyelvvel küzdök, itthon nincs rá időm, hogy tanuljam, de fél év alatt is sok ragadt rám, elég jól megértetem már magam. Ott a helyszínen nincsenek sokan, nekik a bevétel abból van, hogy minél többen tévén keresztül nézzék a küzdelmet. Mindenki megveszi a csatornához a kis kártyáját, abból tudják lemérni a nézettséget.

* Milyen híresnek lenni?

Én a hírest idézőjelbe tenném. Ha más országban élnék, vállukon hordoznának az emberek. Szlovákia még gyermekcipőben sem jár ezen a téren – Európában bárhova megyek, telt házas stadionok fogadnak, és megismernek az utcán. De azért a barátaim és a családom mindig meglepnek. Mikor a világbajnokságról megérkeztem, limuzin várt. Eszméletlen fáradt voltam, nagyon meghatódtam.

* Ősszel jön az újabb kemény négy hónap.

Igen, ősszel meg kell védenem a világbajnoki címemet, újra utazom ki Floridába, de addig is itthon edzek. Nemcsak az edzésekre összpontosítok, kell a feltöltődés, nem lehet mindig a csúcson lenni, mert akkor kiégnék.

* És mi tölt fel?

Vállalok edzéseket, edzőtáborokat. Hívnak díjak átadására, tehát állandóan úton vagyok. Eredeti foglalkozásom szakács, de engem mindig csak a sport érdekelt, ebben szeretnék az aktív pályafutás befejezése után is tevékenykedni. Addig is sokat és sokszor kell bizonyítanom, és rengeteg lemondással, munkával jár ám ez az eredmény!