Az iskolatáska? Anya szépen becsomagolja a tízórait, a gyerek beleteszi azt a finom otthonit, és indul az iskolába. Ja, nem is erről szól már a mese, mert anya nem keni meg, nem csomagolja, rohan, pénzt ad, majd vegyél magadnak valamit, mondja, vagy ha mégis megkeni, előfordul, hogy az a kópé csak bedobja egy bokor alá, vagy egyszerűen elhajítja az úton, mert ciki otthonit enni.
Nem, nem is erről szól, bár erről is szólhatna. Az iskolatáskáról szól, vagy mégsem. Persze nem általánosítani akarok, csak mindig valami piszkálja a csőrömet, vagy nem fér a begyembe, s csak járatom a számat. Szóval el nem tudom képzelni, hogy olyan nehéz volna az a fránya. Jó, lehet, hogy mégis el tudom képzelni, de nehéz volt az régen is, az én időmben is, mégsem gurult kerekeken.
Az iskolatáska. Humoros vitába elegyedtünk nemrég egy kedves ismerősömmel, mondja, hogy újat kell venni, hát kinéztek egy kerekeset, amit csak húzni kell, ne cipeljen már az a szegény gyerek. Nagy szemeket meresztek. Ilyet még nem is láttam, igaz, csak mostanában kószálok újra iskola körül, iskolások között, hogy a hivatalos munkát letéve egy segítségre szoruló fiúcskát kísérek el reggel, megyek érte délután, amíg anya meg nem jön a messzi munkából. Ne viccelj, mondom, hát miért ne cipelhetné a saját iskolatáskáját, én is cipelem, te is cipeled a boltbelit mennyiszer. Igen, de mégis, másoknak is van már, tudod… Tudom, így megy ez. Meg aztán, mondja, úgyis annyira meg vannak terhelve szegénykék, annyi mindent kell befogadniuk, annyi új ismeretet. Ez bizony igaz, de azért silány agyammal csak nem bírom felfogni, mi köze van a sok új ismeretnek, a szellemi megterhelésnek a kerekes iskolatáskához. Mindegy. Más a világ, más a divat. Legyen kerekes, legyen autós, mármint hogy a kerekes iskolatáskát apuci vagy anyuci autón görgeti az iskola kapujáig. Ott kiszáll az agyilag nagyon megterhelt kisiskolás, nagyiskolás, láttam olyat is, hogy reggel fél nyolckor, kezében egy jó kiadós hamburgert eszegetve lebben ki a kocsiból a mai diák, a maradékot gyorsan a kukába hajítja, majd csak bevonszolja egyedül azt a könyvekkel, esetenként laptoppal, okostelefonnal megrakottat az osztályba. Ja, itt van még a sok taxi mostanság. Komolyan! Taxik az iskolák előtt. A saját szememmel látom sokszor, mennyi sulis megy taxival, lakjanak bár alig egy-két utcával odább. Nőnapkor szokták mondani, hogy most jól keresnek a virágárusok, mára a taxisok keresnek jól iskolaidőben, kuncogok magamban.
Ha meg gyalog kényszerül az a szegény becammogni, szinte naponta látok olyat, hogy anyuka vagy nagyi rendre kíséri a puffancskára hízott kisiskolást, aki épp csokit majszol, míg amaz húzza a kerekest. Pedig az a háton hordott milyen egyenesen tartotta, tartja a gerincet, a vállakat! Milyen finom is abból a hazai vajas, szalámis kenyér!
Engem a régi világban neveltek, nem voltam elkényeztetve, meg amúgy is azt gondolom, hogy vállalja csak szépen fel mindenki a saját gondját, tegye a dolgát, a diák vigye csak szépen egyedül az iskolatáskát… De mit is morgolódom ilyen balgaságon, meg az elhízott gyerekeken, a kényelmen, a mozgáshiányon, nem fogom én már megváltani a világot, mert a minap meg azt mondja egy ismerősöm: sokáig dolgozom, a gyerek majd rendel egy pizzát magának vacsorára, ki is hozzák neki, le se kell mennie érte, lusta is, pedig csak egyutcányira van. Jó, jó, rossz világ van, lassan alig-alig mer az ember kilépni az utcára nappal is, de azért csak kellene bátorságra, erőre, kitartásra, teherbírásra is nevelni azt a csemetét, jobb lenne az a csokinál is, a hamburgernél is, a vajas pánkónál is.
Hát így van ez manapság. Jól van, na, legyen hát kerekes, akár más kacifántos az a táska, az iskola utáni úgynevezett nagybetűs úgysem lesz már olyan vidám, kerekeken gurulós. Addig meg csak megedződik a sok embergyerek, csak megtanulja hátán cipelni a nehezet is. Ami egyenesebbé teszi őt.
Hegyi Zsuzsa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.