Az Ünnepeltet ünneplők idei ünnepére

Mert hiszen képzeljük csak el a rokonságban született kisgyermek első születésnapját, amikor a szülők és nagyszülők örvendező figyelemmel kísérik a cseperedőt, a játék mellé gyors kinövésre ítélt ruhácskát ajándékozva, vagy pedig azt a bizonyos tizennyolcadik születésnapot, amelyet a fiatal, újdonsült felnőtt baráti körben ünnepelve fontos mérföldkőnek él meg, új felelősség, de talán még inkább új engedmények és lehetőségek nyitányaként. Aztán feleleveníthetők a kerek születésnapok: a munkahelyi kollégákkal is megünnepelt ötvenesek, hatvanasok vagy a már szinte friss nyugdíjasnak számító további jubilánsok ünnepei. De kerüljenek említésre a kerek nyolcvanadik, kilencvenedik vagy további születésnapok is, amelyeknek igazi idillje abban rejlik, hogy mint amikor a terebélyesedő fa egyre szélesebbre nyúló ágai a forró nyárban kellemes árnyékot nyújtanak, az idős embert körülölelő nagy család, a gyerekek, unokák, dédunokák, a családfa szerteágazó lombozatának tagjai ilyenkor kicsit megállnak, talán eltűnődnek, talán hálát adnak, köszönetet mondva ünneplik a „fa törzsét”, amelyhez odatelepedve a hűs árnyék a maga csendességében, egyszerűségében is élvezhető. A tárgyi ajándékoknál sokkal értékesebb idő, odafigyelés, látogatás sok idős embernél bizony azt az óhajt szüli, bárcsak évente többször lenne hasonló. E néhány példából is látjuk, hogy az ember életútja során más és más módon ünnepel. A születésnapos vagy köszöntői bár ugyanazok a személyek, mégis változnak, nőnek, alakulnak. S ennek függvényében módosul az ünneplés is.

Karácsonykor évről évre Jézus Krisztus születésnapját ünnepeljük. Ez is az ünnepeltről és az ünneplőkről szól. Karácsony ünnepeltje minden évben ugyanaz: az emberré lett Isten, a második isteni személy, a mi Megváltónk, a názáreti Jézus, akiről maga a Biblia mondja, hogy ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ő nem változik. Mi viszont igen. Minden karácsonykor egy kicsit mások vagyunk. A karácsonyi ünnepekkel kapcsolatban is elmondható, hogy tőlünk, a mi életkorunktól is függ, hogyan éljük át: gyermekhittel, tudatos felnőtt emberként, szorgos igyekezettel előkészülve, vallásunk tanítása szerint, még az élet őszén is felidézve a gyermekkorok karácsonyait. Ki kevesebb, ki több karácsonyi ünnepet tudva maga mögött élheti át Jézus idei születésnapját. A lényeg az, hogy ki-ki a maga életútjának ez évi megállójánál az Ünnepeltre figyeljen. Gyermek, fiatal, felnőtt, idős egyaránt szívből ünnepeljen – ahogy ő tud, ahogy neki kell. Minden korosztály kifejezheti hódolatát a világ Üdvözítője előtt. A pásztorjátékokban gyakran szereplő fiatal bojtárokhoz hasonló tiszta lelkű gyermek éppúgy, mint az újszülött Jézus templomi bemutatásakor szereplő agg Simeonhoz és az előrehaladott korú Anna nevű próféta asszonyhoz hasonló idős. Egyaránt hódolhat előtte a nyájukat őrző pásztorokhoz vagy a távolról érkezett bölcsekhez hasonló ember. Évről évre új esélyt kapunk karácsonykor, hogy egész lényünket átjárja az igazi öröm. Az öröm, hogy maga a Szeretet öltött testet az első karácsony éjjelén, Aki a földi életútnak olyan folytatást biztosított mindazok számára, kik azt vissza nem utasítják, ahol már mi sem fogunk változni, s örökre boldogan ünnepelhetünk.

Karácsony összeköti a generációkat. Megajándékozzák egymást a felnőttek, ajándékot kap a gyermek és idős, jókívánságok hálózzák be a december végi napokat, e háló szálait minden korosztály által szőve. S mily jó lenne, ha az egyes karácsonyok közti időben az az évi összes születésnapos – vagyis egész évben mindenki – fontosnak érezné a generációk közti kapcsolatot! Az idős ember tapasztalatai, a felnőttek kitartó munkája, a fiatalok reményteljes lelkesedése, a gyermekek tisztasága egymást gazdagító ajándékok. Ne csak karácsonykor vegyük észre egymást! S kívánom, senkinek ne kelljen megtapasztalnia vagy úgy éreznie, hogy még karácsonykor sem figyelnek rá. Legyünk Jézus születésnapjának egymásra szeretettel és tisztelettel figyelő ünneplői – kicsi és nagy a maga módján.

A szerző egyházjogász, pozsonyi magyar katolikus lelkipásztor