„Klímaválság, migrációs válság, háborús válság… és az én jogaim jelentik a problémát, a veszélyt?” Milyen volt a pozsonyi Pride?

Egy szivárványszínű esernyő. Semmi több. Semmi megbotránkoztató viselkedés, csak egy esernyő, ami sokszínű.

Mielőtt a helyszínre értünk – ami idén első alkalommal a felújított pozsonyi Szabadság tér volt –, egy kicsit odébb szlovák zászlós figurák masíroztak. Mivel nem a hivatalos ellentüntetéshez tartoztak, a rendőrök hamar feloszlatták a kis csoportosulásukat. Volt egyébként hivatalos ellentüntetés is, a szervezők ennek a megmozdulásnak a Házasság megvédi a gyermekeket szlogent választották.

De vissza a Szabadság térre! A tavalyi melegellenes terrortámadás után a szervezők és a hatóságok idén sokkal jobban odafigyeltek a biztonságra. A teret kordonokkal vették körbe, és csak biztonsági ellenőrzés után lehetett belépni a színes tömegbe. Az ellenőrzés után olyan volt, mintha egy más világba csöppent volna az ember. Egy színes, vidám, elfogadó párhuzamos univerzumba. Nem láttam semmi botrányosat, pedig esküszöm, hogy direkt kerestem. Árgus szemekkel figyeltem, hogy legalább valami kicsit provokatívat lássak, de jelentem: semmi.

Vagyis láttam botrányosat. Körbenéztem és rengeteg megtiport embert láttam. Az arcukra volt írva, hogy sokszor és sokan bántották őket.

A botrány éppen ez: rengeteg embernek elnyomva, félelemben, önmagát takargatva kell élnie.

A téren egy női ruhába bújt férfi dicsérte meg a szivárványos esernyőnket. Azt mondta, szuper ötlet volt elhozni, így legalább nem égünk le. Az esernyőt felé nyújtottam, ő pedig alá lépett. Elképzeltem, ahogy otthon a szobájába zárkózva ken rúzst magára, és titokban húz szoknyát. Ezen az egy napon bátran jöhetett ki a szobájából a nagyon régóta vágyott, gondosan megtervezett outfitbe bújva. Ízléses, jól összekombinált ruhák és smink, méltósággal viselve.

A Szabadság tér egyébként remek választás volt. A tér közepén álló szökőkút vize maga is szivárványszínben játszott a napsugarak hatására. A zöld területeken piknikezni, beszélgetni lehetett. Voltak ételt és italt kínáló standok, anonim HIV tesztelés, előadás a biztonságos szexről, anyajegy-ellenőrzés. Tizenhatezer ember gyűlt idén össze. A rekordmennyiségű résztvevő minden bizonnyal a tavalyi eseményeknek is „köszönhető”. Illetve annak a politikai tábornak, amely uszít a „másság” ellen. Nagy szükség van ilyenkor arra, hogy minél többen szolidaritást vállaljunk.

Idén biztonsági okokból nem közölték előre a pontos programot, a szivárványos menet útvonalát, és azt sem, hogy pontosan kik és hánykor mondanak majd beszédet. A tömeg délben kezdett el gyülekezni a téren, majd sétára indult a belvárosban, hogy mindenki láthassa: queer emberek vannak és lesznek is. Az idei menet alapgondolata egyébként az volt, hogy a közösség tagjai büszkék és elpusztíthatatlanok, célja pedig a közösség láthatóságának elősegítése.

A színes menet után a tömeg visszatért a Szabadság térre, ahol beszédek, zenés programok vártak mindenkit. Felszólalt például a Tepláreň bár tulaja, Roman Samotný is. Ő szlovák zászlóval állt a színpadra, ugyanis fájónak tartja, hogy a gyűlölködők gyakran lebegtetnek nemzeti színű lobogót, pedig ez az ország az LMBTQ+ közösség tagjaié is, ők is szeretnék használni Szlovákia szimbólumait.

Szokták mondani, az, hogy ki mit csinál a hálószobában és kivel, a négy fal közé tartozik. De pont ez a magatartás vezet a családon belüli erőszakhoz, a szexuális kizsákmányoláshoz. Nem az az egészséges, ha eltussoljuk. Pont ellenkezőleg: beszélni kell róla! Lehet, naiv vagyok, de hiszem, hogy megélem még azt, amikor az LMBTQ+ közösség tagjait a társadalmunk teljeskörűen elfogadja, és nem lesz szükség a Pride-ra olyan formában, mint most. A queer emberek bátran járhatnak majd munkába, üzletbe, szórakozni a hétköznapokon, anélkül hogy bármilyen atrocitás érné őket. Szép remények.

A nyugati országokkal ellentétben Pozsonyban egyelőre a Pride sokkal inkább tüntetés, mintsem buli vagy utcabál. Ez az ország nem tart ott, hogy bármit is ünnepelni lehessen ennek kapcsán.

Nem beszélhetünk egyforma jogokról, de nem beszélhetünk még szólásszabadságról sem ott, ahol egy szivárványos esernyő vagy szalag is gyűlölködést válthat ki.

Pozsonyban egy kicsit láthatóvá váltak a queer közösség tagjai. Volt lehetőségük arra, hogy megmutassák: vannak. Sokan vannak. És ugyanolyan emberek, mint bárki más.