Az alakoskodásról. NAPLÓ

De csak óvatosan a szavakkal, mert huncutok ám azok! Hiszen magam is régen, néhányszor alakoskodtam. No persze nem úgy, hogy másnak kárt okozzak, megrövidítsem, becsapjam, megfélemlítsem, átverjem, kitoljak vele, meglopjam és meghazudtoljam. Nem úgy. Alakoskodtam, mint farsangi mókában résztvevő, mindenféle, régi göncökbe beöltözött, kormozott arcú, liszttel beszórt fejű, kifestett szájú, kartonpapírból fabrikált kaszát lengető, rongyolódott kalapú rémalak. Milyen jó is volt még az, amikor maszkabálokban bolondoztunk! Vagy amikor ki-ki tehetsége, lehetősége szerint beöltözve valami figurának, ott mókázott végig a falun, pálcára gyűjtve a szalonnát, malacperselybe az aprópénzt, dobozba a süteményt, a fánkot, szatyorba a kolbászszálakat! Ilyen is volt, tán igaz se volt, csak igaznak szeretném hinni, arra így megszépítve emlékezni.

Maszkot hordtunk, alakoskodtunk.

Most meg magától a maszkviselés szótól is összerázkódik az ember, mert a múlt évek nyomasztó emlékei jutnak az eszébe. Milyen jó volt alakoskodni még néhány évvel ezelőtt is az Ipoly torkolatvidékén, kedves barátokkal, ismerősökkel, Helembán. Már sok víz lefolyt az Ipolyon is, a Garamon is azóta, akik egykor ott házigazdák voltak, már azok maguk sem laknak ott, elsodorta a sors őket onnan. Olyan is van, ottani ismerősből, aki teljesen túlparti lett, s nem a folyó másik partján telepedett meg, hanem az árnyékvilág túlpartjára hajózott fényképezőgépével együtt. Szóval az van, hogy nincs kikhez odamenni, ha volna is miért odamenni. Ok lenne! Az alakoskodást, a téltemető felvonulást biztosan idén is megszervezik, ha még tehetném, ha olyan állapotban lennék, de el is mennék. Úgy látom, nem megyek, de azt kívánom az ottaniaknak, legyen jókedv, folyjék a bor, rúgják a port, ölelgessenek szépasszonyt, téltemető alakoskodáskor!

Az igazi bolondozó, vidám alakoskodás helyett más jut mostanság. Más jutott. Olyanféle alakoskodás, amiről nem gondoltam volna, hogy még létezik. Ekkora hamisságot, az emberség, a legemberibb dolgok megcsúfolását reméltem, nem fogom meglátni. Megesett ez is. Miért dohog már ez megint, kérdezhetné a kedves olvasó? Íme, az okom, okaim! Hát az alakoskodással kezdtem, azzal a rossz félével, azt soroltam fel, hogy az milyen lehet, s állapítottam meg, mennyire káros, most azzal folytatom. Azt állapítom meg, hogy mennyire szánalmas és bántó látni, hogy a magukat legjava bélinek, legjobbnak, legemberibbnek, leg-legjobbnak, sőt netán legmagyarabbnak tudók közül némelyek mily szánalmasan viselkednek, s alakoskodnak bizonyos eseményekkor. Fránya világháló, az aztán mindent is megmutat! Azon dohogok, azon az alakoskodáson, hogy egyesek nem átallnak minden lehető alkalmat maguk mutogatására, hitelességük bizonygatására használni. Még arra is képesek, hogy temetésen szelfizzenek! Bizony! Láttam ilyet is! Szerencsére, ép eszük megtérésével az efféle képeket levették a világhálóról, de ami egyszer megtörtént, hát megtörtént. Hiába volt a bizonygatása a hitelességnek, az csak ócska magamutogatássá fajult.

Az alakoskodás, a mindenáron látszani vágyás, magát láttatni vágyás és a bizonygatása annak, hogy én milyen fontos vagyok, hogy ott voltam, de ti nem, mert ott nem voltatok, a tolakodás, a könyöklés, olyan visszataszítóvá tette őket, hogy gyászoló szerep hamis megjátszott lett, s így ellenük fordult. Ami csepp hitelük, ha volt még, ezzel az is elveszett. Szerencsére, nem sokan voltak ilyen alakoskodók ezen az alkalmon, de már az a baj, hogy egyáltalán voltak. Gyászmenettel hátuk mögött félkörben szelfizők. Tudom, ilyen az alaptermészetük, mindig, mindenhol csak magukat látják, s ha helyzet van, akkor használjuk ki a napsütést, elegánsak vagyunk, szépek vagyunk, együtt vagyunk, hát látszani kell, igaz-e? Alakoskodás. Az volt ez, a javából. Igaz, hogy megengedett időszakban, tehát farsang idején, de nem megengedett alkalmon, nem téltemetésen. Hanem egy néhai embertársuk végtisztességén. Vigyázni kell tehát az alakoskodókkal! Vigyázni az igazi arcra. Csúnya világháló! Mindent megmutat, mindent leleplez. Még ha utólag ki is törlik, aki látta, látta. Vonja le a tanulságot. Óvakodjon az alakoskodóktól!