Kép Unsplash
„A világ nincsen felkészülve az őszinteségre.” Hangzott a mondat az ismerős szájából.
Úgy omlottak ezek a szavak rá a maguk jelentőségteljes voltukban, mintha örök érvényű, visszavonhatatlan tanulságként szűrődnének le. És valójában így is volt. Ezt érezte. Tudta, hogy ennek a mondatnak most fajsúlya van. E szavak ólomból voltak, tartalmuk azonban úgy csillogott, mint a gyémánt. Igaz, sok ember számára még csiszolatlan gyémánt, de ő már érzékelte a lényegét.
Tudta, hogy nem a külső valóságról, világról van szó, hanem arról a társadalomról, amely alkotja a világot. Az emberek világát. Azokét, akik még nem ébredtek. Akik még nem tudják, mit jelent az igaz, őszinte szó. Hogy annak ereje van. Hogy az olykor fáj, de valójában annál értékesebb dolog kevés van a világon. A kendőzetlenség, a kertelés nélküli lét, a valóság valósága. Az őszinte szó, melynek világokat mozgató és megváltoztató ereje van.
Csak állt ott, mint akit leforráztak, s azt érezte, valamit tennie kell. Még nem tudott mozdulni, de érezte, ezek a szavak most mélyen beültek a lelkébe.
Tudta, hogy ezzel kezdenie kell valamit. Hogy a csiszolatlan gyémántokat el kell kezdeni csiszolni. Hosszú út lesz, és nagy munka, de érezte magában a késztetést erre a nem kis feladatra. Tudta, ez a mondat mindent megváltoztat az életében. Olyan ez, mint egy küldetés, ő pedig bátran tűzi innentől a zászlajára a jelmondatot, amellyel elindul csiszolni a gyémántokat. Lépésről lépésre, azért, hogy: a világ felkészüljön az őszinteségre.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/5. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.