„Szabad-e locsolni?” – Húsvéti szokások modern szemmel

Kapásból azt vágnád rá, hogy „nem, dehogy, isten ments!”, de egy másik női családtag összehúzott szemmel rád néz, és odasúgja neked a helyes (!) választ. Akkor szabad. Tudod, mit, öntsd rám az egészet, csak legyünk túl rajta! Problémásak a közép-kelet-európai húsvéti szokások, vagy csak a „virágok” túl érzékenyek?

Jézus, sonka, függönymosás

A keresztények húsvéthétfőn ünneplik Jézus feltámadását, ami metaforája lehet a természet megújulásának, a tavasz beköszöntének is. Nem beszélhetünk azonban kizárólag egyházi ünnepről, hiszen a Hold állásától függ, mikor ünnepeljük, ami aligha keresztény sajátosság. A pogányok ugyanekkor tartották Ostara termékenység-istennő ünnepét, mely egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőséggel. A locsolkodást mindkét ünnepre visszavezethetjük: míg az a pogány hagyomány esetében magától értetődő (a lányt meg kell locsolni, hogy termékeny legyen, mint a természet), az egyházit okkal érezhetjük erőltetettnek vagy egyenesen taszítónak (a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók vízzel locsolták le, hogy elhallgattassák őket). Ehhez viszont hozzátartozik, hogy a keresztények esetében az időszakot megelőzi egy 40 napos böjt, amikor elméletileg megvonnak maguktól valamit, amit szeretnek, hogy szenvedésüket Istennek ajánlják, tehát értelemszerűen Jézus feltámadásának napján ünnepelni fognak, és végre „megjutalmazhatják” magukat finomságokkal, mulatozással. És locsolással.

Keresztény azonban nem csak férfi lehet. Képzeljünk el egy nőt, aki a böjt elején eldönti, hogy most akkor ő 40 napig nem eszik húst, a keresztény férje ezt azonban nem akarja megtenni, hiszen azért azt mégsem várhatja el tőlünk az Isten, hogy ha van, akkor megvonjuk magunktól. A nő tartja a böjtöt, az utolsó héten pedig elkezd gondolkodni azon, hogy mit is főzzön húsvétkor: sonka, sült nyúl, krumplisaláta, tojás – azok mindig szoktak lenni, meg valami süteményt is kellene csinálni, de jönnek a rokonok meg a locsolók, szóval akkor legalább négyfélét, de akkor ki is kell takarítani előtte, a függönyt is ki lehetne mosni, az ablakot is meg kellene már pucolni, ha már ott vagyok, a fugákat is megkefélem, és ha érkezek vele, még a kaput is lefestem. És amikor készek az ételek, megtörtént az ablakpucolás-függönymosás-fugakefélés szentháromság is, akkor a férje és fia elindulnak locsolni, a nő pedig leülne, de hirtelen csengetnek. „Szabad-e locsolni?” – kérdezi a hang. Mire elhangzik a kéretlen-kelletlen, de egyetlen helyes válasz: szabad.

Korbács, víz, pénz

A nemek közti egyenlőtlenség erre az ünnepre vezethető a leginkább vissza, ugyanis régen úgy tartották, az a nő, aki húsvéthétfőn csuromvizes lesz, kelendő, az a férfi pedig, akinek a legtöbb virágot tűzik ki az ingére, a község legnépszerűbbje. Ehhez hozzátartozik még a korbácsolás hagyománya is, amit arra vezethetünk vissza, hogy a „sibált nő friss és üde lesz”. A 21. században azonban aligha számít erénynek egy nő számára a „kelendőség” vagy a „frissesség”, pláne, ha ezekért cserébe ételt és pénzt kell adnia.

„A nők elveszik az ember kedvét ettől a szép hagyománytól” – olvasom egy cikkben egy férfi véleményét, amit azzal indokol, hogy szomorúan hallja ismerőseitől, hogy már „ötven kölnitől bűzlik a hajuk”, hogy „na, legyünk túl rajta, aztán egyél valamit”, vagy hogy szemmel láthatóan nem is szeretik, ha meglocsolja őket. Egy másik cikkben azt olvastam, hogy egy kollégiumban a lányok között elterjedt egy pletyka, miszerint a fiúk meg akarják locsolni őket másnap hajnalban. A lányoknak több se kellett: ők ébredtek hamarabb, és a fiúk kapták a vizet, akik ezen megsértődtek, és hetekig nem beszéltek velük.

A nőnek egész húsvéthétfőn türelmesen kell várnia, mikor kopogtat be a vízzel a nagybácsi a megszokott versével, nem láthat neki cikket írni, olvasni vagy tornázni, hiszen ki tudja, mikor és ki jelenik még meg váratlanul. Ha kirándulni megy, akkor a férfi rokonok és ismerősök még hónapokkal később is kifogásolják, hogy „mi mentünk volna locsolni, de nem voltál otthon”. Ha pedig otthon marad, elkészíti az ételeket, akkor sem biztos, hogy mindenkinek a kedvére tud tenni, hiszen a látogatók bejelentés nélkül érkeznek, és van, aki elvből nem eszi meg a kenőt, mert az óvodában rossz élményei voltak vele, valaki pedig az állatalakú húsoktól ódzkodik. Ha férfiként olvasod ezt, akkor idén hívd fel előre az ismerősödet, akit meg tervezel locsolni, és informáld, ha esetleg elvi okokból nem eszel kenőt. Ha pedig nő vagy, nyugodtan menj el kirándulni, vagy ne nyiss ajtót, és írd meg azt a cikket. Vagy hívd fel a nagybácsit, hogy idén ne locsolni jöjjön, hanem kávéra.

 A húsvét szép. Ünnepeljük Jézus feltámadását, ünnepeljük a tavaszt, a napsütést és egymást. A „szabad-e locsolni” kérdésre pedig legyen minden válasz helyes.