Amikor eldöntöttem, hogy szeretnék írni egy cikket a „bullet journalingről”, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Az első probléma már rögtön az első mondatomban látható: nem találtam hozzá magyar szakszókincset. A második is ehhez kapcsolódik: a módszer nálunk sokkal kevésbé elterjedt, mint külföldön. Aztán mégis megörültem, hiszen ez azt jelenti, hogy hiánypótló témában írhatok, és majd a cikk után ki is húzhatom a listámról ezt a „bulletet”, amiről máris elmondom, hogy micsoda, és hogy (ebben az esetben) nem lövedékről van szó.
Mi az a „bullet journaling”?
A „bullet journaling” egy naplózási módszer. Megnevezése az angol „bullet” (puskagolyó, lövedék, de itt: pötty) és a „journaling” (naplózás) szavakból származik. A kifejezés első fele egyrészt arra utal, hogy ezt a fajta naplózást a legtöbbször pöttyözött füzetben végzik, másrészt pedig, hogy a naplóban vezetett teendőlistáink egyes elemeit többnyire egy nagyobb ponttal, „bullettel” jelöljük.
„Most akkor mi ez, napló, lista vagy határidőnapló?” – merülhet fel a kérdés. A válasz az, hogy mindegyik. A „bullet journaling” módszerét Ryder Carroll digitálistermék-tervező fejlesztette ki a 2010-es években. A férfit gyermekkorában figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) diagnosztizálták, de az 1990-es években – mivel a betegség még viszonylag új felfedezésnek számított – nem voltak olyan módszerek, amik segíthettek volna neki. Az ADHD-val élő emberek gyakran panaszkodnak arra, hogy képtelenek csupán egy dologra fókuszálni, éppen ezért állt elő Carroll a „bullet journaling” módszerével, amit később barátaival is megosztott, és nekik is bevált – annak ellenére is, hogy ők nem voltak érintettek a betegségben.
A bullet journal egy füzet, amit úgy alakíthatunk ki, ahogyan csak szeretnénk. A legtöbben határidőnaplóként, naplóként és listaírásra használják. „Egy analóg rendszer, amely arra szolgál, hogy nyomon kövessük a múltat, rendszerezzük a jelent, és tervezzük a jövőt” – vezette fel módszerét Carroll.
A múlt nyomon követése – élés-kamra
Hogy ezt a gyakorlatban bemutassam, a múlt nyomon követésére a naplóban az úgynevezett szokás- és hangulatkövetők („trackers”) szolgálnak. Én a sajátomban a menstruációmat, az elolvasott könyveimet, a kedvenc zenéimet, a megnézett filmjeimet és az aznapi gondolataimat vezetem. Mindez segít abban, hogy az adott napot „lezártnak” tekintsem, és leírásuk után értékeljem magam: nem kellett volna letennem 50 oldal után ezt az unalmas könyvet? Elég holnap elkezdenem anyagot gyűjteni a cikkhez? Elmennék újra abba az ázsiai étterembe, ahol ma ebédeltem? A kérdések megválaszolásával egyben a jelenemet is rendszerezem, és a jövőmet is tervezem.
A jelen rendszerezése – az élés-kamra kiürítése
Egy átlagos embernek naponta 50 000 gondolata van, a legtöbb a feladatainkkal kapcsolatos. Ryder Carroll szerint ez olyan, mintha éhesen mennénk bevásárolni, és megvennénk olyan ételeket is, amiket nem fogunk elfogyasztani. Mindezt anélkül, hogy tudnánk, mi van az otthoni éléskamránkban. A tanácsa az, hogy ahogyan egy leltár során kivennénk mindent a kamrából, úgy a gondolatainkat, feladatainkat is írjuk le a naplónkba, egy-egy bullettel jelölve. Ezek után nézzük át, hogy a leírt pontok közül melyik olyan, amelyiken dolgozunk, dolgoznunk kéne vagy szeretnénk dolgozni. Amennyiben az adott pont egyiknek sem felel meg, egyszerűen dobjuk ki a mentális éléskamránkból.
A jövő megtervezése – a tudatos „bespájzolás”
Carroll azt javasolja, olyan terveket írjunk fel a bullet journalünkbe, melyeket belátható időn belül teljesíteni tudunk. Például, ha már tele az éléskamránk, és meg akarunk tanulni főzni, írjuk fel: márciusban elkészítek két fogást. Így projektalapúan, konkrétumokban gondolkodhatunk. Az a két fogás pedig lehet bármi, de talán – amennyiben kezdők vagyunk – nagyobb sikerélményünk lesz egy jól sikerült rántottából vagy egy tésztaételből, mint egy házi készítésű tengergyümölcsei-pizzából. Ha pedig egy-egy tervünk mégsem sikerül, az valószínűleg azért van, mert nem is akarjuk megvalósítani. Ilyenkor csak húzzuk ki a listáról. Így leszünk pusztán elfoglalt emberekből céltudatos emberek – mondja Carroll.
„Nem stresszes ez?” – merülhet fel a kérdés, hiszen ha valaki ismeri a bullet journaling módszerét, az valószínűleg a Pinterest vagy az Instagram közösségi oldalakon futott vele össze, ahova szebbnél szebb BuJo-dizájnokat töltenek fel az emberek. A válasz az, hogy nem, hiszen a módszerben az a legjobb, hogy teljesen személyre szabható (ha tehát nem érdekel minket, mennyi folyadékot viszünk be, nem kell követnünk, de ha az igen, hogy hány darab pulóverünk van, írjuk fel nyugodtan). Ha valakit stresszel ez a fajta naplózás, annak azt javasolják, hogy egyszerűsítsen a füzet beosztásán: ne vezessen annyi követőt, ne szabja meg, hány naponta kell bele írnia, vagy ne díszítse ki, hanem használja csupán a funkciójáért. Végső soron az éléskamra van értünk, nem fordítva. Én pedig most megyek, és kihúzom a „megírni a BuJo-cikket” pontot a listámról.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.