Zonctorony szépülése

A Szenc mellett fekvő Zontorony (Tureň) nem kevesebb, mint 760 éves település. Pontosabban ennyi ideje említik először a fennmaradt történelmi dokumentumok (Zwnch alakban). Akkoriban, IV. Béla uralkodása alatt a pozsonyi váruradalomhoz tartozott, a16. század első felében a gellei érseki szék része volt, később újra a koronáé, majd a Pálffy család birtoka. A Zonc, Torony és Sóvető összevonásával (1943) létrejött települést a századok során hol magyar, hol „tót”, hol „elegyes” községnek említik a történetírók.
Tény, hogy ma is nagyobbrészt magyarok lakják, bár a nemzetiségi arány a beköltözések miatt egyre inkább eltolódik. A beköltözők az ország minden részéből érkeznek, s elsősorban szlovákok. Hiába, a Mátyusföld szélén, Szenctől három, Pozsonytól húsz kilométernyire fekvő község, melyen a Fekete-víz surran keresztül, vonzza a falusi nyugalmat áhító, de a zajos város kínálta lehetőségekkel élő idegeneket. Az új lakóknak természetesen hajlékok kellenek: a falu mellett új utcák, házsorok nőttek-nőnek ki vállalkozók ingatlanjain, ott élnek. De sajnálatos módon csak egy részük jelentkezik be állandó lakhelyre. A település lélekszáma napjainkra megugrott, és túllépte a bűvös ezres számot.

Mindent a gyermekekért
Négy éve jelent meg riport lapunk hasábjain Zonctoronyról. Azóta nagyot változott a falu, tegyük hozzá, előnyére. Sokat csinosodott és épült. Ez persze nem jelenti azt, hogy semmi gond errefelé. Nagy hátránya az itteni közösségnek például, hogy a mai napig nincs művelődési háza, s ha egy-egy rendezvényt akarnak szervezni, igencsak korlátozott számú (mintegy hatvan) ember fér el a klubhelyiségben. Jobb esetben, ha az időjárás engedi, a falu közepén álló új szabadtéri színpadon lehet műsort tartani, az előtte álló, szépen lekövezett téren, amelynek túloldalát játszótér zárja, mindenki bőven elfér. Ám nemcsak ez a tere újult meg Zonctoronynak. Egy másik, szintén sokáig elhanyagolt állapotú terület is megszépült: valóságos meseország várja itt a gyerekeket. Olyannyira, hogy még a szomszédos Szencről is ki-kijárnak a fiatal családok nebulóikkal, s ha már itt vannak, betérnek a helyi cukrászdába is.
Nem volt ez mindig így. Čermák István új polgármester (aki azelőtt négy esztendeig polgármester-helyettesként dolgozott a falu érdekeiért) hivatalba lépése óta kissé „meglódult” a falu élete. Már a megbízatási időszak elején elkezdték az új falufejlesztési terv kidolgozását, a beruházások pedig tavaly tavasszal vettek nagyobb lendületet, amikor több megyei, minisztériumi és szponzori támogatást sikerült szerezniük. Ezeknek köszönhetően tudták többek közt tatarozni az alapiskola igencsak elhanyagolt épületét, valamint korszerűsíteni az óvoda étkezdéjét, amely az idős lakosok igényeit is szolgálja. Az említettek közel harmincezer euróba kerültek. Emellett az egyre inkább veszélyessé vált óvodakerítést is sikerült kicserélni.
Az 1926-ban épült iskola kérdése sokatmondó ebben a községben. Köztudott, hogy 1984-ben a hatalom választás elé állította a magyar szülőt: vagy megfosztja gyermekét az anyanyelvén való tanulás lehetőségétől, vagy szembekerül a politikai hatalommal. A fondorlat ellen akkor tízezer ember emelte fel szavát, köztük volt Zonctorony csaknem egész felnőtt lakossága. Tíz év múlva ezért a község megkapta a Pro Probitate – Helytállásért kitüntetést. Ma kissé más a helyzet. A rendszerváltás előtt 65 gyermek járt a helyi iskolába; amikor 2002-ben az önkormányzat átvette az intézményt, már csak 32. A folyamatos csökkenés után négy éve mindössze 8 tanuló koptatta a padokat: hatan a magyar osztályban, ketten a szlovákban. Utóbbit be is kellett zárniuk, ám tavaly – a megyei oktatási hivatal segítségével – ismét elindították a szlovák tagozatot. A hivatal a magyart is támogatta, így sikerült új padokat vásárolni, a számítástechnikai osztályban pedig talán több a számítógép, mint a gyermek. A demográfiai mutatók időközben kissé javultak, idén már 21 gyermek jár a zonctoronyi iskolába (13 a magyar tagozatra, 8 a szlovákra; igaz, a napokban beíratott nebulók aránya fordított: 2 magyar és 6 szlovák elsősük lesz.) Az óvodában viszont „repednek a falak” a sok gyerektől, majdnem 50 nebuló tölti itt napjait, s emellett legalább 15 kérvényt voltak kénytelenek elutasítani. A helyzeten segít majd, hogy év végéig új helyre költözik az egészségkárosodott gyermekek és fiatalok intézménye, a Nefelejcs, s a megürülő osztály képes lesz befogadni minden zonctoronyi óvodást.

Vállalkozók a faluért
Az egykori mezőgazdasági település ma már nem a földművelésből él. A szövetkezet helyén magánvállalkozások virulnak, és a községben több kisvállalkozás működik, többek közt asztalosműhely, építőanyag-forgalmazó és energetikai vállalkozás. A lakosság zöme Szencen vagy a fővárosban keresi kenyerét. A vállalkozók mellett – mondja a polgármester – főleg a helyi vadászszervezetet illeti köszönet, amely ugyancsak nagyban segíti a községet.
A polgármester büszkén mutatja be az egyre szépülő falut: a megújult tereket, a műfüves pályát, amelyen a kispályás minifutball-tornákat szokták tartani (16 csapat vesz részt rajtuk, köztük hat női), a Fekete-víz partját, ahol országos horgászversenyeket rendeznek. Elmondja, hogy néhány utat is sikerült megjavítani, és többek közt a Havas Boldogasszony-templom tetőzetét is rendbe hozták. Ebben az évben a megyei önkormányzat segítségével a templom külső felújítását szeretnék elvégezni. A faluban nagyon aktív a Csemadok, sok rendezvényt szervez. Többek közt hagyományosan megrendezik a falunapot, de nem maradhat el a tél végi dőrejárás, a nyugdíjasok farsangi és karácsonyi találkozója, s minden évben megtartják az anyák napját, a nyárbúcsúztatót, a Mikulás-ünnepséget. Az öregfiúk focicsapata tavaly a Sztara Pazova-i (Szerbia) focitornán ért el első helyezést, öregbítve a falu hírnevét. Ezen idén is részt vesznek.
Egy év rövid idő – szabadkozik a polgármester, aki szívesen számolna be több sikerről is. A fent említett művelődési ház megépítése vagy a szennyvíz-elvezetés problémájának megoldása (jelenleg a tervek átdolgozása folyik) így még várat magára.
„Elmúlt az az idő, amikor a polgármester az irodájában üldögélhetett – mondja Čermák István. – Reggel bejövök, elintézem a sürgős ügyeket, aztán útra kelek. Járom a hivatalokat, keresem a lehetőségeket, hogyan lendíthetnénk a falu sorsán. Most adjuk be a pályázatot a főút menti járdák megépítésére, nemrég pedig a környezetvédelmi minisztériumtól szereztünk 20 ezer euró támogatást a belvizek elvezetésére, amelyek minden évben komoly gondot okoznak. Az óvoda épületének felújítására is pályáztunk: legalább 200 ezer eurós beruházás lesz. Beadtuk a pályázatot a községi hivatal átépítésére, ez 40 ezer euróba kerülne. Készülnek az új művelődési ház tervei is, megépítése azonban nem rajtunk múlik, hiszen egymilliós befektetésről van szó. A község mintegy 250 ezres költségvetése önmagában nem nyújt rá lehetőséget. Sajnos, a faluba vezető út is rossz állapotban van, azt azonban a megyei önkormányzatnak kellene felújítania.”
Tennivaló tehát akad bőven, ám a legnagyobb gondokat a község önerőből aligha képes megoldani. Azt meg már végképp nem tudja befolyásolni, hogy ki vásárolja meg a régi házakat, honnan érkeznek az újabb betelepülők, hogyan alakul a nemzetiségi arány, s mit hoz a jövő. Zonctorony, a Kis-Kárpátok festői kulisszái előtt fekvő település mindenesetre szeretné megőrizni arculatát és önállóságát.