Utánajártunk

Kegyetlen harc a kecsői földekért

Hogy Szlovákiában virágzik a telekmaffia, az a meggyilkolt Ján Kuciak utolsó riportja alapján már talán mindenki számára világos. Azt is mindenki érti már, hogy vállalkozók, politikusok, hivatalnokok és a bűnüldöző szervek olyan összefonódásáról van szó, amelyben mindenki megtalálja a maga számítását, ezért senkinek sem érdeke, hogy a mutyizásnak véget vessen. De hogy a több tízezres tüntetések, traktoros felvonulások, miniszteri ígérgetések után sem történt az ügyben semmi, az már felfoghatatlan. Pedig minden a régi – a jelek szerint Kecsőn is.

Szántás, vetés, kihallgatás

Aki csak az újságban olvas arról, hogy valaki az aszfaltozott útért is mezőgazdasági EU-támogatást vesz fel, hajlamos azt hinni, hogy ez az egész csak az uniós alapok lenyúlásáról szól, fájjon miatta a brüsszeli bürokraták feje. Csakhogy a helyzet komolyabb. Egyrészt azért, mert a pénzt attól veszik el a csalók, aki tényleg gazdálkodik. Másrészt, mert sokan ugyan termőföldre kapják a támogatást, csak épp nem művelik azt, akik pedig művelnék, azoknak nem engedik, sőt, még fel is jelentik őket. Ez a helyzet Kecsőn is, pedig a helybeliek csak annyit akarnak, hogy ne maradjanak parlagon a földjeik.

Amikor a Rozsnyó és Tornalja közt félúton, a magyar határtól néhány kilométerre fekvő településen járunk, már két éve folyik a feljelentésekkel és fenyegetésekkel tarkított huzavona az előző és a mostani földbérlők között. Utóbbiak művelik a földet, és egy cent támogatást sem kapnak rá, előbbiek állítólag sohasem vagy alig-alig művelték, mégis évekig ők kapták a támogatást. A faluban volt már az ügyben földhivatali és minisztériumi ellenőrzés, négyszemközt igazat is adtak a helyieknek, de dönteni nem akaródzik nekik. Közben a kecsőiek saját költségükre szántanak, vetnek, aratnak, és emellett kihallgatásokra járnak, mert nem akarják, hogy szántóföldből kaszálóvá minősítsék át a földjeiket.

Az eltitkolt szerződés

Jöttünkre vagy negyven földtulajdonos gyűlik össze a helyi művelődési házban, döbbenetes hallgatni elkeseredett beszámolóikat és tapasztalni, hogy már csak a sajtótól remélnek segítséget. Lőrinc Miroslav magángazda mondja el a történetüket, aki Molnár Kornéliával együtt 140 hektár termőföldre kötött bérleti szerződést a helyi gazdákkal. 2011-ben egy sajórédei vállalkozó, Ondrej Terraj bérleti szerződéseket kötött a kecsői határban lévő földek tulajdonosaival. 2014 októberében azonban a földtulajdonosok felmondták a szerződést, mert megelégelték, hogy Ondrej Terraj nem műveli rendesen a földeket. Előfordult, hogy akkora gaz nőtt a szántón, hogy a szarvastehénnek csak a feje látszott ki belőle. „A tulajdonosok attól tartottak, hogy miden benő, tönkremegy, a szántóföldek elveszítik az értéküket. A felmondási idő a szerződés szerint 2016 végén telt le, és 2017. január elsején a földtulajdonosok egy része új bérleti szerződést kötött velünk. Ondrej Terraj azonban nem engedte, hogy hozzájussunk a földterületekhez, azzal érvelt, hogy ő nevesítetlen földeket bérelt a Szlovák Földalaptól, és a tulajdonosokkal nem kötött bérleti szerződést. Csakhogy ez nem igaz, mert minden földtulajdonos fel tudja mutatni a vele kötött szerződését. Közben kiderült, hogy ugyanazokra a területekre ketten kötöttek bérleti szerződést: Ondrej Terraj közvetlenül a tulajdonosokkal, a kisszabosi Ján Jakubovský pedig 2011. január 1-jén az előző bérlővel, Zoller Jánossal. Mi minderről csak utólag értesültünk. Most a Jakubovský–Zoller-féle szerződésre hivatkoznak, holott a földtulajdonosoknak évekig a Terraj-féle szerződés alapján fizették a bérleti díjat. A felmondási idő letelte után felszólítottuk Ondrej Terrajt, tegye lehetővé, hogy hozzájuthassunk a földterületekhez, amelyekre már nem volt érvényes bérleti szerződése. Időközben ugyanis több tulajdonos nevesítette a földjét, de ezek sok esetben szalagparcellák, nem alkotnak összefüggő területeket. Negyvenöt tulajdonosról van szó, az ő területüket művelnénk mi, ha Ondrej Terraj engedné. De nem engedi, mert mint kiderült, együttműködik Ján Jakubovskýval. Ők ketten környezetvédelmi támogatást is igényeltek a műtrágyamentes gazdálkodásért, és ha elveszítik a terület egy részét, akkor ezt vissza kellene fizetniük. Próbáltunk megegyezni velük, de ők hallani sem akartak róla” – mondja Lőrinc Miroslav.

A bérlő albérlője és annak a társa

Ondrej Terraj és Ján Jakubovský ugyanis úgy vélik, jogosan használják a szóban forgó területet, annak a szerződésnek az értelmében, amelyet a földek addigi bérlője, a kecsői Zoller János kötött 2011. január 1-jén Ján Jakubovskýval az általa bérelt földek további bérbeadásáról. A szerződéshez csatolták ugyan azokat a szerződéseket, amelyeket a földtulajdonosok 2006-ban Zoller Jánossal kötöttek, de azokban nincs olyan kitétel, hogy a bérlő továbbadhatja albérletbe a földeket egy harmadik személynek. Az általunk megszólított jogászok szerint így Zoller Jánosnak nem lett volna joga a tulajdonosok tudta és beleegyezése nélkül szerződnie Ján Jakubovskýval, és a bíróság nagy eséllyel érvénytelennek fogja nyilvánítani a szerződést. Megkerestük Zoller Jánost is, de ő azt mondta, idős kora miatt már nem emlékszik pontosan a szerződés körülményeire.

Ondrej Terraj azonban teljesen biztos abban, hogy a földtulajdonosok mindenről tudtak, és mindenbe beleegyeztek. Azt is tagadja, hogy nem művelnék a földeket. „Mi szántunk, vetünk, kaszálunk, állatokat tartunk, minden rendben van. Az ellenőrzés is ezt állapította meg.” Kérdésünkre, hogy ha minden rendben van, miért minősítenek át egyes területeket szántóból kaszálóvá, azt válaszolja, hogy ez nem igaz, épp ellenkezőleg, a kecsői bérlők földjeit értékelték le. Konfliktusokról sem tud, hangsúlyozza, hogy ők mindent jogi úton intéznek, ezért tettek feljelentést a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökségnél is szubvenciós csalás miatt, amelyet szerintük Lőrinc Miroslavék követtek el, amikor másnak a bérleményére igényeltek támogatást. Arról sincs tudomása, hogy fenyegetések, verekedés történt volna: azt mondja, a kecsőiek ezt is csak kitalálták, mint azt, hogy a szántóikat hagyták elgyomosodni.

Folytatás a Vasárnap 50. számában!