Ünnepvárás

Meglátogattam a helyi búfelejtőt, néhány sör legurításával fokozni a közelgő karácsonyi ünnepek és nyugdíjam érkezésének hangulatát. Az utóbbi havonta ismétlődő sátoros ünnep, a tartalma már kevésbé. Ezért igyekszem időnként a szerencse kerekén erőszakkal lendíteni. Nem könnyű feladat a félkarúaktól pozitív mérleggel távozni, már a helyszín miatt sem. Hanem minden rosszban van valami jó. A kocsmárosunk érti a dolgát, az „aranyvirág” szintúgy. Élvonalbeli a konyhájuk, sült csülök, pacalpörkölt, vadgulyás, kacsasült sajnos nem szerepel az étlapon. Pedig annak idején „kácsató” terpeszkedett itt a csárda mögött a kavicsbánya alján. Életmentést is gyakoroltunk ott a sok vizet nyelt Fóka nevű haverunkon. Időközben a legtöbb háznál szépen nyírt gyepszőnyegre cserélték a hápogókat, mint Göre Gábor a csokoládét a csomagolására. Ez is egy lap a haladás paklijában. Ezt ellensúlyozza az ügyes vendéglős kínálata. Bármennyire hihetetlen, a betérők a társaság kedvéért is időznek az említett vállalatban. Jómagam szintén ilyen alapon vetődtem régi cimborám asztalához.

– Elváltam – adta tudtomra Árpád barátom, amíg néhány szék ide-oda lökdösésével helyet szorítottam a sűrű füsttel álcázott, néhány üres korsóval terhelt sarokasztalnál.

– Régi dolog az, pajtás, van az már vagy ötven esztendeje.

– Csak negyvenhárom.

– Akkor már nem árthat némi szellőztetése a történetnek.

– Forgandó a szerencse járása – maradt Árpád a témája mellett. – Akkoriban nősültem, két héttel voltunk a lagzi után. Az após a nejemmel korán kelt, némi reggeli után indultak a buszmegállóhoz. Az apósnak – egyébként nagyon rendes ember – volt egy érthetetlen rossz szokása…

– Senki sem hibátlan! – jegyeztem meg a parádésan elkészített csülkömmel, akarom mondani, a malacéval viaskodva.

– A derék após minden reggel olyan csattanással tette be az utcaajtót, hogy a szomszéd kutyája rekedtre üvöltötte magát az inzultusra. Az anyósom abban a pillanatban a szobánkba surrant, és az ágyamba feküdt!

– Félt szegény a kutyaugatástól – nyugtattam a cimborát.

– Hohó, de rögtön mellém is bújt!

– Na, ez már komolyabb tétel – ismertem el. – Mindenesetre és elsősorban is gondolkodni kellett volna, kedves haverom. Amiről beszélsz, ragyogó példája a női erénynek. Frissen férjezett lányát féltő gondos családanya csakis a dédelgetett lánya érdekében, kímélete okán vállalta ezt a számodra érthetetlen helyzetet. Egy anya bármit vállal gyermekéért. Még egy magadfajta csodabogár vőt is. Gondolj csak bele, ha akkor nem a válóperes ügyvédhez szaladsz, hanem természetes irányt engedsz a dolgok folyásának, bízva anyósod kifinomult női ösztönében, ma családod, unokáid vannak, és nem kellene napi tíz sört letöltened, benne két doboz cigarettát áztatva. Nézd meg az anyját, utána vedd el a lányát! A volt feleséged családjában mellékállásban a benősült vők – hat lánya volt – tartották karban az anyóst, valószínűleg már a történeted előtti időkben is, ezt a faluban mindenki tudta. Ezért a könnyítésért az após is tenyéren hordozta a derék fiatalembereket.

– De hát örök hűséget esküdtem – motyogta elszontyolodva a cimbora.

– Meg kitartást, jóban, rosszban! Te viszont csomót kerestél a kákán. Ez hiba volt! Most vénlegényként csak itt a csárdában, magadnak énekelheted a Mennyből az angyalt. Erre is gondolnod kellett volna, amikor kimondtad, még inkább, amikor visszavontad a boldogító igent! Ötven esztendeje cipeled az ódiumát. Bocsánat, csak negyvenhárom. Ihatunk erre is, de a csülökre mindenképpen.

Gazdag József, Jányok

****************************

Ezt halásztuk 2018-ban

Az újságíró, a szerkesztő is csak ember, olykor elkalandozik a figyelme, olykor olyan zavaró körülmények közt dolgozik, hogy maga sem tudja, mi az, amit olvas, és mi az, amit hall. Ezért előfordul, hogy becsúszik egy-egy marhaság a leadott szövegbe is. Az alábbiakban egy kis csokor azokból a legviccesebb félreírásokból, amelyeket sikerült kihalásznunk még a megjelenés előtt. Szerencsére azonban e tekintetben a pálmát a kopertások viszik, azért szerencsére, mert ők azért mégsem a szakmát képviselik.

Marhaságmentes boldog új évet!

… önfeláldozó, fáradtságot nem kímélő vendéglátóink egyre több meglepetéssel halmozták el asztalainkat…

A talpalá valót két zenész szolgáltatta.

Ünnepek ünnepe a karácsony, kedvesek az emlékei. Gyerekkoromban különleges elbánásban részesült a bennünket akkor meglátogató rokon.

… mondta, amikor afelől érdeklődtem, hogy lehet kalap alá hozni, hogy mindenki odaérjen a helyszínre

… azt állította, hogy viszonyuk volt, és közös gyerekük is született (csak az utóbbi állítás bizonyult igaznak)

Elegendő, ha jó minőségű sampont és balzsamot használunk, nem feledkezünk meg a hajbőrről sem.

Országunk vezetőinek tagjait (Fico és Kaliňák) fogadta…

… a befüvesített Kálvin-ház udvarán…

… és ez sokszor nagyon kiverte alólam a lábam.

… türelemre intette őt, aki kénytelen volt megjuházódni.

Szösszenetek Sándor Györgytől

* Becsaptam egy ajtót. Azt mondtam neki, hogy nyitva van.

* Ma reggel arra ébredtem, hogy már nem alszom.

* Neked mint kívülállónak mi a véleményed az intelligenciáról?

* Az embernek három korszaka van: ifjúság, felnőttkor és a „remekül nézel ki”.

* Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad.

* A kenderkötéllel való akasztás függőséget okoz.

* A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves habarccsal, az orvos meg földdel.

* Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki.

* Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másik nap meg szintén.

* Rómában a papi nőtlenség apáról fiúra szállt.

* Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát!

* Ha három madár lennék, látnám magam felülről, amint magam után repülök.

* A második házasság az optimizmus győzelme a tapasztalat felett!

* A kisbaba olyan, mint a Nescafé. Könnyű megcsinálni, és egész éjjel ébren tart!

* A leghatásosabb fogyókúra, ha az ételt egyenesen a vécébe öntjük.

* Akkora köd van, hogy a rendőrök ülnek a jelzőlámpánál, és kiabálják a színeket!

* A gazdaság a szakadék szélén áll, de jövőre egy nagy lépést teszünk előre.

* Az öregségnek két fő tünete van: az egyik a memóriazavar, a másikat elfelejtettem.