Új elnök, új pártok – átveszi a hatalmat az új nemzedék?

Át kell azonban hidalnunk azokat a szakadékokat, amelyeket az utóbbi években elmélyítettünk társadalmunkban az egyes csoportok és az általuk képviselt nézetek között. A konzervatívok és liberálisok, a város és vidék, a régi és az új, többségi és kisebbségi között, amihez mi, politikusok is nem kis mértékben hozzájárulunk. A mássághoz, a különböző hagyományhoz, különböző tapasztalathoz és különböző véleményhez való hozzáállásunkat anélkül is kifejezhetjük, hogy megsértsük mások szabadságát és méltóságát.

Részlet Zuzana Čaputová elnöki programbeszédéből

Beiktatták hivatalába az ország első női köztársasági elnökét, a Smer preferenciái csökkenek, és még a volt köztársasági elnök pártja is érdekesebbnek tűnik, mint a tétova kezdetek alapján gondolni lehetett – egész érdekes finis a nyári uborkaszezon előtt. Csak a magyar pártok háza táján teljes a csend.

Ha így van, akkor eddig nem tapasztalt jelenségnek leszünk tanúi: a szlovák pártok fognak versengeni a kegyeinkért és a szavazatunkért. Hogy ez nem hiábavaló igyekezet, arra Zuzana Čaputová sikere a legjobb bizonyíték: az elnökválasztás első fordulójában Érsekújvárban a szavazatok 49,89, Komáromban 52,34, Rimaszombatban 43,89, Dunaszerdahelyen 60,29, Rozsnyón 48,56, Kassán 49,68 százalékát szerezte meg. Az is igaz ugyan, hogy a második fordulóban már nagyon alacsony volt a magyarlakta járásokban a részvételi arány, de ahol elmentek az emberek szavazni, ott arra adták a voksukat, akinek elhitték, hogy őszintén érdeklődik irántuk.

Próbáljunk bízni benne

Ha valakinek, akkor Čaputovának ezt tényleg el lehetett hinni, és nem csak azért, mert a rá adott szavazatokat magyarul is megköszönte. Már a kampány során érdeklődött a hazai magyar közösség problémái és prioritásai iránt, találkozott a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának képviselőivel, nemzetiségi tanácsadó testületének két magyar tagja lesz: Német Ilona és Simon Attila. Lehet fanyalogni, hogy nem belső tanácsadónak választott magyart, akivel napi kapcsolatban lenne, de ehelyett próbáljunk meg inkább abban bízni, hogy minden tanácsadóval és erre hivatott testülettel annyiszor konzultál majd, ahányszor csak a helyzet úgy kívánja, sőt, a testület tagjai is felhívhatják a figyelmét a fontosabb kérdésekre.

A lényeg úgyis a szándék. Majd talán egy év múlva beszélhetünk arról, valóban őszintén érdeklődött-e ügyes-bajos dolgaink iránt, kiállt-e mellettünk, tett-e értünk, de ez most még korai. Az meg még koraibb, hogy eleve bíráljuk, mert a bizalmatlanság bizalmatlanságot szül, és ha nekünk semmi sem lesz elég jó, mint a mesében az öreg halász feleségének, akkor Čaputová is könnyen arra a meggyőződésre juthat, hogy ezekkel a magyarokkal egyszerűen semmihez sem lehet kezdeni.

Fico ignorálni fogja

Minden előzékenysége és együttműködési szándéka ellenére hamarosan úgyis meg fogja tapasztalni, hogy léteznek értékrendek és mentális világok, amelyek között semmiféle átfedés nem létezik. Andrej Danko, a parlament elnöke már a beiktatási ünnnepséget is megpróbálta elrontani: hétperces, semmiről sem szóló beszédével meg azzal, hogy a beiktatás időpontjára kiadta a pozsonyi várat egy koncertre, és az elnöknő kénytelen volt a légkondicionálás nélküli Vigadóval beérni. Fico el sem ment, biztosan azt gondolta, hogy ha nem ülhet elöl sem az elnöki székben, sem az alkotmánybíróság elnökéében, ő bizony a parlamenti képviselők közé nem ül. De az sem kizárt, hogy már a választóinak üzente ezzel a faragatlan gesztussal, hogy Čaputovát elnökként nem kell komolyan venni.

Tény, hogy a mandátuma az eddigi köztársasági elnökök közül a leggyengébb – mindössze 41,79 százalékos részvétel mellett szerzett 1 056 582 szavazatot, 25 ezerrel kevesebbet, mint 2004-ben Ivan Gašparovič Mečiarral szemben. Bár tegyük hozzá, hogy akkor mi, magyarok is inkább Mečiartól való félelmünkben szavaztunk befogott orral Gašparovičra.

Folytatás a Vasárnap 27. számában!