Tóthpál Gyulával álmodni

Hogy Tóthpál Gyulával álmodni mit jelent, s jelent-e bármit is, vagy csak az álmodást magát? Alkalmasint hideg októbert jelenthet, s jellemző, hogy nem tudok utánanézni a Krúdy-féle Álmoskönyvben, mi következik a Tóthpál Gyulával való álmodásból – egyáltalán ez az eszköztelenség a jellemző, hogy az ember végül minden tárgytól megfosztva, tárgytalanul, főleg a tárgytól magától eltávolodva írni kényszerül. Ez már csaknem tóthpáli helyzet: kertészkedni Kertész utcai műterem nélkül, André Kertész nélkül. Élni fényképezőgéppel, fényképezés nélkül. Már első találkozásunk alkalmával sem volt nála fényképezőgép, de ezen cseppet sem csodálkoztam, gép nélkül is fényképész volt, kereste és látta a környező világban azt, amit talán csak a költők keresnek és látnak, valószínűleg tehát magát kereste és látta. Míg a halandó csak szemléli a világot. Tóthpál Gyula egy halandó álmában – jelenthet tartást. Hogy minden földrajzi, családi és anyagi magárahagyottságában is lehet az emberben méltóság. Emellett még derű is. S hogy e kettővel már nagy tervek szőhetők, igazi nagy, csak gyermeki képzelőerővel követhető, világmegváltó, az egyetemes művelődést gazdagító jó szándékok. Olyan elképzelések, látomások és részletekig továbbgondolt művészkompozíciók, melyek a nem művész és nem fényíró embernek is tartást adnak. Hitet, hogy az önértelmezés nem öncél. Hogy a szabadúszónál alkalmasint nincs is közösségibb lény. Tóthpál Gyula nem halandó alakja úgy jelenik meg előttem, hangjával, taglejtéseivel, szemüvegét igazgató kézmozdulataival, mintha előttem állna. Nem tudom, hogy szomorú-e vagy mosolyog a szeme, ez a hunyorgó tükörlencse a szarkalábak meg a szempillák fényrekesze közt. Vigaszt látok benne, mindenek, a látszat, a kilátástalanság ellenére vigaszt, az esendőség fölötti bölcs elnézést, megbocsátást. A fekete-fehér képei is ilyenek, vigasztalók, egy nem jó világból, egy nem jobb világnak. Negyven évvel ezelőtt készült képeket nézegetünk, talán ezt jelenti Tóthpál Gyulával álmodni. A világezüstös képíró meg most múlt hetven. Isten tartsa meg egészségben, képzelőereje, barátságai, Bodrogköze és szakálla ápolásában!