Távol a világ zajától

 Mgr. Baffi Szilvia igazgatónő szerint jelenleg növekvő tendenciának örülhetnek, már ami az óvodát illeti, és ennek köszönhetően az iskolában is több lesz az elsős.

„A mi tanulóink egyebek közt abban az előnyben is részesülnek – mondja az igazgatónő –, hogy aránylag olcsón biztosítunk nekik napi három étkezést. A szülőnek mindössze 1 euró 7 centet kell fizetnie érte, a költségek többi részét a községi hivatal állja. A gyerkőcök a második óra után tízóraiznak, az ötödik után van az ebéd, és negyed három körül indulnak uzsonnázni a napközis tanító nénivel. A munkahelyektől függően vannak nagyon korán érkező és sokáig itt időző tanulóink, de ez nem okoz gondot, mert reggel háromnegyed héttől délután háromnegyed ötig vagyunk nyitva.”

Sajnos, túl közel van Dunaszerdahely, és az ott dolgozó szülők egy része oda hordja a gyermekét. Ez a születő gyermekek nem egészen felét (de több mint negyedét) érinti. Pedig a hegyétei elsősöknek iskolatáskát sem kell hordaniuk, s az osztályfőnök egész nap foglalkozik velük; így a szülők válláról leveszi a gondot, és a gyermek otthon felszabadultan tudja tölteni a nap fennmaradó részét.

„Kolléganőm nemrég végezte el a mozgásterápia-tanfolyamot. A heti két tornaórán felül tanulóinkkal hetente rendszeresen folytatjuk a mozgásterápiát. Ez megkönnyíti nekik a tanulást. A napközis tanító néni is igyekszik minél többet megtanulni a gyerekekkel, hogy még kevesebb háruljon a szülőkre, hiszen tudjuk, hogy a rohanó világban nagyon kevés idő jut a gyermekkel való foglalkozásra.”

Mi sem természetesebb, mint hogy a hegyétei iskolások rendszeresen fellépnek a nyugdíjasnapon, karácsonyi műsort tanulnak be, farsangi délutánt tartanak a bizonyítványosztás után, s anyák napját is megünneplik.

„Nálunk nem osztálykirándulásról beszélünk, hanem iskolairól, hiszen kis közösség vagyunk. Júniusban mind a négy évfolyam egynapos kiránduláson vesz részt. Bízom benne, hogy idén sikerül erdei iskolába is eljutnunk. Találtunk partneriskolát, amellyel közösen mennénk, így megtöltenénk egy autóbuszt. Ez a költségek miatt fontos, hogy kevesebbe kerüljön a szülőknek. Az iskola és óvoda fenntartójával, a községi hivatallal hál’ istennek nagyon jó a kapcsolatunk, mind anyagiakban, mind erkölcsiekben sok támogatást kapunk tőle. A polgármester úr is megpróbál mindent megtenni a tanulóinkért. Az épületen évente rendszeresen végzünk valamilyen újítást (ottjártunkkor éppen a tetőn folyt a munka – a szerk.). Az osztályokat fokozatosan felújítottuk, új padok, új székek, kerülnek a tantermekbe. Az évente megrendezett iskolai bál bevételét is természetesen erre fordítjuk, meg segédeszközök vásárlására.” Ami a mai világban egyre kevésbé divat: a hegyétei iskolások karácsonykor és év végén jutalomkönyvet kapnak.

„Az óvodában két csoportunk van: egy kis- és egy nagycsoport. Szerencsére fiatal, ambiciózus kollégákkal dolgozom. Dunaszerdahelyről mindig azt a visszajelzést kapjuk, hogy a Hegyétéről kikerülő tanulók ügyesek, talpraesettek, és megállják helyüket a felsőbb osztályokban. A tanítási órák mellett délutánonként természetesen szakköröket is tartunk: ilyen az angolkör első évfolyamtól, a furulyaoktatás, a számítástechnika és az ügyes kezek köre, amelyen különféle kézügyességi foglalkozások zajlanak. Kapcsolatban vagyunk a dunaszerdahelyi magán-szabadidőközponttal, és egy külsős tanító néni minden péntek délután képzőművészeti foglalkozást tart a tanulóknak. Színházbérletünk van, évente kétszer megyünk Dunaszerdahelyre színházba, és igyekszünk minél több kulturális eseményen részt venni, bekapcsolódni különféle versenyekbe.”

Mindezeket hallva, tapasztalva csak arra tud gondolni az ember, amit Klebelsberg Kunó egykori oktatási miniszter mondott: az a jó iskola, ahová gyalog mehet a gyermek. A hegyétei iskola és óvoda ilyen intézmény. A családias légkör, falusi környezet megkíméli a gyerekeket a városi stressztől, és sokkal több törődésben részesülnek. Azok a szülők, akik a „kevés ingerről” beszélnek, talán nem tudatosítják, hogy egy gyermeknek a nyugodt fejlődésre, környezetre sokkal nagyobb szüksége van, mint az ingerekre – ebben az ingerült világban.