<p>Tudjátok, hol voltam a hétvégén? Elárulom nektek: síelni. Igaz, hogy csak egy napra mentünk, de így is megérte. Ti jártok télen a hegyekbe? Már korán reggel útnak indultunk, hogy minél több időt tölthessünk a szabadban. Ottlétünket szánkózással kezdtem. Fantasztikus volt! Persze nem mentem túl magasra, nehogy nagyon felgyorsuljak, és bajom essen.</p>
Nem szerettem volna se kezem, se lábam eltörni. Anyu hozott magával termoszban jó sok teát, mikor fáztunk, azt ittuk.
Kis pihenés után síelni kezdtem. Bevallom nektek, hogy először nem mertem felmenni a felvonóval, nem volt hozzá bátorságom. Inkább gyalog mentem a hegyre, hátamon a sítalpakkal és botokkal. Meg kell hagyni, igazán fárasztó volt. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg időbe telt. Így aztán minden bátorságomat összeszedve besorakoztam a felvonóhoz. Apu biztatott, hogy nem kell félni, és különféle tanácsokkal látott el. Mire rám került a sor, már minden aggodalmam elszállt. Ezután szánhúzó kutyákkal sem tudtak volna elhúzni a pályáról.
A nap végére elfáradtam, hazafelé elaludtam. Ennek ellenére másnap megint mentem volna.
Legyetek jók!
Huncutka
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.