Szeretünk a csarnokban vásárolni

Van valami megnyugtató abban, hogy minden szombaton lesz piac. Igazából nem is tudok alkalmasabb időpontot elképzelni a piacozáshoz, mint a szombat délelőtt. Most meg már nem kell számolgatni, melyik szombaton lehet menni, melyiken nem. Lesz minden szombaton, mert ez a dolgok rendje. Megnyugtató az is, hogy itt télen például nem lehet paradicsomot venni. Ha valamelyik árus hozna, hazaküldik. Állítólag volt is rá példa. Szóval azt hozzák a termelők, amijük van, ami ilyenkor megterem. Mert mindenféléket hallani, hogy a hazai árusok hazai áruja nem is hazai áru, hanem nagyraktárakban veszik. Kiállnak vele, oszt árulják, senki nem ellenőrzi. Itt meg, a pozsonyi vásárcsarnokban figyelnek arra, hogy az árusok az otthonit árulják. Tavaly ősszel például egy fiatal nő fokhagymát árult. Semmi mást, csak fokhagymát, azzal volt tele az egész stand. Néztem a karzatról, és nem értettem: kijön valaki egy rakomány fokhagymával, és árulja. Azóta is bánom, hogy nem vettem tőle legalább egy fonatot – helyette betűzhetem az import fokhagyma származási helyeit a hiperben.

Jó érzés az is, hogy nem a neonfényes alagsorban meg a koszos járdán parkoló autók mellől vásárolunk, hanem egy 100 éves épületben, amelyet annak idején azért építettek, hogy legyen helye a piacnak. Meg hát anno az egész téren piacoztak: egyik részén volt a kenyérpiac, másikon a búzapiac. Nem értettem egyet azokkal, akik néhány éve kultúrházat akartak csinálni a Szlovák nemzeti felkelés téri régi vásárcsarnokból, de örülök, hogy sikerült megszervezni az egészet úgy, hogy piac meg rendezvények is vannak az épületben. Egy-egy esti koncertnek elég különleges hangulata van a nittelt vaskonstrukciók alatt. Azt is várom már, hogy megnyíljanak a belső boltok, meg az étterem. Hogy csak úgy be lehessen sétálni néha napközben is a csarnokba. Eső elől vagy egy találkozóra. Szóval szeretünk a csarnokban vásárolni, és úgy tűnik, van egy réteg a fővárosiak közt, akiknél állandó program lett a szombati piacozás. Rendszeresen látni ugyanazokat az arcokat, az anyukájára kötözött pár hónapos csecsemőtől a 90 éves néniig. Meg hát az árusokat szintén ismerjük már: ennek a salátája finom, amannak az almája. Mivel a termelők nagy része délnyugat-szlovákiai, mindig sikerül találni egy-egy közös ismerőst is az illető faluból.

Jó érzés látni azt, hogy a tisztességesen megtermelt élelmiszerekre is van igény. Pedig igazából csak azokra van. A többi marketing.

Továbbra is várják a termelőket!

Aki nem hiszi el, kipróbálhatja. A szombati piacok szervezője, a Régi Vásárcsarnok Szövetség (Aliancia Stará tržnica) továbbra is várja a régió kistermelőinek jelentkezését. A lényeg, hogy szezonális, a környéken termesztett vagy készített portékával jöjjön az illető a piacra, amelyet mostantól hetente tartanak. A krumplitól a csipkebogyólekvárig minden jöhet. A jelentkezés egyszerű: a www.staratrznica.sk oldalon ki kell tölteni egy jelentkezési lapot.