Szemléletváltás az oktatásban

Az utóbbi években egyöbb hír lát napvilágot verekedő, trágárul beszélő, tanárokat provokáló, bántalmazó tanulókról. Nincsenek könnyű helyzetben a pedagógusok, olykor náluk is elszakadhat a húr. Egy-egy megdöbbentő eset vészjóslóan figyelmeztet, hogy valamit tenni kell, kezelni, megelőzni az iskolai agressziót, az elhatározást azonban ritkán követik tettek.
Az erőszakmentes kommunikáció (EMK) szemléletmódját lapunk munkatársainak, Lánczos Andreának és Pénzes Évának köszönhetően olvasóink megismerhették már, hiszen írásaikat rendszeresen közöljük a Lélek mellékletben. A Consensus Polgári Társulás vezetői tanintézményeknek is tartanak előadásokat és képzéseket. Hogy az iskolai gyakorlatban sikerrel kamatoztatható modellről van szó, bizonyította az a szakmai nap is, melyet a Dunaszerdahelyi Szabó Gyula Magyar Tannyelvű Alapiskolában szerveztek június 16-án Erőszakmentes kommunikáció az iskolában címmel. A rendezvény meghívott pedagógus előadói Zalaegerszeg mellől, a Göcsej Kapuja Bak Általános Művelődési Központ tagintézményeiből érkeztek, ahol egy pályázatnak köszönhetően a tanárok felkészülését követően a gyerekek érzelmi nevelése meghatározó szerepet kapott. Tapasztalataikat igyekeztek átadni a szlovákiai kollégáknak.

Heti egy órában tanítják
„Az EMK véleményem szerint nagyon fontos területe a gyerekek oktatásának. Ne válságjellegű technikának tartsuk. Régebben könnyű volt alkalmazkodni azokhoz a társadalmi szabályokhoz, amelyeket mindenki elfogadott. Manapság annyiféle családból jönnek a gyerekek, annyiféle impulzus éri őket, hogy egyre fontosabbá válik, miként tudnak kapcsolódni saját magukhoz és egymáshoz, milyen az érzelmi intelligenciájuk. Ez határozza meg sikerességüket. Felelősek vagyunk társas kapcsolataikért” – hangsúlyozta Garamvölgyi György, a baki általános iskola igazgatója. Tanintézményükben az erőszakmentes kommunikációt heti egy órában oktatják, de a módszert naponta gyakorolják. A gyerekeket játékosan rávezetik, hogy nemcsak a maguk, hanem mások érzései, szükségletei is számítanak, úgy oldják meg ellentéteiket, hogy senkit se alázzanak meg, legyenek képesek ítéletmentes kritikát megfogalmazni, elfogadni az eltérő véleményt, kerüljenek tisztába azzal, mi a különbség kérés és követelés között, mit jelent a köszönöm, stb. „Az első időszakban csak az alapfogalmak elsajátításával foglalkoztunk, a szavak szintjén boncolgattuk a gyerekekkel, mi az erő, erőszak, erőszakmentesség, erőszakmentes kommunikáció – mesélte Béresné Simon Eszter tanítónő. – Később feladatokat végeztünk például arra, hogyan figyeljék meg a másikat, vagy mondják el, mit éreznek. Az érzések listája segítségül ott van a falon, de készítettünk érzéstérképet is annak ábrázolására, milyen színeket használnak, ha dühösek, vagy ha jókedvűek. Mediálások (egy független személy közvetítése konfliktus esetén – a szerk. megj.) szükség szerint akár naponta vannak az iskolában, és a különféle gyakorlatokat a tantárgyakba is jól be lehet vonni. Átalakulnak a vélemények, amikor irodalomórán megbeszéljük, hogy mi motiválhatta a gonosz embert az olvasmányban.” Vargáné Molnár Adél is leginkább arról szólt, hogyan építették be a módszert pedagógiai programjukba, mindezt a nyári táborukban és a tanév során megélt élményeikkel, valamint a tanítványaikkal készített, konkrét helyzeteket szemléltető videobejátszásokkal kiegészítve. Bevált gyakorlataik kipróbálásába a szakmai nap résztvevőit is aktívan bevonták. Pete Istvánné, a Sárhidai Némethy Miklós Általános Iskola tanítónője pedig a náluk alkalmazott integrált művészeti neveléssel elért eredményekről számolt be.

Bárki megtanulhatja
A bakiak által felsorolt számos példa közül három fogott meg leginkább: amikor az önbizalomhiányban szenvedő kislányt osztálytársai úgy bátorították, hogy ki-ki megsimogatta, és elmondta neki, miben ügyes; a másik, amikor az iskolába dúlva-fúlva érkező gyerek a tanító nénijével való beszélgetés után maga jelentette ki, hogy az apukája nem gonosz, amiért nem vette meg neki a kívánt játékot; de tanulságos az is, hogyan robbanhat ki évek múltán egy születésnapi zsúr miatt nemcsak a gyerekek, hanem a szülők között is a feszültség, s mennyi minden múlhat a pedagóguson, ha nem rest időt szánni akár a legjelentéktelenebbnek vélt nézeteltérés megoldására is.
„Hagyományos értelemben legtöbben úgy éljük meg a konfliktust, hogy el fogunk távolodni miatta egymástól. Pedig erős kapcsolatot jelent, még ha nem annyira örömtelit is. Nagy segítség abban, hogy egymást megértve közelebb kerüljünk egymáshoz – mutatott rá a rendezvény nagybecsű vendége, Rambala Éva, a Nemzetközi Erőszakmentes Kommunikációs Központ által akkreditált tréner, akinél Lánczos Andrea és Pénzes Éva is tanult. – Ha a gyereket letérdeltetjük a sarokba, az nem érinti meg annyira, mint ha a barátja elmondja, mennyire rosszul esett neki, amikor megfenyegette őt. Ha a gyerekek meghallgatják egymást, akkor nem a külső hatalomtól tanulnak, hanem megértik, hogy a másiknak is lehet rá oka, miért tette, amit tett.” Ez a tapasztalás bármilyen korban megszerezhető és megtanulható, noha a képzést Rambala Éva szerint legjobb első osztályban kezdeni, mert így lehet a legkisebb energiabefektetéssel a leglátványosabb eredményt elérni.
A szakmai napon jelen lévő, tizenkét tanintézményt képviselő pedagógusok tartalmas útmutatót kaptak az előadóktól a jövő tanévre. A felelősség az övék is, miként élnek majd vele.

*********

EMK-képzések pedagógusoknak
A Consensus Polgári Társulás vezetői 2009 óta tartanak képzéseket pedagógusoknak. Az iskolaigazgatókat maguk keresik fel. Eddig a délnyugati országrész alapfokú tanintézményeire fókuszáltak – huszonkettő már elvégezte, háromban jelenleg folyik a tanfolyam –, de igény szerint akár Kassára vagy keletebbre is kiutaznak. Ha lehetőséget kapnak, előadásban ismertetik a szemléletmódot a tanároknak, majd az iskola negyvenórás, az oktatási minisztérium által akkreditált képzést rendelhet meg tőlük. A kurzust mindig helyben tartják, magyar nyelven. Nyolcvan százaléka kis csoportos aktivitás – olyan gyakorlatokkal oktatják a módszert, amelyek a tanítás során is alkalmazhatók, de a résztvevők önismeretét is építik. „Hosszú távon óriási ereje van annak, hogy képzéseinken többségében tanári karok vesznek részt, mert ahhoz, hogy üzenetünk eljusson a gyerekekhez, mindegyik pedagógusnak tudnia kell, miről van szó. Most egy második lépéses fokozatot dolgoztunk ki, mindent elkövetünk, hogy az EMK-oktatás először az alapiskolákban, majd az óvodákban, középiskolákban is gyökeret verjen” – közölte lapunkkal Pénzes Éva. „A képzéseket szülő, valamint gyerek felállításban is tervezzük. A nyolcvanórás második fokozat célja, hogy a pedagógusok a saját tantárgyukba, a mindennapi gyakorlatba is be tudják vinni ezt a szemléletet. Nekünk egyelőre sem elegendő tudásunk, sem kapacitásunk nincs arra, hogy a módszert ilyen komplexitásában tantárgyakra lebontva dolgozzuk ki. Óriási segítség számunkra, hogy az érdeklődők tovább tudják gondolni. Mindenképpen bízunk a széles körű elterjedésében” – tette hozzá Lánczos Andrea.

Tanárokat is megkérdeztünk
Szabó Gabriella (Alistál, Corvin Mátyás Alapiskola): – Nagyon érezni a hatását, hogy az egész pedagógusi kar részt vett a képzésen. A tanultakat a magánéletemben is tudom alkalmazni. A legfontosabb hozzá a mások iránti szeretet, hogy senkin ne nézzünk át. Az iskolában nemcsak a jó, hanem a gyengébb diákokat is meg kell látnunk.
Bogár Olga (Csallóközcsütörtök): – A nálunk tartott bemutató nem váltott ki nagy érdeklődést. Elfásultak a pedagógusok, a különféle tanfolyamok nem kis energiát vesznek el tőlünk. Más a hozadéka, ha a tantestület egységesen vesz részt a képzésen. Kolléganőmmel a csenkei csoportba jártunk, nagy örömmel. Sok roma származású tanulónk van, hozzájuk szeretnék közelebb kerülni.
Vörös Barci Veronika (Csilizradvány, Kóczán Mór Alapiskola): – A gyakorlatot én is próbálom bevinni az oktatásba. Nálunk egyelőre nehezen megy, pedig majdnem mindenki részt vett a képzésen. A problémát leginkább a szülők közötti konfliktusban látom. A nyílt napokon például sajnos nem a saját gyerekükre kíváncsiak, hanem arra, hogy mit tud a másiké.
Mészáros Tünde (Csallóköznádasd): – A mai gyerekek hamar odacsapnak egymásnak. A tanfolyam és ez a szakmai nap is megerősített abban, hogy meg szeretném valósítani a módszert. Kis lépésekben már próbáltam alkalmazni, a gyerekek élvezték a gyakorlatokat.
Végh Kolláth Ivett (Illésháza): – Amikor Csenkére jártam a továbbképzésre, állandóan benne voltam, otthon is könnyebben próbálkoztam. Most már kevésbé érzem magam hatékonynak, azért vagyok itt, hogy újítsam ezt a tudást, ismételjek és tanuljak.