Segélykiáltás

Akkor nyílott ugyanis néhány bajtársammal alkalmunk megtekinteni a feketetói vásárt, mely Románia legnagyobb vására, és több száz évre tekint vissza a megrendezését illetően. A tapasztalatokról ez orgánum hasábjain is olvashattak beszámolót, úgyhogy nem ismételném magam. Hanem volt ott egy stand, melyen egyetlen terméket árultak: hagymát. Négyzet alakú sátorszerű fakonstrukciót kell elképzelni, melyről eszméletlen mennyiségű lila hagyma lógott, fürtökbe fonva. De nem akkora fürtöket kell elképzelni, mint egy itteni hagymafürt, hogy összefonnak tíz-húsz fej hagymát, oszt kiakasztják, hanem gigantikus, félembernyi fürtöket, melyekből ötvenesével vagy még többedmagukban várták az orsó alakú lila hagymák, hogy valaki hazavigye és fokozatosan elfogyassza őket. A stand előtt kalapos cigány ember, kezében kés meg hagyma, és néhány centis darabokat osztogat a standot körülálló tíz-tizenöt bámészkodónak, aztán ha elfogynak a hagyma rétegei, lenyisszant egy másik fejet, és elkezd osztogatni abból. Kóstoljátok meg és lássátok! Megkóstoltam én is, és bizony meglepődtem. Megettem már néhány mázsa hagymát életem során, különböző színűt és fajtát, erről meg azt gondoltam, valami helyi, kísérletileg felpumpált salotta. De nem. Teljesen édes volt, és semennyire sem csípett. Ilyen nincs, gondoltam, és továbbindultam. Csakhogy aki a feketetói vásáron nem veszi meg, amit először meglát, az már nem igazán veszi meg később, mert egyrészt talán vissza sem keveredik, másrészt meg addigra lehet, hogy megveszi más. Így nem vettem én sem kapitális hagymafürtöt, mert egyrészt nem volt kedvem egész nap a hátamon cipelni, másrészt azzal nyugtatgattam magam, hogy ez biztosan valami átverés, mert ilyen édes hagyma egyszerűen nincs, de ha van is, akkor nem létezik, hogy pont itt találkozok vele először. Tehát láttam is, kóstoltam is, mégsem vettem. Boldogok, akik nem kóstolták, és mégis vettek. Egyébként öt lejbe került egy fürt, ami akárhogy is nézzük, egy eurónak felel meg. Azóta már legalább negyvenszer megbántam, hogy nem hoztam egy ilyen fürtöt, hiszen az autóban elfért volna. Arra kérem tehát a mindenre elszánt olvasókat, ha netán idén a feketetói vásáron járnak, és meglátják a kalapos embert a gigantikus lilahagyma-fürtökkel, hozzanak már nekem egy fonatot, többszörös árat vagyok hajlandó fizetni érte. Én idén nem tudok menni sajnos, pedig mennék én, ha tudnék, nem kicsit, nagyon.

Mellesleg a Vasárnap legfrissebb számában, ami most a kezükben tartanak, olvashatnak a tengeri lazactenyésztésről, a kovászos uborka alakú (és -illatú) autófrissítőkről, az iskolások ingyenebédjéről, meg persze arról is, mi minden jót nézhetnek a televízióban a jövő héten.

Veres István

*********************

„VASÁRNAP volt, VASÁRNAP volt, amikor elhagytál.ˮ

Máté Péter: Elmegyek