Rióban érmet szeretne!

 Sorozatunkban a teljesség igénye és anélkül, hogy valamilyen értékrendet próbálnánk felállítani, őket mutatjuk be.

Lövődinasztia sarja. Tavaly 38 évesen lett világbajnok Granadában s került az európai és a világranglista élére, ráadásul az első szlovákiai sportolóként kvótát szerzett a riói játékokra. A diószegi Varga Erik traplövő húsz évvel junior-vb-címe után szerzett aranyat a felnőttek között, közben győzött világkupadöntőn, és megjárt két olimpiát is: Pekingben 9., Londonban 12. lett. Jövőre Rióban szeretne végre dobogóra állni!

A sportlövészet nem a tinédzserek sportja. Ettől függetlenül ennyi éven át bízott benne, hogy mégiscsak beérik a gyümölcs?

A lelkem mélyén bíztam, de egyben tudtam, hogy nagyon nehéz lesz, mert igen erős a mezőny. Szerencsére sikerült, s egyben a ranglista élére is kerültem, ami egyedi, mert a lista bevezetése óta Szlovákiában ez még senkinek sem sikerült.

Pályafutása közben volt időszak, amikor kételkedett abban, hogy még valaha meglesz a világbajnoki cím?

A lövészet nem egyszerű dolog: a verseny két vagy három napig tart, attól is függ, hogy milyen a viadal. Nem könnyű százszázalékosan teljesíteni mindhárom napon, ráadásul a döntőben kinullázzák az addigi eredményt. Vannak pillanatok, amikor az ember kételkedik, s úgy hiszi, túlságosan nehéz világbajnokságot nyerni. Manapság a szövetségben is rendre elvárják a győzelmet, csakhogy ez lehetetlen, mert nem vagyok robot.

Ráadásul a lövészetben az eredményt a külső körülmények is nagyban befolyásolhatják.

Lehet rossz az időjárás, közbejöhet bármilyen kicsiség, ami gátolja az embert. Tényleg elég egy-két másodperc, és semmivé lesz az igyekezet.

A szél, a hideg mennyire nehezíti meg a pontos célzást?

Az erős széllökések megváltoztatják a korong röppályáját, van, amikor csak kismértékben, máskor nagyon megemelik a korongot. Valaki azt gondolhatja, hogy ugyanazon a napon mindenkinek egyformák a körülmények, de ez sem igaz. Két hete olyan széllökések voltak, hogy mindent feldöntöttek, aztán egy kis idő múlva sütött a nap. A szerencse is nagyban közrejátszik: akinek kedvezett az időjárás, meglőtte a jó eredményt, akinek nem, vért izzadt.

És télen mi a helyzet?

Télen nagyon nehéz ezt a sportágat űzni: hidegben nem működnek úgy a gépek, ahogyan kellene, a versenyzőnek is nagyon föl kell öltöznie, más a mozgás, nem érzi annyira a fegyvert, a koncentráció is gyengébb. A külső körülményekkel nem lehet kalkulálni, az időjárásnak nem lehet parancsolni.

Húsz évvel ezelőtt juniorként belekóstolt abba, hogy milyen világbajnoknak lenni. Mi minden történt a két arany között? Két évtized sok idő.

Mindkét győzelem nagy öröm volt, egyformán becsülöm őket. Juniorként óriási valami az aranyérem, a felnőtteknél meg jóval nehezebb a győzelem. Sokkal nagyobb és erősebb az élmezőny. A két elsőség között valóban sok idő telt el, és nem volt egyszerű. Az, hogy világbajnok lettem, még nem garantálja, hogy a következő versenyeket is megnyerem. Sok akadályt kellett leküzdenem, meg tanultam is, iskolába jártam. Nagyszombatban végeztem az egyik főiskolát, diplomát szereztem, majd később rendőr-akadémiára jártam munka közben szakosodás végett, amely szükséges volt a beosztásomhoz. Aztán jött a család.

Nem volt üresjáratú ez a két évtized. Világbajnokságot, Európa-bajnokságot nyert, világkupadöntőt, vk-viadalt. Csak az olimpiai arany nem sikerült még.

Az olimpiai címen kívül minden megvan a gyűjteményemben. Ez azért nem semmi.

Mi a titka annak, hogy valakiből sikeres traplövő legyen?

Az adottság, amely nálam hála istennek megvolt, apáról fiúra szállt. A nagyapám kezdte, ő nevelte az édesapámat, aki nekem is mutatta az irányt. Annak idején Barcelonában vb-döntős volt. Hat évtizeddel a háta mögött még most is versenyez, és nagyon jól tartja magát.

A nagyapától és az édesapjától tanulta a legtöbbet?

Igen, ők adták meg az erős alapot, tőlük örököltem az adottságot, a tapasztalataikat átadták nekem. Édesapám még most is rengeteg tanácsot ad, sokat segít.

Édesapjának nyilván jó a szeme.

Igen, de ebben a sportágban másképp nem megy. De azért kondícióra is nagy szükség van.

A családi indíttatás miatt természetes volt, hogy ezen az úton halad? Akadnak gyerekek, akik dacból eleve más irányba indulnak, mint amilyen környezetből jönnek.

Hatéves koromtól jártam az édesapámmal versenyekre, s nagyon megfogtak a fegyverek. Már akkor tudtam, hogy lőni szeretnék. A másik, amit tőlem is gyakran kérdeznek, hogy lesz-e utánpótlás, fog-e a fiam is lőni, de erre nem tudok választ adni. A mi sportágunk olyan, hogy nem lehet valakire ráerőltetni. Ha nincs akarat, nincs siker. Hosszú évek kellenek, míg eredményes lesz valaki, egyik napról a másikra nem lehet megtanulni, sok időt kell neki szentelni.

Az akaraton kívül mi az, ami leginkább kell a lövészethez? Türelem, nyugalom?

Ez mind. Az idegeket kordában kell tartani, ez az alap. A pontatlanság nem fér bele. Az izgalom egészséges formájára szükség van; persze nem szabad túlságosan izgulni, mert akkor megremeg a kéz, de ha egy cseppet se izgul valaki, azért nem tud majd jól lőni. Ez benne a nehéz, de a szép is, hogy sok évig kell gyakorolni, míg az ember kihozza magából a legjobbat.

Kell egy bizonyos fokú izgalom – mondja. Össze lehet ezt hangolni azzal, hogy az embernek egy picit se remegjen a keze? 

Épp ezzel van a gond, mert könnyű mondani, de nehéz megvalósítani. És az ember minél jobb eredményeket ér el, annál nehezebb az idegeket kordában tartani.

Ha jól tudom, a feleségével a sport hozta össze.

Igen, bár ő a lövészet más ágában, légpuska és kisöbű fegyver kategóriában versenyzett. Ezúton is meg kell köszönnöm neki, hogy támogat, és tolerálja a hosszú távolléteimet.

Milyen idős korban ajánlatos kezdeni ezt a sportot? Mikor lehet egy gyerek kezébe fegyvert adni?

Van többféle fegyver, én sem azzal kezdtem, amivel most lövök, hanem légpuskával, kicsi koromban pedig futballoztam. Édesapám tudta, hogyan lehet gyakorolni, imitálni a lövéseket. Az volt az alap. Nagy puskát tizenkét éves kor táján lehet a gyerek kezébe adni, felügyelettel; egy évvel később lehet kezdeni az edzéseket. Annál jobb, minél hamarabb megfogja a sport a fiatalokat, de tudni kell, hogy hogyan csináljuk. Minél később kezdi valaki, annál rosszabb, annál kevesebb ideje van, hogy elsajátítsa és begyakorolja a fortélyokat. Tizennyolc éves korban már teljesíteni kell, hogy az illető megbirkózzon a felnőttek közé való átmenettel, mert az a legnagyobb probléma. A fiatalok hatvan-hetven százaléka lemorzsolódik, mert nem tudja magát tartani.

Főleg mentális a probléma?

Mentális, de a siker attól is függ, mennyire erős a mezőny az adott korosztályban. Ha erős, akkor a felnőttek között eleinte igen nagy a konkurencia, s bár juniorként mindig ott lehettek az első háromban, nem tudnak megkapaszkodni, hátul kullognak, és ez elveszi az önbizalmukat.

Kétszer megjárta az olimpiát, egyedül onnan hiányzik az érem. Rióba az első szlovák versenyzőként szerzett kvótát. Így elég ideje van a felkészülésre, és nem kell izgulni, hogy ott lehessen.

Ez utóbbi jó, mert kvótát szerezni nálunk nagyon nehéz; az, hogy sikerült, már nyereség. Maximálisan fel kell készülni, és szeretnék a lehető legjobban teljesíteni, de azt, hogy mi fog történni, nehéz előre megjósolni. 

Varga Erik

Sportlövő

Versenyszáma: traplövészet

Született: 1976. június 9-én Vágsellyén

Testmagasság/-súly: 1,84 m / 80 kg

Válogatottbeli edzője: Branislav Slamka mérnök

Magánedzője: Édesapja, Varga Béla

Legjobb eredményei: Olimpia: 2008, Peking – 9, 2012 London – 12.; Világbajnok (2014, Granada), junior világbajnok (1994), Európa-bajnok (2011), junior Európa-bajnok (1995). 2013-ban mind a négy nagy versenyén bejutott a legjobb hat közé, a ciprusi vk-versenyen 1. lett, Al-Ainában 4., a suhli Eb-n 5., majd Abu Dzabiban megnyerte a vk-döntőt. 2014-ben a vk-n 2. lett.

Családi állapota: nős, felesége Patrícia Vargová Compelová is versenyszerűen lő, egy fiuk van, Christofer