Abszurd, mégis gyakori, hogy az emberek az otthonukban halmoznak fel olyan tárgyakat, amelyek egykori szerelmekhez kapcsolódnak. Régi ruhák, közös tárgyak vagy akár polcon „felejtett” közös fényképek vasmacskaként rögzítenek a múlt történéseihez, és nem engednek tovább lépni.
Minden alkalommal, amikor ezekre a tárgyakra pillantunk, gondolatban elhagyjuk a jelenünket, és olyan ábrándok kerítenek hatalmukba, amelyek egy nem létező világot idéznek fel. Amíg a múltunkon merengve múlatjuk időnket, kevesebb erőnk lesz a jelen kihívásait megoldani, észrevenni a körülöttünk levő csodákat. A megőrzött kacatok magukban hordozzák a fájdalom lenyomatát, amelyek feleslegesen szívják el életerőnket.
Természetesen a tisztelet, a másik irányába táplált érzések olykor nehézzé teszik az elválást, de a múlt lezárása mindenképpen szükséges a sikeres továbblépéshez. A látható helyen hagyott emlékek akadályozzák az új energiák beáramlását, akár az új szerelem eljövetelét. Ha egy tárgy a múltadhoz köt, a jobb jövő nehezen érkezhet el.
Tégy rendet életednek ezen a területén is. Ha az emlékektől teljesen nem tudsz is megszabadulni, a tárgyakat vidd ki életteredből. Ez a rendrakás lehet egy búcsúszertartás, amelyben hálát adsz a múlt minden ajándékáért, és kinyitod szíved a szebb jövőd felé.
Ha ezt megteszed, napról napra több erőd marad saját magadra, kevesebb rossz gondolat kerít hatalmába, és fellélegzel. Az eddig szomorkodásra pazarolt idődet pedig a boldogság megteremtésére használhatod.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.