Olyan élelmiszert eszünk, amilyet meg tudunk fizetni

Örültünk, hogy nyugati

A gyengébb minőségű, másod- és harmadosztályú élelmiszerek, mosószerek és iparcikkek a kilencvenes évek elején árasztották el boltjainkat. Akkoriban sokan mindent hajlandóak voltak megvenni, csak azért, mert Nyugatról jött. Árubőség volt, örültünk, hogy végre mi is kólát ihatunk, Nestlé gabonapelyhet ehetünk, Fa szappannal mosakodhatunk, és észre sem vettük, hogy nem ugyanolyan az ízük, illatuk, mint az annak idején a Tuzexben vagy a ritka külföldi utakon vásárolt azonos nevű termékeké. De azt vettük, amit kaptunk, és azt adták el nekünk, amit hajlandók voltunk megvenni, na meg képesek megfizetni. Mert az éremnek két oldala van, és a jobb minőség mindig többe kerül. Az Ausztriában és Németországban kapható Coca-Colában például tiszta cukor van, a nálunk megvásárolhatóban pedig gyümölcscukor és szőlőcukor keveréke, amely sokkal jobban hizlal.

Ugyanazt olcsóbban?

Az annyit emlegetett halrudacskák Ausztriában és Németországban 65, míg nálunk 58 százalék halat tartalmaznak, a gabonapelyhekben több a festékanyag és aroma, mint a valódi kakaó és gyümölcs, a mosóporokban és kozmetikai termékekben kevesebb a ható- és illatanyag. A jelenség nem új keletű, s egyáltalán nem az Európai Unióba való belépésünkhöz köthető – mondja Danuša Krkošová, a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség szóvivője. „Egyszerűen piaci megfontolások következménye: a gyártók az adott ország lakosságának anyagi lehetőségeihez igazodnak. Lehetőleg minél többet szeretnének eladni a termékükből, de tudják, hogy a szlovákiai, cseh-, magyar- és lengyelországi lakosok nem keresnek annyit, hogy a legjobb minőséget vegyék ugyanazon az áron, mint az osztrákok. Ezért bizonyos keretek között megpróbálják olcsóbb hozzávalókból kihozni ugyanazt a terméket.

Ízben, illatban sokszor nem is lehet érzékelni a különbséget, de a termékek vagy kevésbé hatékonyak, vagy nem olyan finomak, mint azok, amelyek jobb minőségű összetevőket tartalmaznak – magyarázza Krkošová. Ebben az ügyben azonban a felügyelőség vajmi keveset tehet, mert amíg a termék nem káros az egészségre, addig a gyártók azt adják el, amit csak akarnak, és amire van kereslet.

Azt adják, amit megveszünk

Az EU más országaiból behozott termékek behozatalát Szlovákia nem is tilthatja be, mert az Unió határain belül szabad kereskedelem működik. „Még ha valahonnan romlott, egészségre ártalmas árut kapunk is, mint például a lengyel marhahús esetében volt idén kora tavasszal, akkor sem mondhatjuk, hogy Lengyelországból nem hozunk be több húst. Legfeljebb ideiglenesen az adott vágóhídról vagy az adott szállítmányból származó hús kereskedelmi forgalmazását tilthatjuk be” – szögezi le Krkošová.

De amint az olcsó lengyel húst, az olyan halrudakat is, amelyekben a halhúst liszttel, keményítővel és ízfokozókkal pótolták, azért hozzák Szlovákiába a gyártók, mert itt el tudják adni. „Amíg a legtöbb vásárló az olcsó árut keresi, mert azt tudja megfizetni, addig álságosnak tartom azon háborogni, hogy nem kapjuk mindenből a legjobb minőséget. Olyan ez, mintha az, aki délben 3,90-ért menüt rendel, azt várná, hogy marhabélszínt szolgálnak fel neki szarvasgomba-mártással” – vélekedik Andrea Kusá étterem-és élelmiszerbolt-tulajdonos. „Nálunk a legtöbb vevő nagyon is megnézi az árakat. Volt úgy, hogy visszajöttek a lengyel mogyorókrémmel, hogy ez bizony nem olyan, mint az eredeti, de azt mondtam, hogy azért vitték el, mert feleannyiba kerül. Hogy az eredetiből is rosszabbat kapunk, mint az osztrákok, azt a mi vásárlóink mostanáig nem is tudták.”

Folytatás a Vasárnap 25. számában!