Óceánnézőben motorkerékpáron 1. rész

Június 2., Somorja–Regensburg, 499 km

Gyér forgalom, esőmentes, eseménytelen autópályai kilométerek. Egy ifjú osztrák hölgy vidáman haladt hosszú perceken át 110-es sebességgel a középső sávban, miközben a jobb sáv üres volt. Jobbról előzni nem illik, így amikor ráuntam, szabályosan megelőztem, s közben láttam, ahogy baljában kávéspohárral és égő cigivel vad zenére táncoltatja szőke fejét, fittyet hányva a világnak meg szabálynak.

A fiamnál szálltam meg, aki régóta a városban él, de holnaptól előre le nem foglalt kemping, panzió, szálloda vagy esetleg a zimmer freinek megfelelő Gité vár rám.

Június 3., Regensburg–Freiburg, 473 km

Szeretett folyóm a Duna. Amennyire lehetett, követtem folyását a forrásig, leróva ezzel régi tartozásomat. A forrás pontos helye vitatott, két hely is számításba jöhet, én a Breg patakot vettem célba, amely FURTWANGEN városka felett ered.

Itt akartam szállást keresni, aranyos a település, de unalmas, ezért a Rajna völgyébe, FREIBURG felé vettem az irányt. Megannyi szerpentin, hajtűkanyar tarkította a jó minőségű utat, így nagy élvezettel szeltem a kilométereket, remek tempóban. Nagyon büszke lettem magamra, amit az is alátámasztani látszott, hogy eleinte senki sem nem előzött meg, csak egy motoros követett, néha le-lemaradva. Büszkeségem addig tartott, amíg el nem száguldott mellettem az első három sportmotoros. Őket még mások is követték.

FREIBURG a fiatalok városa. Hollandia kivételével itt a legmagasabb az egy főre eső bringák száma, valószínűleg a patakocskáké is, melyek keskeny, mesterséges csatornákban folydogálnak a belváros minden fontosabb utcáján. A város erősen francia jelleget mutat. Nagyon magas a németül beszélő sötét hajúak aránya, és sokkal slamposabb az utcakép is, mint az Germániában megszokott. Mégis szimpatikus, kellemes helynek tűnik. Sokára találtam szállodát, ráadásul 60 euróért, WC és a zuhany a folyosó végén. Előny a zárt parkoló az udvarban, azzal a szépséghibával, hogy éjszaka néha elfelejtették bezárni.

Június 4., Freiburg–Digoin, 413 km

A szakasz nagy részét autópályán tettem meg, csak Dole városánál tértem le, hogy kissé belekóstoljak a francia vidékbe. Rengeteg a régi, sokszor műemlék jellegű épület. A vidék lepusztult. Ez kissé szokatlan a közép-európai, panelházakhoz szokott szemnek.

CHALON SUR SAONE az első francia a város, ahol megálltam. Itt akadt olyan városrész, ahol a középkorban játszódó filmet lehetne forgatni. Bolyogtam vagy tíz percet, míg megtaláltam a DIGOIN felé vezető utat, ahol a Loire partján kempingnek kellene lennie. Útközben elkapott egy felhőszakadás. Előre láttam a zivatarfelhőket, mégsem vettem fel az esőruhát. Két kilométeren belül csontig áztam, de szerencsére szembejött egy falu, ahol fedett buszmegállóban kerestem menedéket. Beöltöztem az esőruhába, fölé vettem a vizes motorosdzsekit, mert az eső elmúltával így szárad meg leghamarabb.

DIGOIN-ban ösztönösen találtam rá a kempingre. Mire felállítottam sátramat, ismét eleredt az eső, de szerencsére hamarosan elállt. Ebben a városban láttam először „sátoros” cigányokat, ami lakókocsis romákat jelent. Egy kerek, nyilvános vécével ellátott kis parkot foglaltak le, körbeállították lakókocsijaikat és fémhulladékkal megrakott teherautóikat. Tűzhely, asztalok, nagyban ment a zsivaj kísérte eszem-iszom. Kész huszita tábor – itt fotózni sem mertem.

A Loire mentén folytattam a városi szemlét. Sátoros lacikonyhák szomszédságában petang-t játszott vagy ötven ember, több csoportra oszolva. Volt itt mindenféle szerzet, de legtöbben a roma tábor lakóira hasonlítottak. Talán valami helyi bajnokság, vagy egy átlagos szombat délután?

DIGOIN-ban található egyike a közismert francia „vízkeresztezéseknek”: a folyót szintkülönbséggel csatorna keresztezi. Régebben láttam egy dokumentumfilmet, melyben egy holland férfi jachtjával Maastricht városából Franciaországon át a Kanári-szigetekre utazott. Azt hiszem, közben heveny, kétoldali zsilipundorban szenvedhetett.

Június 5., DIGOIN–PYLA, 580 km

Vigyorgó, napos reggel fogadott a Loire partján. Gyorsan nekiláttam a csomagolásnak. Úgy döntöttem, kihagyom CLERMONT-FERRAND városát, és nem BORDEAUX-ban szállok meg, hanem ARCACHON mellett valamelyik kempingben, hogy hamarabb elérjem az óceánt. Ez a döntés helyesnek bizonyult, miután a városnéző motorozás alkalmával átfűztem magam BORDEAUX belvárosán is. Kiderült, hogy nem elég itt fél délután, pár nap is kevés lenne.

A forgalom óriási volt, de szerencsére a megannyi autós kesztyűs kézzel bánt a távolról jött motorossal (is). Nekik naponta együtt kell élniük a félőrült robogósok hadával. Nekem is ők okozták a legtöbb gondot: jöttek balról, előztek jobbról, majd eltűntek, hogy ismét mások súrolják a Deauville dobozait. 35 km-t tettem meg a városban (egy részét a körgyűrűn), a végén már én is hasonló módon közlekedtem, mint a helyiek. Szerencsére nem lett baj belőle.

BORDEAUX után pályázás következett, bekövetkezett második (el)tévedésem; ez 25 km kerülőt okozott, így a kiszemelt kempinget nem keletről, hanem dél felől értem el. Legalább megismertem az óceán melléki üdülőövezet településeit, melyek a Balaton környékére emlékeztetnek építészetileg és rendezettség szempontjából is.

A kempingre könnyedén rátaláltam, hiszen négy is van egymás mellett. Következett az angol (?) nyelvű kommunikáció a csinos recepciós lánnyal. Sem én, sem ő nem beszéljük kellőképpen a nyelvet. A nem túl gördülékeny értekezési forma végigkísért egész utamon.

A kemping egy tűlevelű erdőben terült el, Európa legnagyobb „homokozójának” közvetlen szomszédságában. A PYLA melletti homokdűne kb. 3 kilométer hosszú, legmagasabb pontján 75 m magas.

Mielőtt megmásztam volna, fel kellett állítsam a sátramat. A homokba nem lehet sátorszöget verni, de hogy az 5 centis homok alatt mindenütt tömör szikla lapuljon, azt nem vártam. Tüstént elmormoltam egy imát pogány isteneimhez: erre az éjszakára küldjék másfelé a vihart, szelet – ha lehet.

Megéheztem, gondoltam, eszem valami eredeti francia eledelt. Csak gyorsbüfét találtam. A legfranciább, amit a krétatábla kínált: pizza Provençale 9,50 euróért. A számlán ezzel szemben már 12 euró szerepelt. A pizzát, és ezt a „békát” öblítettem le egy 6 eurós (!) noch da zu francia sörrel. Így jár, aki BORDEAUX környékén nem bort iszik.

Jöhet a dűne. Jött is. 58 évesen, 97 kilósan, jóllakva nem élvezetes 40 fokos emelkedőn, homokban mászni. Végül felszenvedtem magam a tetőre. Megérte!

Túloldalon az óceán meglepően messze volt, a víz felőli lejtő nem volt oly meredek. Lecsoszogtam a vízig, s megmostam benne arcomat.

Június 6., PYLA–PAMPLONA, 308 km

Az ólomszürke felhők, a hűvös reggel nem sok jót ígért. Nem tudtam időjárás-előrejelzést nézni, ezért úgy ítéltem meg, nem érdemes tovább itt maradni, s ha elindulok délre, talán elkerülöm az esőt. Nem így történt, francia földön áztam meg aznap először. Majd másodszor, harmadszor, sokadszor…

Az eső lógó lábát itt-ott megérintve érkeztem Spanyolországba, vagyis Baszkföldre, SAN SEBASTIAN-ba. Megpihentem egy festői, két domb szegélyezte öbölnél. A homokos strand 100 méter szélesen ívelt jobbra-balra, és a rossz idő ellenére vagy két tucat neoprénruhás szörfös lovagolta meg a közel 2 méteres hullámokat.

Eluralkodott rajtam a pesszimizmus óceáni nyaralásomat illetően, ezért úgy döntöttem, a nyarat a Földközi-tenger partján kell keressem. Lóra, irány PAMPLONA. Száraz utcák, de az égen félelmetesen tornyosuló viharfelhők fogadtak, ezért megszálltam az első utamba kerülő szállodában. A 72 eurós árban nem volt benne a reggeli, de motoromat mélygarázsba tehettem. Rögvest utcai ruhába öltöztem, és elindultam a „bikafuttatós” belváros felé. Mire megtudtam, merre van a „city”, irtózatos felhőszakadás lett.

Ha eddigre maradt is némi remény, nem sokáig. Egész éjjel zuhogott az eső. Az előrejelzés is rémisztő volt másnapra: BARCELONA 24 mm, ANDORRA 21 mm, TOULOUSE 14 mm eső. Eredetileg Andorrán keresztül szerettem volna elérni a Földközi-tengert, de ilyen viszonyok közepette nem vállaltam a magashegyi utakat. Az is kiderült, hogy otthon felejtettem Spanyolország térképét. Így csak egyetlen útirány mutatkozott észszerűnek: vissza SAN SEBASTIAN-ba, majd a Pireneusoktól északra átszelni Franciaországot, és Toulouse-t érintve érni el a Földközi-tengert.