A munkanélküliség csökken, az átlagbér növekszik, a lakosság életszínvonala emelkedik. Azt is gondolhatnánk akár, hogy Szlovákia gazdag ország, de az Európai Központi Bank legújabb jelentése szerint a lakosság a legszegényebbek közé tartozik az Unióban.
Megtakarításaink szinte egyáltalán nincsenek, a felvett hitelünk viszont annál több. Ezek között is a jelzáloghitelek vezetnek, mert a szlovákiai lakosság leginkább ingatlanokba fektet. Mindenki telket vásárol, építkezik, felújít, mert a saját ház vagy lakás birtoklását még mindig a legnagyobb értéknek, sőt presztízskérdésnek tartjuk. Ellentétben a nyugat-európaiakkal, akik nyugodtan költöznek egyik bérleményből a másikba, és a megkeresett pénzüket inkább befektetési alapoknál fialtatják. Vagyis a pénzük újra pénzt keres ahelyett hogy olyan ingatlanba fektetnék, amelyet soha nem fognak értékesíteni, mert a nehezen kifizetett házától a tulajdonosok 95 százaléka soha többé nem válik meg.
Mindent a saját ingatlanért
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy valamit végzetesen rosszul csinálunk: mifelénk egyszerűen úgy szocializálódtak az emberek, hogy a saját ház vagy lakás alapkövetelmény. Nagyobb baj, hogy mivel jóval kevesebbet is keresünk a nyugati államok polgárainál, mindent feláldozunk a saját ingatlanért, sőt évtizedekig hajlandók vagyunk eladósodni érte. Ha van némi megtakarított pénzünk, azt is inkább számlákon tartjuk – ahol alig kamatozik, és még az inflációs hatásoknak is ki van téve –, mint befektetési és/vagy nyugdíjalapoknál. Ami azt jelenti, hogy hiába tart valaki a megtakarítási számláján akár több tízezer eurót, az mindig kevesebbet fog érni, míg ha befektetné, a megtakarítása jelentősen növekedhetne.
„Számlán csak annyi pénzt kellene tartanunk, hogy a váratlan kiadásainkat fedezni tudjuk, vagy ha hirtelen megbetegszünk, elveszítjük a munkahelyünket, kb. fél évig meg tudjunk élni belőle. A többi megtakarítást be kellene fektetni; a gond csak az, hogy Szlovákiában a legtöbb családnak nincs is nagyobb tartaléka, mint amennyi a vészhelyzetek áthidalására épphogy csak elég: egy átlagos családnak 13 700 eurója van a bankban, és ezt is úgy takarította meg, hogy a havi jövedelméből tett félre. Ilyen szerény tartaléknál érthető, hogy az emberek minden kockázattól tartanak” – magyarázza Maroš Ovčiarik pénzügyi elemző.
Befektetni nem merünk
Az uniós állampolgárok többségével ellentétben Szlovákia lakosságának nincsenek olyan jövedelmező befektetései, amelyek méltó öregséget biztosíthatnának számára. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat által a napokban közzétett jelentés szerint míg az Unióban a polgárok átlagosan pénzük ⅓-át tartják biztosítási és nyugdíjalapoknál, Szlovákiában csak az ötödét. Még akiknek van nyugdíj-megtakarításuk, azok is többnyire a konzervatív, kevésbé jövedelmező alapokat választották, a fiatalok túlnyomó többsége pedig már be sem lépett a második nyugdíjpillérbe.
Tény, hogy nincs is nagyon mit befektetnünk és kamatoztatnunk, mert a többség még csak most próbálja megteremteni magának a méltó életkörülményeket. Szép házat, jó autót, esetleg évente egy-két külföldi szabadságot is szeretne, s ezek nem túl nagy igények, csak a mi anyagi lehetőségeinket múlják felül. Ezért kénytelenek eladósodni a fiatal családok akár 15-20 évre is, és megmaradt pénzükből épphogy a létszükségleteikre telik, nemhogy részvények vásárlásán gondolkozzanak. Tény, hogy nálunk még kultúrája sincs a részvények vásárlásának, és mivel nem ismerjük, idegenkedünk is ettől a kockázatos befektetési módtól. Míg az EU-állampolgárok átlagosan a pénzük 30%-át fektetik részvényekbe, Szlovákiában ez alig 10%, és a befektetők a lakosság elenyésző egy-két százalékát teszik ki, vagyis a tehetősebb rétegből valók.
Vágyott értékből teher
A szegényebbek nem tanultak meg jól takarékoskodni, nem bíznak meg a pénzintézetekben, és különösebb motivációjuk sincs. Az Európai Központi Bank felmérése szerint a legnagyobb mértékben eladósodott, költekezésre leginkább hajlamos, a takarékosságra a legkevésbé kapható uniós állampolgárok vagyunk. A szerény anyagiak mellett ennek oka az igencsak csekély pénzügyi ismeretekben is keresendő. Az állam egyelőre keveset vagy szinte semmit nem tesz azért, hogy ezen változtasson, a családokban pedig továbbra is az a szemlélet öröklődik, hogy az ingatlantulajdon a legértékesebb. Ez azonban csak akkor igaz, ha valaki autópályák tervezett útvonalán vagy lakóparkok jövendő helyszínén birtokol földeket.
A saját ház idős napjainkra inkább teher, mint érték és biztosíték, mert fenn kell tartani, folyamatos karbantartást igényel, s egészségi állapotuk romlása miatt sokan már nem tudják használni az emeleti részt, a medencét vagy a nagy kertet. Befektetésnek akkor tekinthetnénk az ingatlant, ha biztosak lehetnénk abban, hogy mire megöregszünk, jó áron el tudjuk adni. Csakhogy senki sem tudja, milyenek lesznek akkor az ingatlanárak és a lakhatási szokások. Még az is lehet, hogy tíz-húsz év múlva már Szlovákiában is csak a leggazdagabbaknak és a legszegényebb idős embereknek lesz saját házuk – előbbieknek azért, mert ezt is megengedhetik maguknak, utóbbiaknak pedig, mert nem tudnak megszabadulni tőle.
Minden harmadik eladósodott
Szlovákiában 238 ezer embernek van lakáshitele, 926 ezernek fogyasztói hitele, és több mint 270 ezren törlesztenek lakáshitelt, valamint emellett fogyasztói hitelt is. A tartozások összértéke idén március végén 36,6 milliárd euró volt! Ez azt jelenti, hogy az ország minden harmadik lakosa eladósodott – ebben a tekintetben miénk az euróövezetben az elsőség. Az ország minden felnőtt lakosára 8250 euró adósság jut.
A felvett kölcsönök 71%-a lakáshitel, összesen 26 milliárd euró értékben, 28,7%-a pedig fogyasztói hitel 10,5 milliárd euró értékben. Szociológusok szerint az ekkora eladósodottság nem feltétlenül azt jelenti, mennyire költekezők vagyunk, inkább azt, hogy az emberek többsége hitel nélkül nem tud lakáshoz jutni. Az adósok kétharmada 30 és 44 év közötti fiatal, egyötöde 45 év feletti. A lakáshitelek 11,6%-át veszik fel 25 és 29 év közöttiek, s mindössze 1,6%-át 24 évesnél fiatalabbak; ez nyilván a családalapítás idejének kitolódásával is összefügg. A legtöbb lakáshitelt – 29,7%-ot – a Pozsonyi kerületben, a legkevesebbet – 8%-ot – a Besztercebányai kerületben törlesztik.
A lakáshiteleknél is problémásabbak gazdasági szempontból a fogyasztói hitelek, amelyeket az emberek gyakran mindennapi kiadásaikra, elektronikai cikkek vagy autó vásárlására, nyaralásra vesznek fel. Nem is kevesen: már több mint 927 ezren törlesztenek fogyasztói hitelt. Egyharmaduk 35 és 44 év közötti, egyötödük 45 és 54 év közötti, és jelentős számban vannak az 55 évesnél idősebbek is. Utóbbiak gyakran egy elromlott kazán megjavítására, új mosógép vásárlására is kénytelenek hitelt felvenni, mert a rendszeres jövedelmükból semmilyen pluszkiadás nem fedezhető. Annak ellenére, hogy alig tudunk lépést tartani a növekvő árakkal és költségekkel, a szlovákiai adósok nagy része rendesen törleszti a felvett hitelt. A veszélyeztetett hitelek aránya, azaz azoké, amelyeket legalább három hónapja nem törlesztenek, alig éri el az összesnek a 2,1%-át. Ebből 0,9% a lakáshitelek és 4,8% a fogyasztói hitelek aránya, vagyis minél nagyobb a tartozás összege, annál fegyelmezettebben törlesztik.
A nők takarékosabbak
A Szlovák Takarékpénztár felmérése szerint a nők jobban tudnak takarékoskodni: általában legalább 2000 eurós tartalékkal rendelkeznek, és havonta kb. 190 eurót tesznek félre. Leginkább a 18 és 35 év közötti fiatalok takarékoskodnak, ők havonta 235 eurót tesznek félre havonta. A nyugdíjasok átlagosan 110 eurót, a munkavállalók 210 eurót. Viszonylag új jelenség, hogy a középiskolás és egyetemista diákok is takarékoskodnak, vagy azért, mert dolgoznak a tanulás mellett, vagy a szüleik tesznek félre az ő nevükre – átlagosan mintegy 220 eurót.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.