Nem aggódik híveiért

A fővárosi magyar hívek szeretett és megbecsült lelkipásztorát, Haľko Józsefet nevezte ki a Szentatya a Pozsonyi Főegyházmegye segédpüspökévé január 31-én. Felszentelése március 17-én lesz a Szent Márton-dómban. József atya pályájáról, leendő feladatairól, a magyar közösség sorsáról nyilatkozott a Vasárnapnak.

* Mi indította el a papi hivatás felé?
Nem volt egyenes az utam. Eredetileg újságíró vagy színész akartam lenni, de meggyőztek arról, hogy egyik sem nekem való, ideológiai szempontból, hiszen kommunista idők voltak. Így a gimnázium után a közgazdaságtudományi egyetemre jelentkeztem, és négy évig tanultam ott. Hét szemesztert befejeztem; ekkor megérett bennem az, hogy mással szeretnék foglalkozni. Mivel akkoriban diplomásokat nem vettek fel a szemináriumba, abbahagytam a tanulmányaimat. Ahhoz ugyanis, hogy be tudjam adni a kérvényt, kellett papír arról, hogy nem vagyok egyetemista. Jelentkeztem a szemináriumba, a kommunista rendszer azonban közbelépett: válaszként megkaptam a behívót; hátha a kétéves katonai szolgálat alatt meggondolom magam, ráébredek, hogy mégsem pap akarok lenni. Ott azonban csak megerősödtem elhatározásomban. Érdekes módon éltem meg ezt a csehországi tartózkodást, megalázó, ugyanakkor tápláló tapasztalat is volt. Mivel nem fejeztem be az egyetemet, egyszerű katona lettem, rang nélkül. Levágták a hajam, zsákba tették és hazaküldték a dolgaimat. Kaptam nadrágot, inget, melyet előttem talán tíz katona is hordott. Csak egy szám voltam. Ebben az aszketikus közegben az »öregek«, akik nyolc évvel voltak fiatalabbak nálam, nagyon keményen és agresszívan bántak az újoncokkal. De ha nincs katonaság, biztos, hogy soha nem találkoztam volna börtönviseltekkel, sőt gyilkosokkal, nem ismertem volna meg közelebbről azokat az embereket, akik kocsmába járnak, akik pillanatnyi érzelmeik befolyása alatt élik életüket, nőznek, isznak. Hol találkoztam volna velük?
* Nagyon vallásos környezetben nevelkedett. Választásában mennyire játszott közre ez a családi háttér, felmenőinek erkölcsi-szellemi öröksége?
A mi családfánkban ott van a boldoggá avatott Gojdič püspök, a kommunista idők görög katolikus mártírja. Édesapám apja és nagyapja görög katolikus papként szolgált. Nagyanyám testvére, Jurek József elég ismert jezsuitának számított Pozsonyban, másik testvére a keresztes nővérek provinciálisa volt. A családban tehát több nővér, szerzetes és pap volt. A rokonságból meg is jegyezték már: »Nem is lehetett másképp, mint hogy pap légy, mert ennek a családi hajlamnak valakiben öröklődnie kellett.«
Görög katolikus lelkész nagyapám által láttam, mit jelent a papi élet, milyenek a problémák. Sokat beszélgettünk. 1994-ben szenteltek fel.
* Magyarnyelv-tudását azonban nagymamájának köszönheti.
Együtt laktunk, tizennyolc éves koromban halt meg. Ő csak magyarul beszélt velünk, így tanultam meg a konyhanyelvet.
* Ennek később nagy hasznát vette mind a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztoraként, mind egyháztörténészként kutatásai során.
1997-ben, római tanulmányaim után lettem a magyar közösség papja. Sokat kellett dolgoznom – főleg az első években – nyelvtudásom tökéletesítésén. Hálás vagyok híveim türelméért és jóakaratáért. Látták, hogy el akarok jutni a köznyelvi szintre, nagy szeretettel és támogatással segítettek benne. Figyelmeztettek, ha rossz kifejezést használtam. Kutatómunkám a magyar nyelv ismerete nélkül szintén elképzelhetetlen volna, hiszen írásaim forrásainak zöme magyar.
* Miként látja a vallás és a nemzeti identitás kapcsolatát, az anyanyelven történő igehirdetés hatékonyságát?
Jézus Krisztus példabeszédeivel úgy próbálta kortársainak bemutatni tanítását, hogy az kézzelfogható legyen számukra. Olyan jelképeket használt, melyek közel álltak hozzájuk. Ez az alapvető evangéliumi logika. Az érthetőségen kívül azonban azt is fontosnak tartotta, hogy elgondolkodjanak azon, amit mond. Szent provokáció ez: gondolkozzatok, elmélkedjetek, merüljetek bele még jobban a hallottakba. Olyan ő, mint az a pedagógus, aki megkezdi a mondatot, de befejezését a gyerekektől várja. Ezzel tulajdonképpen bevonja, együttműködésre ösztönzi őket. Jézus Krisztus – aki az istenember – ilyen zseniális módon tanított. A nyelvtudás, -tanulás a papi hivatásban eszköz a misszióhoz. A kommunizmus alatt kötelező volt az orosz, amelynek most sok pap hasznát veszi, és Oroszországban teljesít missziót. Paradox módon azon a nyelven hirdetik az evangéliumot, melyet a kommunisták tanítottak nekik; szókincsükön persze változtatni kellett. Minden eszközt fel kell tehát használni az emberek megszólítására, ugyanakkor fontos, hogy ezt megalkuvás nélkül tegyük. Az igazság nem csorbulhat. Ami biztos, arról nem mondhatjuk, hogy talán.
* Milyen nyomot hagynak önben a magyar közösségben töltött évek?
Tizenöt év köt bennünket össze, így természetesen mélyet. A lelkipásztori működés kétirányú dolog. A pap formálja a híveket – igyekeztem mindig ugyanabba az irányba vezetni őket, hogy minél jobban megszeressék Jézus Krisztust –, de a hívek is alakítják őt, hiszen a lelkiatya nincs elszigetelve a közösségtől, vele együtt fejlődik. Nagyon fontos a kritika s hogy jóakaratú legyen. A megalázó kritikát – mert azt is kaphatunk – pedig edzésként kell felfognunk, hiszen a szeretet edzése a szeretetlenség. Az Isten mások által kérdezi meg, mennyire gondoljuk komolyan, mennyire mély a hitünk. A magyar közösségben ilyen megalázó kritikával nem találkoztam. Az a szeretet, jóakarat, őszinteség, amellyel fogadott, valamilyen módon beépül következő tevékenységembe. Soha nem fogom elfelejteni.
* Miként fogadták hívei segédpüspöki kinevezését?
Azt mondják, az egyik szemük sír, a másik nevet. Az én válaszom pedig, hogy a síró szemet be kell hunyni. Tizenöt éve ismernek engem, most, hogy ilyen feladattal bíznak meg, nagyon jól tudják, miért kell imádkozniuk. A kapcsolat természetesen nem szakad meg. Nem megyek el Pozsonyból, csak más beosztásban más pasztorációt folytatok majd. Nincs ok aggodalomra, a közösségnek ugyanúgy, mint eddig, lesz lelkésze, aki felel érte.
* Tudható már, ki foglalja el a helyét a pozsonyi magyar hívek lelki gondozásában?
Pár hét még van arra, hogy ez a kérdés is megoldódjon.
* Önt mennyire érte váratlanul az új megbízatás?
Az érsek atya néhány hónappal ezelőtt nyilvánosan kijelentette, hogy szüksége van segédpüspökre. Ilyenkor természetesen felmerül – és elkezdődnek a találgatások –, hogy ki legyen az, kik állnak hozzá közel. Az érsekség szóvivőjeként az én nevem is szóba került, de nem láttam valószínűnek ezt a lehetőséget. Aztán kiderült, hogy mégis az. Az ilyen kinevezés bizonyos szempontból mindig meglepetés, mert sejti az ember, hogy megváltozik az életritmusa, és bővül a feladatköre. A cél viszont, hivatásom lényege továbbra is ugyanaz marad: megtenni mindent, hogy minél többen megismerjék és elfogadják Jézus Krisztust személyes megváltójuknak és üdvözítőjüknek.
Az elmúlt négy év, amíg szóvivőként az újságírókkal tartottam a kapcsolatot, is nagyon hasznos tapasztalat volt számomra, melyet biztosan kamatoztatni tudok majd. Megismertem a média világát, az igényeket, hogy milyen a realitás, mások gondolkodása.
* Mit tud leendő feladatairól, hatásköréről?
A Pozsonyi Főegyházmegye segédpüspökeként elsőrendű feladatom az érsek atya, Zvolenský Szaniszló támogatása lesz, minden egyéb ennek rendelődik alá. Ahová fontos, elkísérem őt, lesznek bérmálások, rekollekciók, papi találkozások. A munka lényege ott lenni a papok és a hívek között, sokkal intenzívebb kapcsolatot ápolni velük és segíteni, ahogy csak lehet. Az érsek atya nem akarja magukra hagyni a magyar híveket és a magyar papokat. Mivel beszélem a nyelvet, ebben természetesen együtt fogok működni vele. Megbízatásom a magyar és a szlovák ajkúakat egyaránt érinti. Az egyházmegye valahány papjával kapcsolatban leszek.
* Milyen püspöki jelmondatot választott?
Resurrexit (Feltámadott). A feltámadás szüntelen folyamat. Történelmi esemény, amely kiszakad térből és időből, általános érvényű. Ha úgy vesszük, hogy az egyház és az emberek közössége Jézus Krisztus misztikus teste, amely folyton meghal, és folyton feltámad, akkor a bűn a halál, az erény és a megtérés pedig a feltámadás. A feltámadás egy szentgyónás, megbocsátás, haragot követő kéznyújtás, jelen van mindig, amikor a szeretet parancsa szerint cselekszünk. A társadalmi életben is tapasztalhatók feltámadások: amikor valami olyan történik, ami pozitív módon befolyásol bennünket.
* A Comenius Egyetem Teológiai Karának egyháztörténeti tanszékén docensként tanít. Továbbra is el tudja majd látni egyetemi munkáját?
Szeretném. Biztos, hogy kevesebb időm lesz, de a kutatást, publikálást sem szívesen hagynám abba. A történelmi tanulmányok írása számomra nem munka. Ha pihenni akarok, akkor leülök, és írok, vagy régi iratokat olvasok, elkészítem őket a feldolgozásra. Ilyenkor észre sem veszem, hogy telik az idő. Akárcsak gyaloglás, séta közben, amely mindig kitűnő lehetőség számomra dolgaim átgondolására.