Mosolynővérek

Milyen is hát egy női szerzetesközösség élete? Miért vállalják a megszentelt életet, mikor világiként is tanúságot tehetnének hitükről? Erről szereztem tapasztalatot, amikor Kinga nővér, volt osztálytársam vendégeként egy hetet töltöttem az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek iglói rendházában, és éltem a napirendjük szerinti életet.

Érkezésem után Kinga nővér bemutat a rend tagjainak. Elbűvölve látom, hogy a belső mosoly mindegyikük lényén átragyog. Készakarva keresem az arcot, melyről ez a béke nem sugárzik, de nem lelem. Teljesen lenyűgöz, ahogy a csendes derű áthat mindent és mindenkit. Pörgéshez szokott agyam azonban nehezen áll át a nyugalomra, még egy hét ott-tartózkodás után is túlteng bennem a tenni akarás. 

Reggeli dicséret

Ez a rendszerességből adódó nyugalom korántsem jelenti azt, hogy a házban lassan folydogál az élet. Sőt! Az itt élő húsz nővér mindegyikének van civil foglalkozása, munka után pedig takarítanak, felmosnak, mosogatnak, tanulnak. Az időt átszövi a szigorú napirend, amely meghatározza az Isten felé fordulás idejét és módját, az együttélés szabályait.

Hajnalonként, mikor még látszanak a csillagok, a nővérek nesztelenül gyülekeznek a kápolna félhomályában az ősi szent imádságra, a reggeli dicséretre. „Ne fogjuk a testet munkára addig, amíg gondolataink Isten felé nem rendeződnek” – ez az elv hatja át a reggeli dicséretet. Utána elmélkedés és bensőséges szentmise következik.

Hét tájban reggeli, és mindenki megy a dolgára. Heten a rend által létrehozott krízisközpontban dolgoznak, ahol azok az elhagyott és bántalmazott gyerekek kapnak helyet, akik azonnali segítségre szorulnak. Innét helyezik őket később nevelőszülőkhöz, gyermekotthonba vagy vissza a családjukhoz, ha rendeződik a helyzet. A pólyás babától a tizenöt évesig van itt mindenféle korú gyermek. A nővérek közül többen három műszakban teljesítenek szolgálatot. Még a házfőnöknő, Marietta Eliášová is betegápolóként dolgozik a Karitász keretében. Naponta tizenöt-húsz beteget is meglátogat, s nemcsak testi, hanem lelki támaszt is nyújt nekik. Csak munka után fog a szerzetesház dolgainak intézéséhez. A szerzetesnők közül ketten az egyházi alapiskolában és az egyik állami gimnáziumban tanítanak.

Rájuk bízott küldetés

Jómagam Alžbeta nővérnek segítek, aki a konyhát vezeti. A szintén nyugdíjas Helena nővér pedig a rendház portása. Ők még a szocializmus idején csatlakoztak a rendhez, amikor titkosrendőrök jártak az apácák nyomában, és nem volt könnyű kitartaniuk hivatásukban. E két talpraesett, jó humorú embert örökre szívembe zártam. Mindketten elégedettek, hogy ezt az utat választották, és ki is tartottak. A fiatalos huncutsággal megáldott Helenka nővér is csupán egyszer ingott meg, mégpedig akkor, amikor éjt nappallá téve dolgozott egy raktárkészlet leltározásán, és a lelki életre nem maradt ideje. Bevallják, súrlódások néha köztük is előfordulnak, de ezeket a lehető legrövidebb időn belül elsimítják.

A halk szavú, csupa szív Dária Motyková tartományfőnöknővel hosszan beszélgetek. Ő dönt arról, ki milyen területen végezze az apostoli munkát, hol van szükség váltásra, menedzseli Szlovákia tizenöt közösségét. „Életünk alapelve közösségben élni a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalma szerint, s a közösség által ránk bízott küldetésben dolgozni. Alapítónk, Eppinger Mária Alfonza anya a házi beteggondozást, az árva gyermekekről való gondoskodást tartotta fő feladatnak. Ezt az irányt követik az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek is” – mutatja be a rendet a tartományfőnöknő.

Nővérutánpótlás?

Arra a kérdésre, van-e elég jelentkező a rendbe, így felelt: „Évente két-három nővér tesz örök fogadalmat, de van olyan év is, amikor senki sem. Jelenleg négy fiatal nővérünk ideiglenes fogadalmas, egy novícia pedig ismerkedik a rend karizmájával, szellemével, és fontolgatja, tud-e és akar-e ilyen életformát megfogadni Isten színe előtt. Közösségünkben Nagyboldogasszony ünnepe óta él egy jelölt, aki noviciátusra készül. Ő még civil ruhában jár. A jelöltség ideje a vallási élet elmélyítésére szolgál, és arra, hogy összevesse elképzelését a valósággal. A szerzetesi hivatás Isten ajándéka, ezért ezt az életet csak örömmel, derűsen, igaz szeretettel és mély hittel lehet élni. Nővéreink tudják, hogy Jézus moderál, így nem kell félni a jövőtől, csak tenni kell a dolgunkat. E nélkül a feltétlen Istenre hagyatkozás nélkül nincs megszentelt élet. Itt, iglói rendházunkban idősebb és fiatal nővérek élnek együtt. Ez nagyon jó, hiszen egy nagy családot alkotunk. Mivel mindnyájunknak van jövedelme, eltartjuk magunkat, nem szorulunk támogatásra.

A megszentelt élet mellett

Háromnegyed tizenkettőkor ismét a kápolnába gyűlnek azok, akik épp otthon vannak lelki olvasásra és napközi imára. A közös ebéd után sokan segítenek a mosogatásban, így egykettőre helyreáll a rend a konyhában.

Rövid szabadidőnkben felfedezzük a várost Kinga nővérrel. A szerzetesházzal szinte szemben álló 13. századbeli gótikus templom gyönyörű faoltáraival az ősi múltról mesél. Virágokkal feldíszített kapuján belépve – az Irgalmasság éve alkalmából – teljes búcsút lehet nyerni. Rácsodálkozunk az újonnan épült kerek görögkeleti templom egyedi mozaikjaira, a Szepesség központi városában található remek épületekre. Körülnézünk a temetőben is, ahol még számtalan magyar sírkő található. Néhány napon a városban tett látogatás miatt lekéssük a délután háromkor végzett irgalmasság-rózsafüzért, de este fél hatkor már minden alkalommal együtt mondjuk a vesperást.

Kinga nővér szobájába, amely a klauzúrában található, nem léphetek be. Ezeket a helyiségeket évente csak egyszer nyitják meg az érdeklődők előtt, de ottlétemkor nem az a nap van. Mivel nem láthatom, elmeséli, hogy a szoba berendezése egyszerű, ám praktikus: ágy, szekrény, asztal, szék, valamint tartozik hozzá fürdőszoba és mosdó is. A rendházban egy televízió van, de a nővéreknek lehet rádiójuk vagy magnetofonjuk. Számítógép kettő van, ezért be kell osztani, ki mikor dolgozik rajta. Ezenkívül gazdag könyvtár áll a rend tagjainak rendelkezésére.

Sok nővérrel sikerül közelebbről is megismerkednem. A már nyugdíjas Alojzína a krízisközpont megalapítója, és a mai napig ő írja a központ pályázatait, Martina Gerarda nemrég jött haza kameruni missziós útjáról, a fiatal Liguori-nővér munka után még mindenkit hajlandó elfuvarozni a kívánt helyre. Két párkányi is lakik a házban, Joachima és Mateja. Dominika s Ágnes nővérek a budapesti rendházból érkeztek ide munkalátogatásra, és ugyanebből az okból jött Manuela is Ausztriából. Álljon itt az egyikük vallomása, arról, miért választotta a szerzetesi életet: „A megszentelt élet melletti döntésem válasz az Úr felém áradó szeretetére. Szinte nem is választhattam más utat. Akkora volt az Úr vonzása, hogy még a szüleim is meghátráltak: »Ahol az Isten szól, mi nem szólhatunk.« Persze azóta akadtak fénytelenebb időszakok, amelyeket a közösség segített átvészelni, de azóta is tűzként lobog bennem Isten szeretete.”

Férfi kontra Jézus Szíve

Nem szóltam még Kinga nővérről, akit szívből szeretek. Ő a gépészmérnöki oklevél megszerzése után lépett a rendbe, mert mint mondta, csodák történtek vele akkoriban. „Gyóntató atyám próbált lebeszélni a szerzetesi életről: »Tudja, mi hiányzik magának, mérnöknő? Egy jó férj. – Nem, nem! – kiáltottam –, hogy lehetne egy férfi szeretetét Jézus Szívéhez hasonlítani?!«”

Próbálom tudakolni, elégedett-e az életével, mert a kívülállónak úgy tűnik, nem egészen tudja kamatoztatni bőséges talentumait. Szerzetesnővérként elvégezte a hittudományi főiskolát, dolgozott Rómában, a magyar és szlovák nyelven kívül beszél olaszul és németül. Jelenleg hitoktató az iglói egyházi alapiskolában, s tolmácsol egyes rendezvényeken.

Valahogy nem sikerül erről bővebben beszélgetnünk. Talán az engedelmességnek, talán másnak a hatására. Erről a helyzetről mondta egy előző beszélgetésünk alkalmával Dária tartományfőnöknő, hogy az egyes képességeink és tudásunk kamatoztatásáról való lemondás a szegénységi fogadalom részeként is értelmezhető, mert a rend csak olyan helyen tudja alkalmazni a nővéreket, amilyen állásokban szükség van rájuk. „Természetesen tudunk minden nővér képességeiről, képzettségéről, és ha lehetőség adódik, azonnal áthelyezzük őket a nekik leginkább megfelelő helyre” – fejtette ki a tartományi elöljáró.

Felejthetetlenek a kolostor falai közt eltöltött napok. A nővérek kedvessége nem ismer határokat. Meghívnak Eperjesre színházi előadásra (valószínűleg miattam mondott le valaki a részvételről), együtt ünnepeljük a szilvesztert, nekem is készítenek ajándékot. Az esztendő fordulója a lőcsei Mária-hegyen épült ősi kegyhely éjféli szentmiséjén talál, fiatalok sokaságával egyetemben, hogy egészen különleges módon kapjunk áldást Marián Kuffa atyától a 2016-os évre.