<p>Van, aki májusban ünnepli, van, aki novemberben. A föld országai nem egységesek az anyák napját illetően sem. A napot elsőként Amerikában kiharcoló Anna M. Jarvisnak pedig nem született gyereke. Alig tudunk valamit az ünnep eredetéről.</p>
Mielőtt még valaki azt hinné: az anyák napjának ünneplése nem amerikai találmány! Már az ókori görögök is tisztelegtek Rhea, az istenek anyja és a többi édesanya előtt, a rómaiak pedig Junót, a szülés és a házasság istennőjét ünnepelték Matronalia napján (március 1-jén). Magyarországon egy 1927-es miniszteri rendelet tette hivatalos iskolai ünneppé az anyák napját. A szocializmus inkább a nemzetközi nőnapra fókuszált, így az anyák napjának megtartása csak 1989 után kapott ismét nagyobb lendületet a közösségi életben.
Érdekes az is, hogy a magyarok az anyák napját nem akkor ülik, amikor a legtöbb nemzet: míg a világ országaiban nagyrészt május második vasárnapján tartják, Magyarországon május első vasárnapján – hasonlóan Spanyolországhoz, Portugáliához, Romániához és Szerbiához. Akadnak persze sokkal elszálltabb kivételek is: Norvégiában február második vasárnapján, Lengyelországban pedig május 26-án. Más téma, de érdemes utánaolvasni, milyen logikusan fedik egymást az egykori és egyes népeknél máig létező pogány tavaszváró és tavaszköszöntő ünnepek a későbbi keresztény ünnepekkel (húsvét, pünkösd, gyümölcsoltó Boldogasszony). Az anyák napjának is van egy tavaszias jelentéstöltete, hiszen ekkor a születést is ünnepeljük: azt az embert, akitől az életet kaptuk. Viszont ez a tavasszal egybekötött jelentéstartalma néhány országban teljesen hiányzik: az oroszoknál például november utolsó vasárnapján, Argentínában október harmadik vasárnapján tartják.
Ezek az eltolódások időnként nézeteltérésekre adhatnak okot. Egyetemista koromban például tagja voltam egy baráti társaságnak: három fiú és két lány a stabil keret, színtiszta szlovákok, engem leszámítva. Lazább pillanatainkban azt játszottuk, hogy egy hagyományos család vagyunk (bár akkor még nem igazán foglalkoztatott senkit, hogy egy család mennyire hagyományos). Szóval fiú létemre nekem jutott az anyuka szerepe, úgy hívtak hogy „Mama”. Az egész családosdi egyébként abból állt, hogy amikor épp nem volt miről beszélni, akkor kollégiumi unalmunkban elkezdtük osztani a hagyományos családból ismert feladatot: „Mama, süssél nekünk palacsintát!” „Apa, javítsd meg a tévét!” „Gyerekek, tűnés iskolába, és tessék rendesen felöltözni!” Május második vasárnapján pedig kaptam tőlük egy SMS-t: „Mama, minden jót kívánunk neked anyák napja alkalmából! Bár tudjuk, hogy nálatok egy héttel korábban ünneplik, de hát a magyarok mindenben elsők akarnak lenni.” Fiktív anyaként is jólesett, hogy felköszöntöttek, másrészt elgondolkodtattak: nem igazán vettem soha észre, hogy a magyarok mindenben elsők akarnának lenni. (Hacsak nem az öngyilkossági mutatókban, meg a vízi sportokban.) Szóval kicsit majdnem rosszulesett ez a kis megjegyzés, de aztán úgy voltam vele: az ember ne csak a szüleitől tanuljon, hanem a gyerekeitől is. Mert aki nem tanul a gyerekeitől, az kicsit olyan, mint aki anyukájára csak anyák napján gondol.
Ünnep és üzlet
Ahogy a Valentin-nap, a húsvét vagy a karácsony, az anyák napja is megdobja a kereskedők forgalmát: elsősorban a virágárusokét és az üdvözlőlap-gyártókét. A jelenség, pontosabban az anyák napjának elüzletiesedése annyira feldühítette a philadelphiai Anna M. Jarvist (1864–1948), hogy élete végén azt kérte: többé ne hozzák összefüggésbe nevét az anyák napja ünneplésével. Holott korábban éppen ő volt az, akinek a kezdeményezése folytán hivatalos államünnep lett az USA-ban. Neki egyébként soha nem született gyereke. Anna M. Jarvis 1907-től népszerűsítette az anyák napját, amelyet Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök 1914-ben nemzeti ünnepi rangra emelt – május második vasárnapjára jelölték ki. Az USA-ban egyébként már 1872-től ünnepelték – persze ekkor még nem volt össztársadalmi jellege.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.