Mi a rossz, és mi a jó?

Globális világunkban mintha elvesztettük volna tájékozódási képességünket a minőség terén: még az oly fontos élelmiszereink megválasztásakor is a reklámok és marketingfogások hatása alatt döntünk.
Felnőtt egy nemzedék, mely már nem hozta otthonról annak tudását, mikor fogyasztható biztonsággal a hús, a tej, a liszt, a gabona, a zöldség, gyümölcs vagy akár a víz, és hogy milyen természetes állapotukban az említetteknek a külleme, színe, szaga, állaga. Pedig ezeknek a szenzorikus tulajdonságoknak az ismeretében meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, a minőségit a nem minőségitől. De az is szükségeltetik hozzá, hogy konyhai nyersanyagainkat a maguk természetes, tehát a legkevésbé feldolgozott formájukban vásároljuk. Újra kell tanulnunk azokat az ismereteket, melyeket az előbbi nemzedékek természetes módon adtak át egymásnak a nagymama konyhájában. Vagyis anyáról lányra szálltak. Minden alapélelmiszernek megvannak azok a jellemzői, amelyeket az ember képes érzékszerveivel beazonosítani, és ennek alapján a terméket értékelni tudja.

Húsok
• Külső összhatás, szín, szag, állag, zsírtartalom szerint értékeljük őket. Óvakodjunk a nyálkás, sötétpiros, esetleg zöldes, kellemetlen szagú húsoktól. A zsíros rész fehér, ne pedig szürke legyen. A friss hús fényes felületű. Ha ujjunkkal megnyomjuk, majd elvesszük az ujjunkat, akkor a kis gödröcske azonnal eltűnik. Kétségek esetén otthon jó módszer felmelegített kést szúrni a húsba. Ugyanis ha felszínén még nem látszik is, lehet, hogy a belsőbb rétegekben már megindult a romlás folyamata.
• A jó minőségű sertéshús érett málna színű, egyenletes, fényes felületű. A fagyasztott inkább rózsaszín.
• Darált húst csak igazán megbízható helyről vásároljunk, de legjobb, ha a húst otthon daráljuk.
• Halvásárláskor akkor lehetünk biztosak az áru frissességében, ha az látványra, szagra és érintésre egyaránt frissnek tűnik. A „fejétől bűzlik a hal” mondás igaz! A kopoltyúfedők megemelésével és a kopoltyú megszagolásával megállapítható a frissesség. A jó, friss halnak kellemes „hínárszaga” van. A frissességet jelzi továbbá, ha érintésre kemény, rugalmas a húsa (az ujjnyom nem marad meg benne), a kopoltyú színe pedig élénk. A jó eladó ügyel arra, hogy a kibelezett halat jégbe (nemcsak jégre) helyezve, tiszta asztalról kínálja.

Zöldség, gyümölcs
• A frissességet szintén meg lehet állapítani szemrevételezéssel. Az esetleges növényvédőszer-maradványok ellenőrzését a hatóság végzi, a fogyasztó nem képes rá. Aszalt gyümölcsök, különösen füge esetén előfordulhat molyosodás, penészedés; szemmel látható jeleikre legyünk figyelemmel.
• Egyes nassolható termékek, különösen a pisztácia, földimogyoró, szárított gyümölcsök között gyakran talál a hatóság magas mikotoxin- (penészgombaméreg-) tartalmú tételeket, melyekre néha a szokásostól eltérő, töpörödött, rossz ízű, elszíneződött darabok is felhívják a figyelmet. Az ilyen terméket semmiképp sem szabad elfogyasztani.

Idényjellegű édesség
Csokoládé-Mikulás, -nyuszi, szaloncukor) esetében gyakori az átcímkézett előző évi termékek árusítása. Vásárláskor azt is vegye fontolóra, hogy az étbevonó masszából készült figurának és a valódi csokoládéból levőnek a minősége és persze ára közt is különbség van.

Mák, dió
Nézzük meg, nincs-e benne szennyezettség, törmelék, molyosodásra utaló jel. Ha van, ne vásároljuk meg.

Őrizze meg a termékek számláját (vásárlási blokkját, nyugtáját), mert csak így van lehetőség bármilyen későbbi reklamációra.Ha olyan jellegű hiányosságot észlel, amely hatósági intézkedést igényel, értesítse a helyileg illetékes élelmiszer-ellenőrző hatóságot.

A Vasárnap táplálkozási szaktanácsadója, aki élelmiszervegyész, várja kedves Olvasóink észrevételeit.