Méhekről, emberekről és a Vasárnapról

Igó István életében két állandó kedvtelés létezik: a méhek és a Vasárnap. Mindkettő fiatalkora óta szórakoztatja, és ma, nyolcvanon túl úgy véli, hogy nem volt elvesztegetett idő a velük való foglalkozás.

Pista bácsi tősgyökeres gömöri. Szülei földműveléssel foglalkoztak, ő is a természet igézetében nőtt fel. Fiatalon a szövetkezetben mezőgazdasági gépeket javított, majd tehergépkocsit vezetett, később buszsofőr lett. Nyugdíjazásáig szállította az utasokat. Azt mondja azért is szerette ezt a foglalkozást, mert mindenkit ismert, mindenki ráköszönt. Munka után ott volt a kert, az udvar és a méhek, olvasásra csak esténként jutott idő. „De a Vasárnapot mindig az elejétől a végéig elolvastam rögtön, ahogy a postás meghozza” – biztosít. Ő is, mint a legtöbb olvasónk, a Kopertával kezdi, és figyelemmel követi az egészségről szóló cikkeket is.

Az emberséges lap

„Sajnos, a kor előrehaladtával egyre inkább érint ez a téma, néha találok is jó tanácsot, vagy legalább azt megtudom, mi miért van, és mire kell figyelnem. A feleségem a receptekkel, kertészettel kezdi, a komolyabb riportokat meg is beszéljük. Nagyon szeretjük az emberi sorsokról, kiemelkedő tehetségekről szóló írásokat. Ilyenkor mindig elgondolkozom, mennyi rendkívüli képességekkel megáldott vagy a sorsával bátran küzdő ember él közöttünk. Ha mindenki úgy tenné a dolgát, mint azok, akiket önök bemutatnak, nem is volna semmi viszály a hazai magyar közösségben. Mert baj mindig ott van, ahol közbeszól a politika, a hatalomvágy meg a pénz. Azért is szeretem a Vasárnapot, mert nem politizál, emberséges, barátságos hangon szól mindenkihez. Azt mondtam, amikor nyugdíjba mentem, hogy ha mást már nem is, de ezt a lapot megtartom” – mondja, és szinte restelkedve vallja be, annyi évi munka után milyen szerény a nyugdíja.

Megint csak beigazolódik, amit régóta tapasztalunk hűséges olvasóinknál, hogy a hazai magyar lapok vásárlása, megrendelése vállalás és prioritás kérdése is. Annak telik rá, akinek fontos, aki úgy, mint Igó István, tudatosítja, hogy, ami a miénk, azt nekünk kell megtartanunk. 

Tiszta méz és tiszta szó

Mivel a közéletből országos és helyi szinten is kiábrándult, leginkább a méheivel tölti az idejét. Azok nem szakadnak pártokra, nem önzők és nem kapzsik, egyszerűen csak végzik a dolgukat. „Tizenhat méhcsaládom van a kert végében, kevert mézet készítek, mert itt akácerdők nincsenek. Nagyon finom, tiszta, szeretik a vásárlóim, de nemcsak ezért csinálom; mert sajnos, a méznek nincs olyan ára, hogy megérné. A tevést-vevést szeretem a méhek körül, azt, hogy mindig adnak munkát, de meg is hálálják. Amíg bírom, fájós lábbal is foglalkozom velük, mert ha már nem lesz méhem, hát én sem leszek.”

Azt, hogy Igó István méze valóban nagyon finom, mi is igazolni tudjuk, mert a fotós kollégával kaptunk belőle egy-egy üveggel. Megkristályosodni sem volt ideje, hamarabb elfogyott – mert azt is megtudtuk Pista bácsitól, hogy a közhiedelemmel ellentétben a tiszta méz mindig megkristályosodik egy idő után. Ha sokáig folyékony marad, tudni lehet, hogy nem csak a méhek kaptak cukrot teleltetés előtt, hanem a pancserek a mézbe is tettek belőle. Hiába, ez már csak így van – méhészetben és újságírásban egyaránt –, ami igaz, az nem mindig tetszetős.