Méhek álmára vigyáz

A Párkányhoz közeli Kéménden élő és tevékenykedő Kontár Robi alig múlt el húszéves, mára mégis hatvan méhcsalád gazdája lett. Szorgalmának és – édesapját is megismerve írhatom – a kivételes családi összetartásnak köszönhetően három év alatt vált a falu meghatározó méztermelőjévé.
Tudományáról faggatva megtudtuk, hogy mennyi jót köszönhetünk a méhek kitartó munkájának, mi a különbség az akác- és virágméz között, valamint hogy lehet-e hamis mézet készíteni a nagyobb haszon reményében.

A kemény munka
Robi fehér méhészruhájában fogadott és kalauzolt a házuk kertjében levő kaptárak körül, amelyek egy nyerges vontató platóján kaptak helyet. Robi a virágzási idényben ezzel utaztatja a családokat, mindig olyan vidékre, ahol valamilyen nektárt adó növény virágzik. A kaptárak késő tavasztól nyár végéig úton vannak, ősztől pedig a ház udvarán várják a következő virágzási időszakot.
Október végén a méhek – ahogy Robi mondja – már »be vannak teleltetve«, de a laikus szemnek a kertben még mindig furcsán nagy a légi forgalom. A kis rovaroktól azonban nincs okunk félni. Ha nem megyünk túl közel az otthonukhoz, ügyet sem vetnek ránk.
A siker azért nem hullott csak úgy a méhészgazda ölébe: háromévi tanulás, kemény munka és komoly pénzbefektetés előzte meg. Robinak a család felmenőitől volt lehetősége eltanulni a mézkészítő mesterséget, aztán környékbeli méhészek segítenek neki csiszolni a tudását. Kedvtelésből, harmadennyi méhcsaláddal és csekély tapasztalattal vágott bele az apró rovarok tartásának, mígnem a hobbi aztán oda fejlődött, hogy idén például már két tonna méz várja, hogy a hordókból a fogyasztók asztalára kerüljön. Ez a mennyiség nagyjából két személyautó súlyának felel meg.

Propolisz és más ajándékok
A hétköznapi ember hajlamos elsiklani afölött, hogy a méhek puszta létükkel és mindennapi munkájukkal mennyi jóval ajándékoznak meg bennünket. Tevékenységüknek szinte nincs is olyan mellékterméke, amely ne volna hasznosítható valamilyen módon.
Maga az aranysárga massza közismerten jótékony hatású édesítőszer. A cukorral ellentétben nem bántja a fogakat, és zamatát leginkább teánk édesítőjeként élvezzük. Van, aki immunrendszer-erősítőként használja, naponta kanalazva. Sokan azonban helytelenül bánnak vele, mert jótékony hatása csak bizonyos körülmények között érvényesül. Mivel különleges anyagok, vitaminok keveréke, a melegre különösen érzékeny. Robi tanácsa szerint senki se melegítse 35 fok fölé, és teában fogyasztva is csak langyos itallal keverje össze, mert ellenkező esetben bár az íze megmarad, már szinte semmilyen jótékony hatással nem lesz szervezetünkre.
A propolisz szintén napjaink csodaszere, amelyet egészségvédő táplálékkiegészítőként is lehet kapni. Jótékony hatását maguk a rovarok nem élvezik. „A természetben mindössze annyi haszna van, mint a mi házainkon a vakolatnak – mondja Robi. – A méhek ezzel az anyaggal tömítik be kaptáraik apró réseit, hogy ne legyen huzatos a lakhelyük. A kaptárban elpusztult társaikat, amelyeket nem sikerül onnan eltávolítani, is bevonják vele a különféle betegségek elterjedésének megelőzése végett.”
A másik melléktermék a méhviasz, amelyet az ember szintén megtanult hasznosítani. A rovarok egész évben saját váladékukból állítják elő. Testápolók, gyertyák alapanyagaként kerül forgalomba.

„Hamis” méz
A méz valójában a méhek tápláléka, amelyet azért raktároznak el nyáron, hogy télen, amikor nincs mód gyűjtögetésre, legyen eledel a kaptárban. A virágok nektárjából állítják elő. Nyáron, amikor begyűjtik a nektárt, úton hazafelé ez az ő „benzinjük”, és hazatérve a szervezetükben feldogozott maradékot rakják le a lépekbe.
Télen – mivel a mézet mi, emberek használjuk fel – a méhek cukoroldatot kapnak táplálékul. A cukrot aztán a virágnektárhoz hasonlóan feldolgozzák, és a végterméket ugyanúgy lépekben gyűjtik össze, mint a nyári mézet. A téli méz színét és állagát tekintve hasonlít a valódira, mindössze zamatában különbözik. Ez a cukorból előállított anyag ad okot a szakma ellenségeinek arra, hogy hamisításról beszéljenek. A szkeptikusok azt állítják, hogy egyes méhészek ezt az íztelen mézet hozzákeverik a valódihoz, hogy nagyobb mennyiséget tudjanak eladni. Robi azonban elmondja, hogy tavaszra a kaptárak lakói szinte minden eleségüket felélik, és a lépekben megmaradt téli méz mennyisége minimális. Ezt ráadásul tavasszal, a virágzás előtt el is távolítják onnan.

Akácméz, virágméz és az allergia
Vitatott, hogy azok, akik allergiásak a virágporra, fogyaszthatnak-e mézet. Robi közli, hogy az asztalunkra kerülő méz minden esetben tartalmaz virágport. Az orvosok ezért az allergiásoknak nem ajánlják.
A népi gyógyászat szerint viszont éppen a rendszeres mézfogyasztás az, ami az ember szervezetét ellenállóvá teszi a betegségekkel, akár az allergiával szemben is.
Beszélgetésünk végén már csak arra voltam kíváncsi, hogy mi a különbség a boltokban virág- és az akácmézként árusított termék között. Megtudom, hogy az utóbbi túlnyomórészt akácnektárból készül, míg az előbbibe repce, napraforgó és más olyan virágok nektárja kerül, amelyek a méhek gyűjtőterületén nyílnak. A méz sajátossága, hogy idővel kikristályosodik; a virágméz hamarább, a nagy tisztaságú akácméz később vagy egyáltalán nem sűrűsödik be. Ha ez megtörténne, a méhész azt ajánlja, hogy a mézet ilyenkor – legfeljebb 35 fokra – felmelegítve keverjük át, aztán visszanyeri eredeti állagát.
Végül egy megfontolandó jó tanács mindenkinek, aki sokáig egészséges mézet szeretne fogyasztani. Az ember által okozott légszennyezés egyrészt mérgezi az utak mellett virágzó növényeket, másrészt megnehezíti a méhek dolgát. A pici rovarok ugyanis főleg illatok alapján tájékozódnak, amelyeket azonban elnyom a gyárak kéményéből és autóinkból származó szmog. Így a kaptárak dolgozói nehezebben találnak rá a virágokra, nekünk pedig kevesebb és rosszabb minőségű méz kerül majd az asztalunkra.