<p>A zöldségek között is akadnak szép számmal olyanok, amelyek azonkívül, hogy a konyhában felhasználhatók, a kertet is szebbé, érdekesebbé teszik. Különleges tökfajták, sudár fává növő salátafélék, egzotikus hagymák – a díszítő zöldségek magvai már a mi a szaküzleteinkben is beszerezhetők.</p><div> </div>
Míg a kukoricáról, burgonyáról köztudott, hogy spanyol hódítók hozták magukkal Európába, a hagyományos tökfélékről csak kevesen tudják, hogy őshazájuk ugyancsak a tengerentúlon volt, az 1500-as évek előtt sem Európában, sem Ázsiában nem ismerték őket. Emellett más földrészeken is nőttek egyedi fajták; így pl. a kolbásztök valószínűleg Afrikából, a lopótök pedig feltehetően Indiából származik – ezeknek a virágja és a termése is sajátságosan látványos. Persze a tökféléken túl más mutatós haszonnövényekkel is díszíthetjük kertünket.
Az égig érő kolbásztök
Kígyótöknek is hívják. Jellegzetes kúszónövény, kerítésre, pergolára futtatva gyönyörű kerti díszünk lehet. Nagy, ragyogó, sárga porzós virágai csoportosan fejlődnek. Hosszú, 5–6 méteres indái vannak, amelyeken 1–2 méteres terméseket hoz. Zsengén, 20–25 centisen leszedve fogyasztható; készíthetjük rántva, töltve, sütve vagy salátának. Amikor megnő, a belseje hálós, rostos szerkezetű lesz. A belőle készült mosdószivacs a luffaszivacs. Úgy készül, hogy az érett termést néhány napra beáztatják, meghámozzák, kinyomkodják, és a napon szárítják.
A dekoratív lopótök
Míg nálunk a kiszárított termését a borospincében használták, Kelet-Ázsiában a kulacs serepét töltötte be. Szárából és fejének egy részéből pipát (kalabass) készítettek; lefestve, kifaragva dísztárgyként is használhatjuk. Előnye, hogy főzéskor a zsenge termés vékony csíkokra esik szét, így nem kell legyalulni. Ha ki szeretnénk szárítani, ajánlatos az első fagyokig a növényen hagyni. Szedni néhány centis szárral kell. Néha a kiszáradás egy évet is igényel.
A sudár spenótfa
Árnyékolási célra is alkalmas növény a spenótfa, más néven óriás libatop. Régies neve, az östöparé vagy paraj is mutatja, hogy ott volt a helye elődeink asztalán. Az őszre akár 3–4 méteresre is megnövő „fácska” szára alulról folyamatosan fásodik, hogy elbírja a gyorsan fejlődő lombtömeget. A spenóttal ellentétben folyamatosan növeszti zsenge leveleit, amelyekből egész évben (a tartósítottakból télen is) készíthető spenótfőzelék; az elöregedett levelek keserűek. 10-12 cm-es hajtását úgy készíthetjük el, mint a spárgát.
Az elevenszülő hagyma
A hagymák közül érdemes megismerkedni az impozáns elevenszülő áttelelő hagymával. Ha ősszel duggatjuk el, már kora tavasszal ízletes, zsenge zöldhagymával lát el bennünket. A nagyobb, erős hagymák azonban már nem jók, ekkor használjuk a föld feletti hajtáson megjelenő fiakat. A hosszú virágzati száron ugyanis kis hagymakezdemények jelennek meg, melyek az anyanövényen kihajtanak, apró gyökereket növesztenek, majd a földre hullva önálló életet kezdenek. Hidegtűrő, a fagyott talajon is megmarad.
A bogáncsvirágú articsóka
Észak-Afrikában őshonos, az ókori görögöknél rendkívül népszerű zöldségféle volt, ma is főként a Földközi-tenger térségében termesztik. Nálunk sokáig dísznövényként tartották. Magról hajtva csak a második évben kezd virítani, és 3-4 éven át ad jó termést. A bogáncséhoz hasonló, bíborszínű, ökölnyi virágzatai nyár végén jelennek meg; húsos tengelyük és pikkelyeik töve fogyasztható blansírozva, párolva, sütve, mártással leöntve, hússal töltve. Markáns íze miatt nem kell fűszerezni, elég citromlével meglocsolni.
Az aranyvirágú csicsóka
Pityóka, földialma néven is ismert volt a népnyelvben. Mára sajnos méltánytalanul mellőzötté vált, pedig nagyon finom és hasznos növény, ráadásul igénytelen is. A napraforgók rokona, a gumók formája és íze a burgonyáéhoz hasonlítható. Édeskés, kicsit a dió ízére emlékeztető zöldség, de frissen salátába reszelve a retekkel, karalábéval is összetéveszthető. Topinambur néven is találkozhatunk vele piacokon. Szára akár két méter magasra is nőhet, szép sárga, a napraforgóra hasonlító virágai ősszel nyílnak.
A terebélyes rebarbara
Furcsa növény: nem a levelét vagy a termését, de még csak nem is a gyökerét esszük, hanem a szárát. Nevének jelentése: barbárok gyökere. Óriási, sötétzöld levelei szinte bokorrá nőnek, szára pedig a halvány rózsaszíntől egészen a bíborvörösig terjedő színekben pompázhat. Ez is indokolja, hogy sok helyen dísznövényként (is) termesztik.
A sóskafélék családjába tartozik, s leginkább desszertként kerül az asztalra. Mivel íze markáns, érdemes eperrel, almával, körtével társítani, de húsok mellé is elkészíthető.
A színes és ehető díszkáposzta
Az utolsó növények egyike, amelyek színt visznek az őszi kertbe. Gyönyörű, csipkés, színes levelei ehetők. Fontos vitaminforrás lehet a téli hónapokban. Májustól augusztusig vethető, de legegyszerűbb a kertészeti boltban töveket vásárolni. Az őszi kiültetés után egészen a mínusz 5-6 fokos hidegek megérkezéséig díszíti a kertünket, enyhe télen át is telel. Színpompás levelei között különösen szépen mutatnak aranysárga virágai – elnyílásuk után magokat tudunk szedni róluk, amelyeket a következő nyáron vethetünk el.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.