Közösségépítés, megújulás

* Újságíróként kezdted a pályádat, majd frakcióvezetőként, az országos tanács elnökeként emblematikus alakja voltál az MKP-nak. Kiléptél a politikából, vagy csak visszatértél a civil pályára?

Már korábban szerették volna, hogy Csemadok-elnök legyek, de akkor nem fért össze a politikusi pályával, és nem akartam összemosni a két dolgot. Most sem akartam formális megoldást, megválasztásom után tehát végigcsináltam még a másfél hónapot, aztán az MKP-ban lemondtam a tisztségemről. Mindig is közösségi ember voltam, csapatszellemmel megáldva, s igyekeztem nem megosztó lenni. Azon túl, hogy új kihívás, ez a Csemadok-elnök esetében is alapkövetelmény.

* Mik a tervei az új elnöknek a most március 5-én 64 éves szervezettel?

Három dolgot emelnék ki: a folytonosságot, a fiatalítást és a megújulást. Elsősorban a folytonosságot, amelyet meg kell őriznünk, hiszen 64 évet, a hagyományőrzést, a sikeres rendezvényeket nem szabad elvetni. A mostani lét összehasonlíthatatlan a múltbelivel, hiszen 1996-ban megszűnt a Csemadok működésének a támogatása (a Mečiar-kormány vonta meg – szerk. megj.), és száz ember helyett most másfél van itt, a központi irodában, sok tevékenység szinte társadalmi munkában zajlik. Annak ellenére, hogy kevés a pénz, folytatni kell, fenn kell tartani a rendezvényeket. Paradox módon a nagy nyomás és általános pénzhiány ellenére az országos rendezvényeket a szűkös években is sikerült megtartani. A szervezők ugyanis megtanultak együtt élni ezzel a helyzettel, szponzorokkal, utófinanszírozással, különféle leleményekkel szervezik azt, amire továbbra is igény van. Nagyon nagy hiba lenne, ha ezt a közösség feladná. Másrészt, ha hagyományainkat, értékeinket szeretnénk megtartani, a következő generációknak is átadni, a fiatalokat sokkal nagyobb mértékben be kell vonni a Csemadok életébe, munkájába. Ezen a téren fontos elmozdulás, hogy sikerült módosítanunk az alapszabályt, így megszűnt az a kötöttség, hogy egy településen csak egy szervezet működhet. Alapítsanak új alapszervezeteket a fiatalok, ha úgy látják jónak. Nem egymás ellenében, de lehetnek más, jobb elképzeléseik, meg kell adni nekik a lehetőséget.

* Egyes vélemények szerint a Csemadok elöregedett szervezet; ugyanakkor még mindig 57 000 tagot számlál.

Ha belegondolsz, hogy egy-egy politikai pártnak pár ezer tagja van, ez még mindig elképesztő szám. A fiatalításhoz felmérést kell végezni, ezért minden területi választmány vezetőjét, elnökét, titkárát megkértem, hogy sürgősen mutassák ki a korösszetételt. Ha azt akarjuk, hogy továbbra is a Kárpát-medence legnagyobb társadalmi-kulturális szervezete legyünk – márpedig az vagyunk –, akkor ez elengedhetetlenül szükséges.

* Van érdeklődés egyébként a fiatalok részéről?

Hál’ istennek, igen. E-mailben, személyesen, telefonon érdeklődnek, s vannak fiatal elnökök, titkárok. Az sem mellékes, hogy végrehajtottunk egy szerkezeti változtatást: az elnökséget héttagúra csökkentettük úgy, hogy minden régió képviselve van benne, és létrejött egy új testület, az elnökök tanácsa. Ez korábban nem volt. Így most már a területi választmányok elnökei és titkárai együtt tanácskoznak. Magyarán: a választott elnök és a végrehajtó személy, aki a munkát végzi, szinkronban van. Ez azért fontos, mert teljesen másképp kell, mondjuk, a Csallóközben, mint a Bodrogközben, sőt mikrorégiónként is szervezni a munkát. A vonalvezetésnek természetesen meg kell lennie, nem mehetünk el a szappanoperák világa felé, de fontos a nyitottság minden új iránt. Összefoglalva: a szerkezeti változtatást elvégeztük, jöhet a legfontosabb, a közösségépítés.

* Ne adj’ isten, a politizálás? Az elmúlt húsz évben létrejött egy csomó civil szervezet, miközben ki-kiújul a vita, hogy a Csemadok csak a kultúrával, hagyományápolással foglalkozzék, és ne politizáljon.

Nagyon meggyengült a szlovákiai magyarság szellemi kondíciója, ezt a népszámlálási eredmények is tükrözik. Az atomizálódás, a letargia egyetlen ellenszere a közösségépítés, amelyben a Csemadoknak nagy szerepe lehet, hisz szinte minden községben jelen van – ahol például nincs ott a politika. Az új szervezetek nagy része ad hoc vagy regionális jellegű. Ilyen szerkezeti felépítése egyiknek sincs; ez olyan érték, amelyet fel kell használni. A Csemadok tehát nem lehet az a szervezet, mely csak táncol vagy énekel. Nekünk az is feladatunk, hogy találkozási lehetőséget nyújtsunk, és be kell vonnunk a hiteles embereket a munkánkba. Hál’ istennek, olyanok is kezdenek bekapcsolódni, akik azelőtt, talán személyes vagy más okok miatt, ezt nem tették. Látják, hogy a Csemadok valóban nyitott szervezet, ahol felekezeti, párthovatartozás nélkül mindenki számára nyitva az ajtó. Sőt, azok számára is, akik már csak gyenge szálakkal kötődnek a magyarsághoz. Konkrétan: nyisd ki az Új Szót, kukkants bele az internetbe, hallgass bele a rádióba, és rájössz, hogy mindennap van valamilyen Csemadok-rendezvényről szóló információ, tájékoztatás. Le a kalapot azok előtt az emberek előtt, akik anyagi haszon reménye nélkül, ingyen végzik a dolgukat. Nélkülük az asszimiláció még erősebb volna, és nem volnának biztató részeredmények, mint például a mostani iskolai beíratáskor. Itt is látom a Csemadok szerepét. Vagy például a megyei, helyhatósági választások terén, ahol, túl az országos politikán, égetően fontos az emberek részvétele. Azelőtt a dél-szlovákiai magyarok részvételi aránya magasabb volt ezeken a választásokon, most visszájára fordult a dolog.

* Sokan kiábrándultak a politikából.

Igen. De az egyéni és csoportérdekeket félre kell tenni, és részt kell venni a közösségünket érintő döntésekben. A kiábrándult embernek, akinek nincs munkája, tele a hócipője, annak is tudatosítania kell, hogy hol fog tanulni a gyereke, ki lesz a polgármester, milyen lesz a közösség, amelyben él. Ebben a Csemadok igenis részt kíván venni. Nem politizálni akarunk, de a létünket érintő legfontosabb kérdésekben aktívak kívánunk lenni.

* Idestova 16 éve zajlik a Csemadok fojtogatása. Hogyan lehet 22 országos rendezvényt megvalósítani ilyen körülmények között?

Nagyon nehezen. Örülök, hogy sikerült Magyarországon a Csemadokot olyan intézményként elfogadtatni, amely a Bethlen Gábor Alapítványtól megkapja a minimális támogatást, legalábbis a takaréklángon való működéshez. Ennek köszönhető, hogy a területi irodáink megvannak, hogy a nélkülözhetetlen szervezőmunka nem lehetetlenült el. A szlovák többség megszervezi a maga versenyeit, a pedagógus bónuszt, jutalmat kap, míg a magyar semmilyen támogatást, holott ugyanolyan adófizetők vagyunk. Mi ez, ha nem diszkrimináció? A Csemadok ugyanakkor állami feladatot lát el, és legalább az országos rendezvényei támogatásra jogosultak. Ezért vettük fel a kapcsolatot a kisebbségi kormánybiztossal és hivatalával, hogy ne fordulhasson elő a tavalyi eset, amikor a megítélt pályázati támogatást a szervezetek vagy nem kapták meg, vagy ha igen, az év végén, az utolsó pillanatban. Szeretnénk komoly, átlátható, ellenőrizhető támogatási rendszert. Ha már hiányzik a törvény, legalább a meglevő csomagot hatékonyan kell felhasználni. Nem látszattevékenységekre, hanem komoly rendezvényekre. A kormánybiztostól ígéretet kaptunk, hogy az együttműködés folytatódik, és az országos rendezvények esetében más lesz a gyakorlat.

* Azért jegyezzük meg, hogy a nehézségek ellenére leépülés helyett új országos rendezvények jöttek létre a 16 szűk esztendő alatt is.

Ez természetesen az elődöm, elődeim munkáját dicséri. Anélkül, hogy egyet is kiemelnék, és kifelejtenék valakit: megalakult egy művelődési intézet, amelyet a Csemadok alapított, és legalább nyolc új országos rendezvény született. Ez egyértelműen a Csemadok életképességéről árulkodik. Van tehát mire építeni.