Kis léptekkel haladni, apró örömöket megélni

Mert nem minden a pénz errefelé sem! Az egyéni gondolkodást, a közügyek iránti polgári felelősségérzetet, a kisközösségi formálódást tartják az egyedüli járható útnak egy faluközösség újrakovácsolásában, hogy az élet itt, a peremvidéken is szép, értelmes legyen. Szkároson jártunk.

Apró falu, súlyos gondokkal

Aki erre jár, az idefelé vezető úton megtapasztalja, milyen problémák nyomasztják a vidéket. Az utak állapota, a közművek teljes vagy részleges hiánya, a munkalehetőség nélkül maradtak nagy száma, az elvándorlás, az elöregedés, a sajnálatosan erősödő érdektelenség és elidegenedés azok a fizikai és szellemi tényezők, amelyek nem teszik itt könnyűvé az életet. Mindezek ellenére lehet és kell dolgozni e kistérség felvirágoztatásáért, hangot kell adni az igényeknek, s meg kell próbálni megtalálni és kihasználni a lehetőségeket a helyzet javítására. Szkároson békében élnek együtt magyarok, szlovákok, cigányok az idilli tájban, a szép és tiszta környezetben, ahol se gyárkémény füstje, se tisztítatlan ipari szennyvíz nem zavarja az életteret. Talán ez az érintetlen tisztaságú környezet jelenthetné ennek a kis falunak a fejlődéséhez az utat. Kecső Daniela első választási időszakának felezőjén járó polgármester asszony szerint azt el kell fogadni, hogy csak kis lépésekkel lehet haladni, de azt nem szabad elfogadni, hogy elfelejtsék, netán szándékosan leírják ezt a régiót. „A Túroc kistérség északi részének Szkáros a természetes központja évszázadok óta. A múlt rendszerben ezen a vidéken nagyon sokan éltek mezőgazdaságból, aztán volt egy törés a rendszerváltáskor, de ma már ismét elmondható, hogy a jól működő mezőgazdasági vállalkozások, magángazdaságok jelentik itt az életet. Főleg a növénytermesztés; sajnos az állattenyésztés majdnem teljesen visszaszorult. A vidék csodálatos! A Túroc völgye termékeny és szép táj. Félállású polgármesterként dolgozom, s amikor megválasztottak, szembesülnöm kellett az új kihívásokkal, feladatokkal. Azt szeretném, ha a falunk kellemes, biztonságos, tiszta és rendezett lenne, s állandóan szépítenénk a környezetet, vigyázva és tehetségünk szerint gyarapítva mindazt, amit őseinktől megörököltünk, hogy az utódokra minél nagyobb értéket hagyjuk. Mi itt minden apró előrelépésnek, minden lehetőségnek, minden megvalósuló kis projektnek örülünk. Ilyen például a közvilágítás korszerűsítése, az elődöm által elindított és befejezett művelődési ház felújítása, a közterületek csinosítása és a térfigyelő kamerarendszer, amely egyfajta biztonságérzetet ad. Folyamatban van a községi tulajdonú ingatlanok, energiahálózat felülvizsgálata, amely jelentős megtakarítást eredményez majd. Ez olyan hangyamunka, sok levelezés és tárgyalás, de ha kicserélik a biztosítékokat, sokat meg tudunk majd takarítani. Itt minden cent számít!” – mondja a polgármester asszony, aki szerint komoly munka lesz a falu passzívvá vált lakóit ismét bevonni a közösségi életbe.

Itt is élnek emberek

Az elszegényedés, a nehéz szociális helyzet miatt ugyanis sokan magukba fordultak, elsivárosodtak az emberi kapcsolataik, egyáltalán nem vagy csak alig vesznek részt a falu életében. „Nekem az is sikerélmény, hogy mikor elkezdtük a faluszépítést, virágokat ültettünk ki, csinosítottuk a közterületet, néhányan elkezdték az otthonuk környékét is rendezni, még virágmagot is kértek. Ez picike lépés, de ez is fontos! Legnagyobb gondot a falu útjai okozzák. Szűk kilométernyit sürgősen le kellene aszfaltozni, és a mezei utak karbantartása is községi feladat. Az útfelújításra a pályázatot még 2016-ban benyújtottuk, azóta nincs válasz, csak arról kaptunk értesítést, hogy nyilvántartják. Hogy mikor lesz ebből út, azt nem tudom. Pedig itt is élnek emberek, nem csak északon és a nagyvárosok környékén. Elkészült a település geográfiai bemérése is, végre a reális állapotokat rögzítették; ez az adók szempontjából fontos. Nincs sok vagyona a falunak, a községháza, a művelődési ház, egy pici szántóterület és még néhány olyan kisebb objektum, mint a tűzoltószertár, a ravatalozó és a sportpálya kiszolgáló épülete. Nem nagy vagyon, de ezt is karban kell tartani. A munkahivatal segítségével helybelieket tudunk alkalmazni ilyen munkákra. Sajnos a régi állami gazdaság néhány épülete máig leromlott állapotban van, és ez a látvány fogadja az ideérkezőt. Jó lenne, ha valaki valamilyen munkaalkalmat teremtene itt, szolgáltatást lehetne működtetni, amely például a vadászturizmusra kötődik. Községünkben kiválóan működik a vadásztársaság, sokat tud segíteni a községnek szervezésben is.

Még mindig sok viszonylag jó állapotban lévő, múlt század elején vagy a 19. században épült régi parasztház áll a faluban. Ezeket meg kellene őrizni a jövőnek. Kecső Daniela a képviselő-testületet és annak egyik oszlopos tagját, Beke Margitot tartja fontos támaszának napi munkájában. Ők ketten részesei minden helyi történésnek, állandóan a jobbítás, szebbítés szándékával járják a falut, próbálják mozgósítani az itt élőket. Az első pozitív visszajelzések után úgy látják, van remény a közösség újjászületésére. Szkároson is elég jelentős volt az elvándorlás, a folyamat mára megállt, nem csökken a lakosság.

Templom, kastélyok, történelem

Szkáros első írásos említése 1243-ból való, határőrhelyként szerepel, de maga a vidék sokkal korábban lakott volt. A közeli felfalusi barlang bronzkori temetkezései, a falu határában talált, vaskorban készített bronz lovacskaszobor is erről tanúskodnak. Szkároson bő egy évszázada még három kúria is állt. Ma két romos maradvány várja sorsának beteljesülését. A Farkas-kúria még menthető, ott kisebb állagmegóvást már el is végeztek, de a Spitzer-kúria lassan menthetetlenné válik, a Dapsy család úrilakját pedig a szocializmus idején lebontották. Helyén lakótömb épült, amely mára szintén elég elhanyagolt állapotban van. A kúria egykori kertjében sikerült a mai csinos kis parkot kialakítani. A település legdominánsabb épülete a református templom, amely a falu északi végén, egy kisebb kiemelkedésen áll, és már a 16. századtól a reformátusoké. Egy korábbi templom helyén létesült, amely valószínűleg a tatárjárás után épült, védőszentjének neve is fenn maradt: Szent Márton volt. A helyiek úgy emlékeznek, az 1940-es évek elején régészek is jártak itt, s feltárták az oltárrész, a mai orgona karzata alatti sírboltot. Szerzetessírokat találtak benne. A templom padlózatán ma is jól kirajzolódik egy körbehatárolható terület, talán ha sor kerül az épület teljes felújítására, akkor ennek kutatását is elvégzik.

Szkáros templomának európai jelentőségű különlegessége, hogy máig fennmaradt a déli bejárat előtt az úgynevezett szégyenkő, amelyre nyilvános büntetés céljából állították a bűnt elkövetőket, főleg a megesett leányokat, házasságtörő asszonyokat; a paráználkodóknak addig kellett letakart arccal és fejükre hamut szórva az egész közösség szeme láttára állni a szégyenkövön, amíg a lelkész ki nem prédikálta őket. Hogy mikor volt az utolsó ilyen eset, érdekes lenne kikutatni. Innen származik a 16. század híres prédikátora és énekszerzője, Szkárosi Horváth András, s itt szolgált a gályarabságot is elszenvedő Köpeczi Haller Balázs. Mindkettejüknek emléktáblája van a templomban. Szkároson a falusi és agrárturizmusnak vannak kiváló feltételei a mezőgazdasági vállalkozások mellett. Ha jobb út lesz, talán újra felfedezik ilyen szempontból is a vidéket. Ahová most is érdemes elmenni, erdőt járni, feltöltődni.