Kiebrudalják Komáromból a bencéseket?

 A nagyszombati érsekség mindkettőn túltett: teljesen felszámolta a rendházat. Hivatalosan azért, mert jelenleg nem élnek ott a szerzetesek, de minden arra mutat, hogy valójában a rend jelentős ingatlanvagyona a tét.

Először az ingatlanok

A magyar bencés kongregációhoz tartozó komáromi bencések elleni támadássorozat tavaly július 17-én kezdődött. Ján Orosch érsek a magyar bencés kongregáció elöljárója, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát tudta nélkül a nagyszombati egyházmegyére íratta a szerzetesrend Kolozsnéma és Füss területén található 660 hektárnyi ingatlanját. Szakértők szerint a termőföld értéke hektáronként négy-ötezer euró, együtt eladva meghaladhatja a hárommilliót. A nagyszombati érsek azzal az 1977-es szentszéki rendelkezéssel érvelt, melynek értelmében a volt esztergomi és győri egyházmegyének a pozsony-nagyszombati egyházmegyéhez került területe, valamint a pannonhalmi apátsághoz tartozó komáromfüssi és deáki plébánia a szlovák egyháztartomány részévé vált. Csakhogy az idézett pápai bulla kizárólag a területi apátságok, vagyis a plébániák vagyonáról tett említést, a szerzetesrend vagyonára nem tért ki, mert az a kánonjog értelmében az adott szerzetesi közösségé. A szlovák ügyészség 2014. november 14-én a bencések beadványa alapján a nagyszombati érsekség javára történt kataszteri bejegyzést törvénytelennek nyilvánította, és elrendelte a törlését. Az indoklásban azt írta, hogy a szentszéki rendelet, amelyre az érsekség hivatkozott, a szlovákiai törvények alapján nem igazolta a nagyszombati egyházmegye tulajdonjogát. Ugyanígy vélekedett az önkényes kisajátításról a brünni kánonjogi akadémia is, amely szerint illegális egyházjogi lépésről volt szó.

Az apát háta mögött

A nagyszombati érsekség ahelyett, hogy csendben visszaadta volna a bencések tulajdonát, a kulturális minisztériumban kérte a rend jogalanyiságának megszüntetését. Hogy milyen alapon, nem tudni, mert a bejegyzést 1990-ben az akkori pannonhalmi főapát, Szennay András kérte, és a rendház semmilyen jogviszonyban nem áll a nagyszombati érsekséggel. Ám a minisztérium nem vizsgált, eleget tett a kérésnek. Még mielőtt ez megtörtént volna, Ján Orosch személyes találkozót kért Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttól, akinek július óta a levelére sem válaszol. A találkozóra november végén Pannonhalmán került sor, a felek próbálták a földtulajdonnal kapcsolatos kérdéseket tisztázni, de azt, hogy a komáromi rendházat időközben már felszámolta, az érsek meg sem említette. A főapát csak akkor értesült róla, amikor a bankok a rendház számláit is zárolták. Utána kapta kézhez Orosch érsek dekrétumát, amelyben a kánonjogra hivatkozva azt írja, hogy visszavonja a beleegyezést, amelyet elődje, Ján Sokol adott a komáromi bencés rendház megalakulásához. Már ez is csúsztatás, mert Ján Sokol csupán tudomásul vette a rendház tevékenységének újraindítását – mivel nem ő a fenntartója, az engedélyére sem volt szükség.

Az „úgynevezett” bencések

A nagyszombati érsekség nyilatkozataiban csak „úgynevezett” bencésekként emlegeti a komáromiakat, figyelmen kívül hagyva, hogy a bencés szerzetesrendben minden kongregáció önálló intézmény. Vagyis a komáromi bencések éppoly jogosan tartoznak Pannonhalmához, mint a Zólyom melletti Számporban működő rendház a lengyel tyneci apátsághoz. Amint a Vasárnapnak Várszegi Asztik elmondta, „a költségek miatt jelenleg szerzetesi közösségünk szlovákiai tagjai is Pannonhalmán laknak, viszont ne feledkezzünk el arról, hogy csupán 58 kilométerre vagyunk Komáromtól. Ez a közelség lehetővé tette, hogy ott is rendszeresen tartsunk szentmiséket, lelkigyakorlatokat. Rendházunk felújítását önerőből, ingatlanjaink jövedelméből végezzük, de emellett a Szent András-templom tatarozásához is hozzájárultunk, mert szüksége volt rá a templomnak és az egyházmegyének. Folyamatos jelenlétünket a városban a helyi plébános és a polgármester is tanúsította. Kifejezett szerzetesi munka ugyan nem folyt a rendházban, de ez nem azt jelenti, hogy bezártuk volna, vagy ne az lett volna a szándékunk, hogy oda később szerzeteseket telepítsünk. Orosch érsek lépéseit azért sem értem, mert novemberi pannonhalmi látogatása alkalmával személyesen köszönte meg a Komáromban szolgálatot teljesítő szerzeteseink munkáját” – magyarázta a pannonhalmi főapát.

Visszaélésekre gyanakszik

A nagyszombati egyházmegye állásfoglalásában azt állítja, hogy a komáromi bencések az elmúlt húsz évben nem voltak képesek működő közösséget létrehozni és a helyszínen bencés lelkületű szerzetesi életet folytatni. „A havonta vagy hetente egyszeri misevégzést a legjobb szándékkal sem tekinthetjük folyamatos és koncepciózus pasztorációs munkának, szerzetesi életnek és keresztény aktivitásnak. Komáromban állandó jelleggel egyetlen bencés pap, szerzetes sem működött, nem jött létre noviciátus, ezért a kánonjog értelmében és a szlovák törvényekkel összhangban az érsek úr megszüntette a rendházat. Minden további lépése ennek a döntésnek a következménye” – áll a nagyszombati egyházmegye nyilatkozatában. Az érsekség szerint a rendnek egyetlen célja volt Szlovákiában: ingatlanok szerzése és a velük való visszaélés. „A komáromi bencés rendházat csupán a gazdasági ügyvivő képviselte, akinek a szlovák állam által visszajuttatott ingatlanokat úgy kellett volna kezelnie, hogy a jövedelmükből a közösség Szlovákiában működhessen és dolgozhasson. Erős a gyanúnk, hogy ez a gazdasági képviselő a szlovák törvények és a kánonjog értelmében is visszaélt a jogköreivel” – indokolja a nagyszombati érsekség az ingatlanok kisajátítását. Hogy milyen jogsértést követett el, a nagyszombati egyházmegye szóvivője, Dučan Kolenčík nem konkretizálta. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy ez még vizsgálat tárgya, ha meglesznek az eredmények, megteszik a szükséges lépéseket. 

Nem rendelkezhetnek más vagyonáról

A lépések azonban már az elemzést megelőzően megtörténtek: a rend vagyonát elkobozták, jogalanyiságát megszüntették, és december 15-én Ján Orosch levélben szólította fel a gazdasági képviselő Szalay Györgyöt, hogy január 15-éig adja át a dokumentációt; ő azonban Várszegi Asztrikra hivatkozva azt válaszolta, hogy mivel sem jómaga, sem a magyar bencés kongregáció semmilyen jogviszonyban nem áll a nagyszombati egyházmegyével, annak nem is tartozik elszámolással. Erre a tényre Várszegi Asztrik levélben is figyelmeztette Ján Oroscht, hangsúlyozva, hogy ha felmerült volna is bármi gyanú a komáromi bencések gazdálkodásával kapcsolatban, a rend gazdasági ügyvivőjét csak ő vonhatja felelősségre. A kánonjog, de legalábbis a keresztény testvériség vagy akár csak az illendőség is azt kívánta volna, hogy a nagyszombati érsek először neki szóljon, mit kifogásol, és mit tervez. „A saját vagyonunkról és rendházunkról mi döntünk. Ha ideiglenesen nem használjuk is, vagy mások megítélése szerint nem jól használjuk, az még nem jelenti azt, hogy megfoszthatnak tőle. A civil életben sem vehetik el valakitől a házát csak azért, mert épp nem lakik benne” – mondta Várszegi Asztrik.

A nagyszombati érsekség magára íratta a komáromi bencéseknek a besztercebányai egyházmegye területén található ingatlanjait, és a műemlékvédelmi hivatalon keresztül próbálja felmérni a rendház állapotát. A bencések a bíróságtól várják annak megítélését, hogy jogszerűen járt-e el a kulturális tárca, amikor megszüntette a jogalanyiságukat, mert abban az egyben igaza van az érsekségnek, hogy minden további lépés ebből következik. Rómában a szerzetesi kongregáció vizsgálja a komáromi rendház jog- és vagyonfosztását, de félő, hogy mire megszületik a döntés, az érsekség eladja az ingatlanokat. A hazai hatóságok ugyanis szintén azt vallják, hogy ami Szlovákia területén van, az szlovák tulajdon. A Vatikán pedig, mint már tapasztaltuk, sok mindenben szabad kezet ad a szlovákiai püspököknek.