<p>Mondják, hogy május a szerelem hónapja. Amikor nemcsak a természet borul virágba, hanem az ember szíve is. Sajnálatos, hogy ez a csodálatos virág, a szerelem, napjainkban gyakran a durvaság martalékává válik. Vajon milyen volt szüleink, nagyszüleink szerelme? Édesanyám már rég a sírban nyugszik, de lelkem mélyén érzem, hogy továbbra is itt van mellettem, csak nem láthatom. Ha behunyom a szemem, megjelenik előttem, s ha majd végleg lehunyom, tudom, hogy újra találkozunk.</p>
Ütött-kopott imakönyvét, melyből élete végéig imádkozott értünk, gyermekeiért, férjéért, magáért, családjáért, szüleiért, ereklyeként őrzöm. Első lapján édesapám következő bejegyzése olvasható: Emlékül az én drága kis menyasszonyomnak Irénkémnek vőlegényedtől Jóska 1933. XII. 24. Šahy – Nyék. Hét és fél évvel írta ezt születésem előtt!
A könyv lapjai között szentképek. Az egyik kép hátoldalán anyám írása: A drága hit éljen szívedben! A könyv középtáján a lapok között egy összepréselt négylevelű lóhere. Vajon mikor tehette oda?
Apósom levele
A tallósi temetőben apósom és anyósom holtukban is egymás mellett nyugszanak. Apósom Nemeskosúton született, anyósom Tallóson. Az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején mindketten Budapesten dolgoztak; egyikük mint iskolaszolga, másik mint cselédlány.
Az akkori párválasztási szokásokba enged betekinteni apósom levele választottja szüleihez:
„Szeretett Kedves Godó Anyukám és Apukám!
Nem tudom elképzelni, mi is lehet már magukkal, hogy én most már harmadszor írok és választ még nem kaptam. De most kötelességemnek tartom, hogy írjak. Az Erzsitől megtudtam, hogy ő már írt arról, amit én írtam, hogy szeretnék valamit kérni maguktól. Most már én is írhatok róla. Igy most már nem lesz meglepetés, ha azzal a kéréssel fordulok magukhoz, amelyre már oly rég készültem. Azt már tudják, hogy mi az Erzsivel újra találkoztunk, és azt hiszem, ez lesz az utolsó, hogy még valaha elszakadhassunk egymástól. Ugyanis annyira megszerettük egymást, hogy talán nem is tudnánk egymás nélkül élni. És ez alkalomból és ez oknál fogva bátorkodom azzal a kéréssel fordulni magukhoz, hogy engedjék át, vagyis hogy adják nekem az aranyos jókedvű és jól nevelt kislányuk, az Erzsike kezét. És fogadjanak el engem saját fiuknak. Azon fogok törekedni, hogy méltó lehessek a maguk családjához, és hogy kiérdemeljem a maguk szeretetét is, nemcsak az Erzsikéét. Én magukat úgy tisztelem, becsülöm és szeretem, hogy nem tudok különbséget tenni az édes szüleim és maguk között. Az Erzsike azt mondta, hogy neki már megadták beleegyezésüket, és így azt hiszem, tőlem sem fogják megtagadni. Ha ezen levelet megkapják, kérem írjanak, várok rá. Ugyanis mikor az Erzsike azt mondta, hogy ő megkapta a beleegyezést, én rögtön elhatároztam, hogy menyasszonyommá teszem. S így pünkösd vasárnapján meg is kapta az Erzsike a gyűrűt. Ne haragudjanak rám ezért, de olyan alkalmasnak jött a pünkösd ünnepe. Írni azért nem írtam, mert vártam a maguk levelét, de nem jött meg és így mégis csak kénytelen vagyok írni.
Most már tehát semmi akadálya a maguk beleegyezésével annak, hogy fiukká tegyenek. Az én szüleim már régebben lányuknak fogadták az Erzsikét, és azt hiszem, én sem leszek maguknál mostoha. Most már ha sikerül hazamennem szabadságra, nem mint egy ismerős megyek látogatóba, hanem mint gyermek megyek haza szüleimhez. Nem tudom, mindez ellen nincs-e kifogásuk, azért kérem írjanak, ha megkapják e levelet. Tudom, hogy most sok a munka, de azért egy pár sort írni azt hiszem lehet időt szakítani. Nagyon sajnálom, hogy a szüleimet nem ismerik még, de az én szüleim már nagyon jól vannak informálva maguk felől. Nagyon meg vannak elégedve és nincs kifogásuk az Erzsike ellen. Ugyanis az édesanyám volt itt a mezőgazdasági kiállításon és akkor beszélgetett az Erzsikével és nagyon megszerette őt. Azt hiszem, nincs különbség és nem is fognak tenni az Erzsike és saját lányuk között. Azért kérem én is magukat, fogadjanak el fiuknak, ne legyek kevesebb én maguknál, mint az Erzsike lesz nálunk.
Most pedig már nincs olyan különös újság, amit meg kellene írni, mi hála Istennek jól vagyunk, ezt kívánjuk maguknak is.
Most pedig maradok e levelemre válaszukat várva abban a reményben, hogy nem lesz kifogásuk a kérésem ellen és megkapom azt, hogy az Erzsikét magaménak mondhassam.
Kezeiket csókolja távolból gyermeki szeretettel fiuk Sándor.
Tóth Sándor, VI. Munkácsy M. u. 33. I/9 Budapest.”
Házasságot 1942. október 15-én kötöttek Budapesten. Feleségemnek 1947-ben adtak életet.
Ami az égen a nap
„Ami az égen a nap, ami a tavaszban a virág, az az emberi kebelben a szerelem.” Nap nélkül a tavasz nem nyit virágot, szerelem nélkül az élet halott. Műszakilag fejlett korunkban az eszményi képek egyre szürkébbé válnak, eltörpülnek, s még a szerelemben is hovatovább az obszcenitás nyer teret. Ezért időszerűek Nagy László híres versének sorai: „S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.