Egy deszkadarab kell hozzá, meg egy erős kötél. A hinta még mindig az egyik legnépszerűbb kerti játék, mégis sok udvarból hiányzik. Ám aki az alábbi írást elolvassa, ráébred, hogy önkezével is barkácsolhat egy egyszerű és rusztikus kerti hintát.
Minek barkácsoljak én kerti hintát? – teszi fel a kérdést a hintátlan kert tulajdonosa –, amikor a barkácsáruházban megvehetem pár euróért a piros, a sárga, a kék vagy a zöld színű műanyag hintát, amelyhez erős kötél tartozik, és gyakorlatilag csak fel kell akasztani? Ezeket a dilemmákat mindenkinek magában kell megválaszolnia, mi most azokhoz szólunk, akik szeretnek barkácsolni, meg szeretik az egyszerű és rusztikus tákolmányokat, a műanyagot pedig, ahol lehet, elkerülik.
Mérleghinta gerendából
Kétféle kerti hinta készítését vesszük át, az egyiken csak egy személy hintázhat egyszerre, a másikon kettő. Kezdjük a nehezebbel: hogyan hozhatunk létre egy kerti mérleghintát anélkül, hogy elhívnánk a kertimászóka-építő céget, amely több száz vagy akár ezer eurós értékben állít monumentális modern, uniós irányelveknek megfelelő mászókakolosszusokat? Szerezzünk először is egy gerendát (lehet új vagy bontott), olyan négy méter hosszút. Ápoljuk le valamivel, hogy kibírjon azért néhány évet – lehet festeni, lakkozni, vízlepergető krémmel kenegetni. Aztán mérjük le pontosan, és jelöljük meg a közepét, és jelöljük be a felfüggesztés pontját, majd egy vastagabb fúróheggyel fúrjuk át. Azért nem írunk konkrét fúróhegyméretet, mert ez a felfüggesztési tengely vastagságától fog függeni. Felfüggesztési tengelynek megteszi egy ujjnyi vastag gömbvas, amelynek két végére menetvágóval menetet vágunk, és két anyacsavarral (vagy inkább néggyel) akadályozzuk meg, hogy a tengely meg a hintakar kicsúszhasson a hinta állványzatából. De itt még nem tartunk, most az van, hogy átfúrtuk a hintakart, vagyis a négyméteres gerendát a felénél. Most elkészíthetjük a mérleghinta tányérjait, vagyis a gerenda két végére az ülőhelyet. Két darab harmincszor tizenöt centis fenyődeszka, szélek és sarkak legömbölyítve, hogy ne szakítsa ki a ruhát, a hosszabb élettartam végett le lehet festeni, vagy legalább lelakkozni, hogy szép sima legyen. Nem árt az ülőlapok elé egy-egy kapaszkodót is erősíteni, ebből is annyifélét találunk világszerte, ahány mérleghinta létezik. Ha mást nem, legalább egy nagyobb darab kétlábú fémfogantyút vegyünk rá a vaskereskedésben, és csavarozzuk a gerendára. Aki ugyanis nem tud mibe kapaszkodni, az a mérleghintáról nagyon könnyen leesik.
A földbe kell erősíteni
Megvan a hintakar az ülő- és kapaszkodórészekkel, most a tartóállványzat földbe erősítése következik. Akkor lesz könnyű dolgunk, ha lapul a műhelyünk sarkában egy benzinmotoros földfúró, amilyennel az oszlopok helyét szokták kifúrni, például kerítésépítéskor. Ha nincs, kérjünk kölcsön, és fúrjunk ki a hinta helyére egymás mellé két akkora lyukat, amekkorákba a hintakar gerendájának vastagságával megegyező további két gerendadarab épphogy nem fér bele. Nagyobbat fúrni fölösleges, mert lötyögni fog, és további dolgunk lesz vele, hogy szilárdan rögzítsük, ezért egyszerűbb a kisebb lyukakat négyzet-alapú nyílássá tágítva földbe erősítenünk a tartógerendákat. Még annyi, hogy az állványzat földben levő része a stabilitás végett legyen picit hosszabb, mint amely majd a földből kiáll, vagyis esetünkben legalább 70 centiméter (mert mint ahogy majd rátérünk, a földből kiálló 60 cm lesz).
Talán mondani sem kell, hogy a két tartóoszlop közti hely ugyanakkora legyen, mint a gerenda vastagsága: a leggyakoribb szabványok ez esetben a 15 és a 20 cm. Na de ezeknek a tartóoszlopoknak mindenképp adjunk valami kis tartósító kenőcsöt, hiszen a földben azonnal elkezdenek rothadni, így a hintánk aligha lesz hosszú életű. Még a földbe illesztés előtt fúrjuk át őket is azon a ponton, ahol a hintakar tartótengelye áthalad majd. A lyukat pozicionáljuk úgy, hogy a földtől számítva nagyjából 60 cm magasságba kerüljön az összeillesztés helye. Ha minden kész, hívjunk két erős embert, hogy a kompozíciót összeállíthassuk. A két erős ember tartja a két végén a négyméteres hintakart, amelyet beillesztünk a két, földbe erősített állványelem közé, majd a gombvasat, vagyis a tartótengelyt átküldjük a lyukakon, és a két végén lezárjuk a kétszer két anyával. Kész a mérleghinta, akinek nem elég rusztikus, futtassa be borostyánnal.
Ülőhintát a faágra
Sokkal kevesebbet kell bíbelődnünk a másik típussal, ami nem más, mint az egyszerű és egyszemélyes ülőhinta. Egy ilyet igazából bárhová felakaszthatunk: garázsbejáratra, diófaágra vagy akár egy futballkapura is, ha van ilyen az udvarunkban. Itt a felfüggesztés helyéből kell kiindulnunk, ez ugyanis meghatározza a felfüggesztés módját is. Egy élő és egészséges diófa ágába például nyilván nem fogunk hintaakasztó csavarokat fúrni, sem láncot tekerni rá, hogy a hinta mozgása közben szétroncsolja a kérget. Itt egyszerűen odakötözzük az ágra a hintát és a hintázót tartó kötelet. Érdemes azért nem hazardírozni, és elzarándokolni egy hegymászókellékeket árusító boltba, ahol folyóméterben kaphatóak stabil és erős hegymászókötelek, különféle színben. További előnyük, hogy nem vastagok, így a felkötözéssel sem kellene, hogy nagyobb gondunk legyen. Ami a hinta ülőrészét illeti, itt akár már egy félméteres faág is megteszi, amelynek a két végére rákötözzük a kötelet, vagy éppen a láncot. Persze az, bár jól néz ki, nem túl kényelmes, úgyhogy érdemesebb egy hússzor ötven centis deszkadarabot keríteni, fúrni a széleire két-két lyukat, és azokba belekötözni a tartókötelet vagy épp hozzácsavarozni a láncot.
Ha elkészültünk, és működik, kezdhetjük legyártani a következőt, a gyerekek ugyanis általában egyszerre szeretnek hintázni, pontosabban mindig akkor hintázna a másik is, amikor az egyik. Ami persze nem csoda, hiszen hintázni jó.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.