Kegyes, istenfélő reformátusok

„Nem lakott itt egyéb nemzet magyaroknál, kegyes, istenfélő reformátusságnál.” A mondat a 18. századból származik, s Gömörország fővárosára, Rimaszombatra vonatkozik. Hogy pontosan mikor gyökerezett meg a református vallás a városban, nem tudjuk; mindenesetre a 16. század derekán már több felekezet virágzott a szabadalmas városban. Salm gróf királyi biztos és murányi várkapitány 1550 és 1555 között foglalta le a templomot a protestánsok számára. A település első monográfusa, Kollár Sámuel írja: „Az evangélikus hit egészen 1594-ig tartotta magát, amikor a lelkészek és tanítók a szászok miatt a meggyőződésüket megváltoztatták, ezek által pedig az egész város a reformált vallás követője lett. 1598-ban Pepich István kokovai evangélikus lelkész felszólítja az egyház patrónusait, hogy éberek legyenek, mert »...már két helyen vannak itt sakramentáriusok, Rima-szombatban és Osgyánban, akik megvetve minden pártfogást, többé nem akarnak gyűléseinken megjelenni...«” 1851-ben Fényes Elek 688 katolikust, 5925 reformátust, 854 evangélikust említ Rimaszombatban. Ezekből és egyéb forrásokból tudjuk, hogy a város egykor csaknem teljesen református volt. Az olykor tettlegességtől sem mentes vallási villongások végére a türelmi rendelet tett pontot. Az idő előrehaladtával az örvendetes virágzás után sok hányattatás következett, s napjainkra a helység lakóinak mintegy tizede vallja magát reformátusnak.

Megújuló egyház
A gyülekezetnek két lelkipásztora van, Nt. Molnár Sándor (2008-tól) és Kovács Tímár Ildikó, aki 1998-ban került Rimaszombatba, Erdélyi Géza püspök mellé segédlelkésznek, s 2005-től a gyülekezet megválasztott lelkipásztora. Utóbbival és Bán Zoltán gondnokkal beszélgettünk.
„A rimaszombati reformátusok száma a legutóbbi népszámlálás szerint 2261, az egyháztagoké 400 körül mozog. Istentiszteleteket heti három alkalommal tartunk, vasárnaponként délelőtt és délután, valamint szerda délutánonként. A vasárnap délelőttiek látogatottsága 80-100, a délutániaké 8-10 fő körül mozog. A vasárnap délelőttivel párhuzamosan a legkisebbek részére gyermek-istentiszteletet tartunk. A fiatalok, sajnos, nem nagy számban látogatják az istentiszteleteket. Viszont meg kell említeni, hogy fiataljaink egy része a református gimnázium külön istentiszteleti alkalmain vesz részt. A város többi iskolájában általában összevont osztályokban folyik a hitoktatás, ebben a tanévben hat csoportban. A hittanórákat természetesen nemcsak rimaszombati gyermekek látogatják” – vázolja a helyzetet Kovács Tímár Ildikó. A tavalyi zárójelentésből egyébként kiderül, hogy a református gimnáziumban 69, a Tompa Mihály Alapiskolában 85 tanuló járt református hittanra. „A kátéoktatást a hetedik osztályban kezdjük, s jelenleg két kátécsoportunk van. Idén 11-en konfirmáltak, jövőre 7-en fognak.” Ez bizony nem nagy szám. Ráadásul az egyháztagok számát is jórészt a környező falvakból beköltözöttek teszik ki, maga a rimaszombati törzsgyülekezet nagyon megcsappant – közli Bán Zoltán gondnok. „Ennek okait részben a város nemzetiségi összetételének változásában, részben az egykézésben, legföljebb két gyermek vállalásában kereshetjük” – teszi hozzá a lelkipásztor. A fiataloknak a vasárnapi iskolát a gyülekezeti teremben, a vasárnapi istentiszteletkor tartják.
„Az egyházközség életében nagy fellendülést tapasztalhatunk – mondja a gondnok úr. – Ez köszönhető a fiatal lelkészeknek, de havi rendszerességgel bevezettük a presbitergyűléseket is, amelyeken aprólékosan megvitatjuk ügyes-bajos dolgainkat. Két éve a számítástechnika rejtelmeibe próbáltuk bevezetni nyugdíjasainkat, és németnyelv-tanfolyamot is tartunk a gyülekezetben. Ez azért is fontos, mert van egy testvérgyülekezetünk Vlothóban, Hannover közelében. Az ottani lelkész egészen jól megtanult magyarul, konfirmandusaink pedig nemrég találkoztak Prágában a németországi konfirmandusokkal, és a gyerekek közt élénk kommunikáció alakult ki.”
„Ehhez kapcsolódik az, hogy a napokban tartjuk az egyházmegyei konfirmandustalálkozót Rimakokován – teszi hozzá Kovács Tímár Ildikó. – Célul tűztük ki, hogy minden lehetőséget megragadunk, hogy a fiatalok számára közel hozzuk az evangéliumot, és élő ifjúsági közösség jöjjön létre gyülekezetünkben. Ezért is jó, hogy segédlelkészeket kaptunk. Mikos Tamás vállaira helyeztük ezt a nem könnyű feladatot, az ifjúság megszólítását, és szívvel-lélekkel látott munkához. Egyébként gyülekezetünk a jánosi gyülekezettel közösen minden évben megszervezi a református keresztyén napközis tábort. 30-35 gyermek szokott rajta részt venni. Egy holland alapítvány támogatásával tudjuk megtartani. Ilyenkor nagy segítségünkre vannak laikus gyülekezeti tagjaink, elsősorban a pedagógusok.”
A gondnok úr azt is elárulja, hogy az utóbbi időben az istentiszteletek hanganyagát felvették – ez az MP3 misszió –, így azok is meghallgathatják őket, akik valamilyen okból nem tudnak eljönni a templomba. Eljuttatják például a nyugdíjasotthonba is. Aztán minden páros hónap első vasárnapján egy-egy lelkészt hívnak meg máshonnan prédikálni, hogy a gyülekezet más lelkészeket is megismerjen. A tervek közül említést érdemel, hogy mivel a gyülekezeti terem, ahol hétközben tartják az istentiszteletet, emeleten van, szeretnének a földszinten kialakítani egy helyiséget. Ezt aztán más célokra is lehetne használni. Bán úr enyhe malíciával mondja (egykori városi képviselőként is), hogy a város sokáig teljesen egyenrangúként kezelte a rimaszombati gyülekezeteket, éspedig úgy, hogy egyik sem kapott semmilyen támogatást. A jég tizenhat év után tört meg, amikor végre tisztességes támogatást kapott mind a református, mind az evangélikus gyülekezet. Jobb lenne, ha közvetlenebb lenne a viszony a városvezetőség és az egyház között – mondja, hozzátéve, hogy ez nem az egyházon múlik.
A gyülekezet természetesen aktívan részt vesz a nemzeti rendezvényeken, megemlékezéseken, közösségépítő tevékenységekben, és jól együttműködik a város magyar szervezeteivel. Például a magyar óvodában is több alkalommal tartottak missziói délelőttöt az apróságoknak. Örvendetes, hogy Rimaszombatban is egyre többen térnek vissza az egyházi esküvőhöz, s mind több a keresztelő és a felnőttkonfirmáció is.

Református intézmények
Rimaszombat köztudottan több református intézménynek ad otthont. A templomhoz tartozó objektumok a lelkészi hivatal a gyülekezeti házzal és még egy épület, amelyet jelenleg a magyar könyvesbolt bérel. Ki ne tudná, hogy a templomhajó és a torony mellett található Ferenczy Istvánnak, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotójának, a város szülöttjének a kriptája, benne a művész Euridiké szobrával?
A Tompa Mihály Református Gimnázium 1999. szeptember 1-jén kezdte meg működését. Az 1853-ban alapított Egyesült Protestáns Gimnázium szellemi örökségét kívánja továbbvinni. A nyolcosztályos gimnázium első osztályával indult, 30 kisdiákkal. A négyosztályos gimnáziumba az első tanulók 2001-ben iratkoztak be. 2002-ben nyílt meg az iskola saját diákotthona, amelyet a legelső egyházi fenntartású internátusként 2004. január 1-jén soroltak be az oktatási intézmények hálózatába. A református gimnázium közelségében, az egykori Samarjay-házban kapott otthont két esztendeje a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteménye, melynek igazgatója B. Kovács István, és az állandó egyháztörténeti kiállítás.
A református templom felújítása több mint tíz éve zajlik folyamatosan. A toronnyal kezdődött, ezt követte a teljes belső renováció, s a munkák utolsó fejezete a tavaly százesztendős orgona felújítása volt.
A tavalyi ünnepségre Varnus Xavért hívták meg koncertezni. Akkor nem tudott eljönni, ezért most, november 6-án, vasárnap lesz hálaadó istentisztelettel egybekötött hangversenye, amely iránt érthetően hatalmas az érdeklődés. Egy régi dokumentum szerint a templomba 1460-an férnek be. Ez nem reális adat, de legalább hétszáz ember hallgathatja majd a művész játékát. Mindenkit nagy szeretettel várnak.